Ugyan a mozik elkezdtek magukra találni, de a box office-eredmények (ez az összebevételt jelenti) még mindig nem tértek vissza a Covid előtti idők számaihoz – nagyjából így lehetne összefoglalni a nyári mozihelyzetet, melyet a legfőbb nyertesek és vesztesek felsorolásával ebben a cikkünkben veséztük ki alaposan.
A nagyot bukó filmek között már ebben is több Lionsgate-produkciót találhatunk, a stúdió azonban azóta is veszteséget veszteségre halmoz: már hét egymást követő bukásnál tart. A céget 1997-ben alapították, a 2000-es években pedig felvásárlásokkal valódi terjeszkedésbe kezdett. Ezek közül a legjelentősebb talán a Twillight-filmeket gyártó és forgalmazó Summit Entertainment bekebelezése volt 2012-ben. Egy évvel később már büszkén jelenthették, hogy zsinórban másodszor haladta meg a mozibevételük az egymilliárd dollárt, elsősorban olyan sikereknek köszönhetően, mint Az éhezők viadala aktuális része vagy a Szemfényvesztők. Öt év múlva viszont már arról cikkeztek a lapok, hogy a Lionsgate-et cápaként kerülgetik az olyan nagy konglomerátumok, mint a Comcast vagy a Sony, sőt, a játékgyártó Hasbrót is érdekelné a felvásárlás. Ők végül inkább azt az Entertainment One-t vették meg, mely például a Peppa Pig-sorozat gyártásáról ismert. Aztán 2023-ban a Lionsgate vásárolta fel az Entertainment One-t a Hasbrótól.
Az idei évtől minden bizonnyal sokat vártak a stúdiónál, hiszen egy rakás jól csengő, sztárokat felvonultató sikervárományost mutattak be, végül azonban szinte mindegyikkel buktak.
A sor a nyári Borderlands című videójáték-adaptációval kezdődött. Ezt az eddig főleg horrorjairól ismert Eli Roth rendezte, és olyan sztárok szerepelnek benne, mint az Oscar-díjas Jamie Lee Curtis, Kevin Hart vagy Cate Blanchett. Hiába azonban a nagy nevek és az alapot adó, sikeres videójáték, a produkció a folyamatos tologatások és nézeteltérések miatt úgy tűnik, eleve rossz csillagzat alatt született – ezt ebben a cikkünkben mutattuk be. A forgatókönyvíró végül levetette nevét a stáblistáról, a filmet pedig gyűlölték a kritikusok (jelenleg 10%-on áll a Rottentomatoeson), a nézőket pedig egyszerűen hidegen hagyta: a körülbelül 120 millió dollárba kerülő film világszinten alig 30 milliót hozott.
Ezután következett a tragikus sorsú A holló remake-je, amelyet harminc évvel azután mutattak be, hogy az eredeti főszereplőjét, Brandon Lee-t a forgatás során agyonlőtték. A remake-et az előző film rendezője, Alex Proyas kegyeleti okokból már a bemutató előtt elítélte, később a kritikusok sem bántak vele kesztyűs kézzel – nem csoda tehát, ha nem tolakodtak érte a nézők. Az 50 milliót kóstáló mozi világszinten 23 milliót hozott, ami persze újabb kudarc.
Az ezt követő bukások kevésbé voltak harsányak, hiszen eleve alacsonyabb költségvetésű filmekről van szó, de attól ugyanolyan fájdalmasan érintették a stúdiót. Ott volt az 1992 című történelmi thriller, amely az ekkoriban Los Angelesben zajló, Rodney King-féle tüntetések idején játszódik, ráadásul ez Ray Liotta egyik utolsó filmszerepe; bevételei azonban még a 3 millió dollárt sem érték el. A Halle Berry nevével fémjelzett Ne oldozz el!-t az év egyik nagy rémisztgetésének szánták, ám a posztapokaliptikus horrornak be kellett érnie 16 millió dolláros bevétellel, amivel még gyártási költségeit sem hozta vissza. A The Killer’s Game című akcióvígjátékban a pankrátorként kezdő, ám filmsztárként is egyre sikeresebb Dave Bautista látható, ennek ellenére még 6 millió értékben sem váltottak rá jegyeket.
A 2017-es Az igazi csoda annak idején az év egyik meglepetéssikerét aratta. Ez egy eltorzult arcú kisfiú történetén keresztül beszél a szeretetről és az elfogadásról. Az alapul szolgáló könyvet jegyző R.J. Palacio Fehér madár címen képregényben folytatta az ifjúsági regényt – volt tehát mihez nyúlni. A folytatásra azonban nem tért vissza Owen Wilson és Julia Roberts sem, ahogy a főszereplő Jacob Tremblay is távol maradt. Így is sikerült azonban nagy neveket szerződtetni: a rendező Marc Fosrster (Én, Pán Péter, A Quantum csendje, Az ember, akit Ottónak hívtak) lett, de feltűnik benne Gillian Anderson és Helen Mirren is. Mindezek ellenére a filmet szinte teljes érdektelenség fogadta, eddigi hétmilliós összbevétele eltörpül még az első rész 27,5 milliós bemutatkozó eredményéhez képest is.
