„A jóléti állam már csak árnyék” – Arne Dahl krimiíró

Könyv

Aki azt állítja, kimerülőfélben van a skandináv krimi, valószínűleg semmit sem olvasott még Arne Dahltól. Az álnév mögött a hajdani irodalomkritikus, a svéd Jan Arnald rejtőzik, vagyis hát olyan nagyon nem rejtőzködik, mert decemberben például Budapesten járt Rossz vér című könyve megjelenése alkalmából.

Magyar Narancs: Mikor lett az irodalomkritikusból főállású krimiíró?

Arne Dahl: Az ötödik könyvemnél éreztem, hogy valószínűleg nem fogok éhen veszni, ha csak az írással foglalkozom. Addig a lapszerkesztők keserű kenyerét ettem, irodalomkritikusként dolgoztam. Onnantól, hogy egy német kiadó szerződést ajánlott, beérkeztem. Aki megveti a lábát a német piacon, annak megszűnnek a gondjai. Nagy szerencse, hogy ilyen befogadó a német közönség.

MN: A svédek is ilyen befogadók?

AD: Történelmileg jó a hírünk, de manapság távolról sem ilyen rózsás a helyzet. A krimijeim is erről szólnak, hogy ez az ország már nem az a híresen toleráns ország. Irodalmilag sem. Ott, ahol nincs kitekintés a szomszédok irodalmára és a nemzetközi kínálatra, nem lesz pezsgő az irodalmi élet. Manapság főleg az angol és az amerikai irodalom pörög, ezeket fordítjuk, másokra nem nagyon figyelünk. Persze a legnagyobb európai írók művei azért eljutnak hozzánk is. A magyarok közül Konrád, Nádas, Kertész, Esterházy azért megvan fordításban. Tíz-húsz éve a kelet-közép-európai írók nálunk is divatban voltak, igen jó fordítások készültek. Esterházyt meg is interjúvoltam egyszer; németül beszélgettünk Göteborgban, de ennek is már 25 éve.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Mennyire volt szigorú kritikus?

AD: Igyekeztem kerülni a cinizmust és a sznobériát. Mivel magam is író vagyok, pontosan tudom, hogyan eshet egy lekezelő kritika. Az egyik kritikusom azzal kezdte az írását, hogy a legszívesebben kihajítaná az ablakon a könyvemet.

MN: Elég nehéz lehet Stockholmban krimibe illő, veszélyes környékeket találni…

AD: Biztosíthatom, hogy Stockholm határá­ban azért vannak húzósabb helyek. Elsősorban a bevándorlók lakta városrészekre gondolok. Gettónak azért nem nevezném őket, de közel járunk a gettósodáshoz. A hatvanas években a svéd iparnak nagyon kellett a külföldi munka­erő, jöttek is szép számmal a bevándorlók, a legnagyobb részük Finnországból, a volt Jugoszláviából és Olaszországból. Nekik húzták fel ezeket a zsúfolt városszéli lakótelepeket. Svéd viszonylatban ezek még ma is veszélyes környéknek számítanak, de messze nem olyan vészesek, mint a szegényebb országok hasonló telepei. Igaz, én jobban feszengek a magukat tajtrészegre ivó, tehetős honfitársaim között, akik éjszaka a belvárosban hőzöngenek.

MN: A rasszizmussal hogy állnak?

AD: Mi, svédek mindig büszkék voltunk arra, hogy tárt karokkal fogadjuk a bevándorlókat, és arra is, hogy Skandináviában egyedüliként nálunk nincsen szélsőséges, rasszista párt a parlamentben. Négy éve azonban mindez megváltozott, a szélsőjobboldali Svéd Demokraták bejutottak a parlamentbe. Épp most buktatták meg a kormányt, úgyhogy Svédországnak jelenleg nincs kormánya (az interjú decemberben készült, azóta sem zárult le a kormányválság – a szerk.). Azért egy működő demokráciának mégiscsak jól jön egy működő kormány, de ne legyünk telhetetlenek.

MN: Maj Sjöwall (interjú vele itt) és Per Wahlöö, a svéd krimi megújítói 10 regényt írtak Martin Beckkel a főszerepben. Az ön Intercrime-sorozata is ugyanennyi darabot számlál. Véletlen egybeesés?

AD: Mi tagadás, ezt tőlük loptam.

MN: Lopott mást is?

false

AD: Könnyen lehet. Sjöwall és Wahlöö előtt nem létezett nálunk realista krimi, csupa Agatha Christie-utánzatból állt a kínálat. Ezekben a regényekben nem is rendőrök, hanem tisztes polgári életet élő hobbinyomozók nyomoztak. Az egyik leghíresebb svéd nyomozófigura Stieg Trenter teremtménye, a fotográfus Harry Friberg volt. Rendezett és tüchtig volt minden, sehol semmi vér, a hulla a polgári értékeknek megfelelően a könyvtárszoba polcai előtt feküdt szemérmesen. Sjöwall és Wahlöö történetei viszont valós társadalmi közegben, a valódi Svédországban játszódtak. Ők Ed McBaintől loptak egy kicsit, én meg tőlük. Keményvonalas kommunisták voltak egyébként, a maguk igencsak naiv módján. Úgy érezték, hogy a svéd szociális demokrácia elárulta az embereket. Én, amikor 35 évvel később írni kezdtem, körbenéztem, és azt láttam, hogy a jóléti állam már csak árnyéka önmagának, és erre érdemes egy regényfolyamot felfűzni.

MN: Mintha egy rugóra járna a skandináv krimiírók fantáziája: Olof Palme miniszterelnök 1986-os meggyilkolása is szinte minden kollégájára hatott.

AD: Abban mindenki megegyezik, hogy amit csak lehet, azt a rendőrök elszúrtak. Az amatörizmusuknak nem volt határa. Azóta is megy az össznépi találgatás; van, aki a magányos el­követő teóriát favorizálja, mások a nemzetközi összeesküvést. Lehet, hogy az oroszok keze volt benne? Vagy a dél-afrikaiaké? Esetleg az ame­ri­kaiaké? Ez a mi Kennedy-szindrómánk. Én egyébként az összeesküvés-elméletek híve vagyok, attól tartok. Bár valószínűleg az unalmasabb verzió az igaz, és a gyilkos egyedül volt.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”