„A jóléti állam már csak árnyék” – Arne Dahl krimiíró

Könyv

Aki azt állítja, kimerülőfélben van a skandináv krimi, valószínűleg semmit sem olvasott még Arne Dahltól. Az álnév mögött a hajdani irodalomkritikus, a svéd Jan Arnald rejtőzik, vagyis hát olyan nagyon nem rejtőzködik, mert decemberben például Budapesten járt Rossz vér című könyve megjelenése alkalmából.

Magyar Narancs: Mikor lett az irodalomkritikusból főállású krimiíró?

Arne Dahl: Az ötödik könyvemnél éreztem, hogy valószínűleg nem fogok éhen veszni, ha csak az írással foglalkozom. Addig a lapszerkesztők keserű kenyerét ettem, irodalomkritikusként dolgoztam. Onnantól, hogy egy német kiadó szerződést ajánlott, beérkeztem. Aki megveti a lábát a német piacon, annak megszűnnek a gondjai. Nagy szerencse, hogy ilyen befogadó a német közönség.

MN: A svédek is ilyen befogadók?

AD: Történelmileg jó a hírünk, de manapság távolról sem ilyen rózsás a helyzet. A krimijeim is erről szólnak, hogy ez az ország már nem az a híresen toleráns ország. Irodalmilag sem. Ott, ahol nincs kitekintés a szomszédok irodalmára és a nemzetközi kínálatra, nem lesz pezsgő az irodalmi élet. Manapság főleg az angol és az amerikai irodalom pörög, ezeket fordítjuk, másokra nem nagyon figyelünk. Persze a legnagyobb európai írók művei azért eljutnak hozzánk is. A magyarok közül Konrád, Nádas, Kertész, Esterházy azért megvan fordításban. Tíz-húsz éve a kelet-közép-európai írók nálunk is divatban voltak, igen jó fordítások készültek. Esterházyt meg is interjúvoltam egyszer; németül beszélgettünk Göteborgban, de ennek is már 25 éve.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Mennyire volt szigorú kritikus?

AD: Igyekeztem kerülni a cinizmust és a sznobériát. Mivel magam is író vagyok, pontosan tudom, hogyan eshet egy lekezelő kritika. Az egyik kritikusom azzal kezdte az írását, hogy a legszívesebben kihajítaná az ablakon a könyvemet.

MN: Elég nehéz lehet Stockholmban krimibe illő, veszélyes környékeket találni…

AD: Biztosíthatom, hogy Stockholm határá­ban azért vannak húzósabb helyek. Elsősorban a bevándorlók lakta városrészekre gondolok. Gettónak azért nem nevezném őket, de közel járunk a gettósodáshoz. A hatvanas években a svéd iparnak nagyon kellett a külföldi munka­erő, jöttek is szép számmal a bevándorlók, a legnagyobb részük Finnországból, a volt Jugoszláviából és Olaszországból. Nekik húzták fel ezeket a zsúfolt városszéli lakótelepeket. Svéd viszonylatban ezek még ma is veszélyes környéknek számítanak, de messze nem olyan vészesek, mint a szegényebb országok hasonló telepei. Igaz, én jobban feszengek a magukat tajtrészegre ivó, tehetős honfitársaim között, akik éjszaka a belvárosban hőzöngenek.

MN: A rasszizmussal hogy állnak?

AD: Mi, svédek mindig büszkék voltunk arra, hogy tárt karokkal fogadjuk a bevándorlókat, és arra is, hogy Skandináviában egyedüliként nálunk nincsen szélsőséges, rasszista párt a parlamentben. Négy éve azonban mindez megváltozott, a szélsőjobboldali Svéd Demokraták bejutottak a parlamentbe. Épp most buktatták meg a kormányt, úgyhogy Svédországnak jelenleg nincs kormánya (az interjú decemberben készült, azóta sem zárult le a kormányválság – a szerk.). Azért egy működő demokráciának mégiscsak jól jön egy működő kormány, de ne legyünk telhetetlenek.

MN: Maj Sjöwall (interjú vele itt) és Per Wahlöö, a svéd krimi megújítói 10 regényt írtak Martin Beckkel a főszerepben. Az ön Intercrime-sorozata is ugyanennyi darabot számlál. Véletlen egybeesés?

AD: Mi tagadás, ezt tőlük loptam.

MN: Lopott mást is?

false

AD: Könnyen lehet. Sjöwall és Wahlöö előtt nem létezett nálunk realista krimi, csupa Agatha Christie-utánzatból állt a kínálat. Ezekben a regényekben nem is rendőrök, hanem tisztes polgári életet élő hobbinyomozók nyomoztak. Az egyik leghíresebb svéd nyomozófigura Stieg Trenter teremtménye, a fotográfus Harry Friberg volt. Rendezett és tüchtig volt minden, sehol semmi vér, a hulla a polgári értékeknek megfelelően a könyvtárszoba polcai előtt feküdt szemérmesen. Sjöwall és Wahlöö történetei viszont valós társadalmi közegben, a valódi Svédországban játszódtak. Ők Ed McBaintől loptak egy kicsit, én meg tőlük. Keményvonalas kommunisták voltak egyébként, a maguk igencsak naiv módján. Úgy érezték, hogy a svéd szociális demokrácia elárulta az embereket. Én, amikor 35 évvel később írni kezdtem, körbenéztem, és azt láttam, hogy a jóléti állam már csak árnyéka önmagának, és erre érdemes egy regényfolyamot felfűzni.

MN: Mintha egy rugóra járna a skandináv krimiírók fantáziája: Olof Palme miniszterelnök 1986-os meggyilkolása is szinte minden kollégájára hatott.

AD: Abban mindenki megegyezik, hogy amit csak lehet, azt a rendőrök elszúrtak. Az amatörizmusuknak nem volt határa. Azóta is megy az össznépi találgatás; van, aki a magányos el­követő teóriát favorizálja, mások a nemzetközi összeesküvést. Lehet, hogy az oroszok keze volt benne? Vagy a dél-afrikaiaké? Esetleg az ame­ri­kaiaké? Ez a mi Kennedy-szindrómánk. Én egyébként az összeesküvés-elméletek híve vagyok, attól tartok. Bár valószínűleg az unalmasabb verzió az igaz, és a gyilkos egyedül volt.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.