Talán ezeknél is nagyobb bukás volt azonban a Lionsgate legbátrabb húzása. Francis Ford Coppola három évtizedes álomprojektjével, a Megalopolisszal mi is többször foglalkoztunk: ebben a cikkünkben a forgatás körüli nehézségeket mutattuk be, itt írtunk a rendező illetlen viselkedése miatt kirobbanó botrányról, ide kattintva pedig elolvashatják, milyen fejvakarásba került, hogy forgalmazót találjanak a mozinak. A filmet végül a Cannes-i Filmfesztiválon mutatták be mérsékelt sikerrel, de a Lionsgate kész volt mentőövet dobni Coppolának, aki többek között borbirtokait eladva, saját zsebéből finanszírozta a 120 millió dolláros vállalkozást – és ragaszkodott hozzá, hogy a streamingek helyett a nagyvásznon legyen nézhető. Jelen állás szerint 12 millió dollárnál jár a film világszintű bevétele, ami nem túl jó hír Coppolának, és nem mutat jól a Lionsgate számára sem.
A stúdió ugyanis ezzel mindössze három hónapon belül hét hatalmas bukáson van túl. A Variety írása szerint ehhez hasonló műfajfókuszú bemutatókkal ma már egyetlen nagyobb stúdió sem áll elő, hiszen a heist (bankrablós) komédiákat, a megható felnövéstörténeteket vagy a horrorfilmeket a közönség jobbára inkább a streamingplatformokon keresi, hiszen ezek kikoptak a mozikból. A Benchmark Co. cég egyik elemzője szerint sem arról van szó, hogy a Lionsgate túl sok filmet mutatott be túl rövid időn belül, hiszen ezek változatos műfajból kerültek ki, így nem szívták el egymás elől a nézőket. „Valahogy semmi sem működött” – sommázta a szakértő a stúdió eredményeit.
Némiképp javítja a helyzetet, hogy a cég rendszerint szűkösebb büdzsével készít filmeket, a külföldi forgalmazás jogait pedig eladja másoknak. Talán legnagyobb bukásuk, a Megalopolis esetében sem jártak tehát annyira rosszul: a költségeket maga Coppola állta, a Lionsgate csak a terjesztésért felelt, így azzal, hogy a film jogait Amerikán kívül értékesítette (Magyarországon például a Mozinetnek), annak ellenére keresett rajta, hogy a mozi nem teljesített jól. A Borderlands az a típusú nagyköltségvetésű mozi volt, amelyből nem sok akad a cég bemutatónaptárában; ennél a szakértők szerint egy körülbelül 30 milliós veszteséget könyvelhettek el. A többi bemutatójuk pedig egyszerűen nem volt akkora horderejű film, hogy a bukásuk magukkal rántaná a céget, bár egy rakás kisebb bukta bőven felér azzal a veszteséggel, amit egyetlen nagy bukás okoz.
Különösen a tavalyi eredmények fényében feltűnő a stúdió mélyrepülése: a John Wick: 4. felvonás, a Fűrész 10 és az Énekesmadarak és kígyók balladája című Az éhezők viadala előzményfilm mind dollárszázmilliós bevételeket értek el. Ezeket, ugyanúgy mint az idei ballépéseket az a Joe Drake stúdiófejes hagyta jóvá, akit idén januárban váltottak le. Arról persze lehet vitatkozni, mennyire játszott közre a rossz eredményben, hogy maguk a filmek sem sikerültek jól, az azonban biztos, hogy ilyen gyenge teljesítmény után a cég a jövőben várhatóan jóval óvatosabb lesz: azaz még kevesebb hasonló kockázatokat vállal.
Márpedig a Lionsgate-et pont azért szokták dicsérni, mert nemcsak a nagyközönség számára készít filmeket, hanem az olyan csoportoknak is, melyeket a nagyobb stúdiók jellemzően elhanyagolnak. Ilyenek a keresztények vagy épp a feketék: az előbbieket megcélzó Unsung Hero augusztusban több mint 20 millió dollárt fialt, az utóbbiaknak szánt The Blackening című horrorvígjáték pedig két éve ért el sikereket, már készül is a folytatása. A USC filmprofesszora, Jason Squire is ezt emelte ki a Varietynek: a stúdió általában igyekszik betömni a lyukakat, azaz olyan célcsoportokat céloz meg, melyeket egy Disney nem feltétlenül – előfordul azonban, hogy nem jön be a számításuk, mert a nézők távol maradnak. Ilyenkor pedig a befektetők is elkezdenek elszivárogni: a cég részvényei tavalyhoz képest 30 százalékot estek.
Nem a Lionsgate az egyetlen stúdió azonban, aminek semmi sem akart idén bejönni: a Warner Bros., a Universal és az Apple is érzékeny veszteségeket szenvedett, az amerikai mozibevételek összességében pedig 11 százalékkal alacsonyabbak idén a tavalyiaknál. A jövő azonban akár még biztató is lehet a cégnél: 2025 áprilisában mutatják be a Michael Jackson-életrajzi filmet, nyáron érkezik az Ana de Armas nevével fémjelzett John Wick-spinoff, a Ballerina, és már készül a következő Az éhezők viadala, valamint a Szemfényvesztők harmadik epizódja.
(Címlapképünkön: részlet a Megalopolis című filmből)
