Könyv

Bátor és üdvözlendő vállalkozás Jávorszky Bélától, hogy 15 évvel a legutóbbi ilyen próbálkozás után átfogó, és végre egyszer a jelenig kifutó magyar dzsessz­történetet írt.

Tényleg nem keletkezett valóban új és nagy irodalom 1989 óta? Garaczi László, Kulcsár Szabó Ernő, Radics Viktória és Tamás Gáspár Miklós válaszol.

Kísérlet José Saramago regényeinek befogadás szempontú elemzésére és az olvasói befogadás lehetőségeinek vizsgálatára

Aki azt állítja, kimerülőfélben van a skandináv krimi, valószínűleg semmit sem olvasott még Arne Dahltól. Az álnév mögött a hajdani irodalomkritikus, a svéd Jan Arnald rejtőzik, vagyis hát olyan nagyon nem rejtőzködik, mert decemberben például Budapesten járt Rossz vér című könyve megjelenése alkalmából.

Hogy a Kádár-kor irodalma jelentősebb lett volna? Gács Anna, Karafiáth Orsolya, Lengyel Imre Zsolt és Selyem Zsuzsa nem így látja. A kérdés ráadásul szerintük bonyolultabb, mint amilyennek elsőre látszhat.

Filozófusnak tanult, jelenleg irodalmat tanít a párizsi Sciences Po főiskolán. Öt regényt, kilenc színdarabot jegyez. Műveit több mint tíz nyelvre fordították le, Yasmina Reza mellett a legkeresettebb kortárs francia drámaírónak tartják. Tavaly bemutatott, Apa című darabja három Molière-díjat is besöpört; a Belvárosi Színházban Lukáts Andorral a címszerepben játsszák jövő héttől.

Tamás Gáspár Miklós szerint a Kádár-kor irodalma sokkal erősebb volt, mint a mai világé. Hogy látják ezt más írók, irodalmárok? Elsőként Bán Zoltán András, Kiss Noémi és Radnóti Sándor válaszát közöljük.

Két évig volt az író társa, aki meg is kérte a „csillagszórómosolyú” lány kezét. Román Panni hatvan év után most először beszél Mándyról és a kapcsolatukról.

A kolumbiai szerző neve hazánkban nem csenghet túl ismerősen, életművét Európa nyugati felén is csak viszonylag későn, az író életének legvégén fedezték fel a kilencvenes években.