John Cleese nem sokkal az első oldal előtt megszületik és nem sokkal az utolsó oldal előtt belép a Monty Pythonba. Azért e két fordulat között is történt vele egy s más, ami nagy szerencse, máskülönben meglehetősen egyhangú olvasmány lenne a népszerű komikus és örökös python önéletrajza. Egyszer például megharapta egy nyúl, és hamar elérte a közel kétméteres testmagasságot, de ez még nem minden. Egyébként már a papának is volt humora (szerinte a németek azért bombázták Westont, hogy bizonyítsák, tényleg van humorérzékük), de mivel vágyott a társadalmi megbecsülésre, Cheese-ről Cleese-re angolosította a nevét, megfosztva ezzel a Monty Pythont attól, hogy egy tehéntúróról elnevezett tagot is a soraiban tudjon. A Cheese-ből lett szerző gondosan ügyel rá, hogy ne Monty Python-történelmet írjon, ebben a versenyszámban amúgy is csak sokadik induló lehetne, viszont a Cleese Cleese-ről mezőnyben egyedüli versenyző. Az általános hangütést jól példázza, hogy az éltes visszaemlékező gyermekkori énjét nemes egyszerűséggel csak gyáva kis pondrónak titulálja, de ha szorult is a szerzőbe valódi öngyűlölet, azt alighanem sikerrel kianalizáltatta magából, mert ez nem jellemző a könyvére. Miként a műfaj megköveteli, a családi és iskolássztorik tele vannak vicces anekdotákkal, miközben az angol középosztály összes ambíciójára és a jólfésült fiúgyermekeknek fenntartott brit iskolarendszer folyosóira is fény derül. A kor jellegzetes diák- és tanáralakjairól Cleese egy komplett Tanár úr kéremet hozott össze, és igen szórakoztató módon számol be színészi szárnypróbálgatásairól és a Monty Pythont megelőző évek tévés humorbizniszéről is, melyben mint író vett részt. Mindeközben egyszer sem hagyja ki, hogy egy rossz szava legyen Terry Gilliamhez, de Gilliamet sem kell félteni: hamarosan jön az ő önéletrajza is.
Fordította Izing Róbert. HVG Könyvek, 2014, 384 oldal, 4200 Ft
