Könyv

Pál Ferenc: Saramago-olvasatok

  • Makai Máté
  • 2015. március 7.

Könyv

Kísérlet José Saramago regényeinek befogadás szempontú elemzésére és az olvasói befogadás lehetőségeinek vizsgálatára

Ahogy a terjedelmes alcímből is kitűnik, ebben a monográfiában a kortárs irodalomtudományban mai napig népszerű, többek között Hans Robert Jauss munkásságához köthető elmélet az értelmezés alapja. Pál Ferenc, a portugál író legtöbb regényének magyarra fordítója, abból indul ki, hogy az életmű darabjait a portugál történelem, irodalmi hagyomány és közérzés ismeretét nélkülöző – mondjuk, közép-európai – olvasó is élvezettel forgathatja, de a fenti kontextusok birtokában a művek posztmodern rétegzettsége is felismerhető és közvetíthető. A be­fogadásesztétika jegyében fogant kötet legalább akkora, ha nem nagyobb figyelmet szentel az olvasónak, vagyis annak a „helynek”, ahol a mű valóságossá válik, mint magának a szövegnek. Így jutunk el egy ­lehetséges első vagy „észlelő” olvasástól a professzionális, vagyis a művek kulturális beágyazottságára is kellő figyelmet fordító, szoros olvasásig. A Saramago-olvasatok e tekintetben modellértékű kötet, amely bemutatja, hogy mi a különbség a befogadás e két típusa vagy „szintje” között, illetve miként valósítható meg egy zavarba ejtő, polifonikus regény olvasása annak érdekében, hogy a befogadó közelebb juthasson a szövegek és a világmegértés, ennyiben pedig az önmegértés rétegzettségéhez. Ebben a folyamatban válhat egy elsőre szenvedélyes szerelmes történetként forgatható műből – mint A kolostor regénye – bonyolult kulturális mátrix és örök­érvényű igazságok médiuma.

Pál Ferenc könyve nemcsak azért hiánypótló, mert a sorra megjelenő Saramago-fordítások olva­sá­sához kínál fogódzókat, hanem mert az elméleti körökben népszerű befogadás-­szempontú elemzést egy egész életművön teszi próbára. A monográfia gördülékeny stílusa és az író népszerűsége ellenére elsősorban azért a szakmának szól.

Equinter, 2014, 326 oldal, 3250 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.