Prakter Mariann: Paprika és Rózsa

Megvan az a vicc, hogy a magyar udvarol a cigánynak? Nincs meg, nincs ilyen vicc, ilyen még a mesében sincs, csak itt, de itt sincs róla gondolva semmi. Paprika, a "hetyke magyar legényke" és Rózsa, a "csinos cigány leányka" évődik három "udvarlós mesében". Ha mindez nem lenne odaírva, akkor is tudnánk, mert a sötétebb bőrű Rózsa cigány népviseletben jár, Paprikának pedig szép magyar bajsza van. Valamint juhokat legeltet. Nemcsak ez, de a történetek minden más eleme is érthető lenne szöveg nélkül - és talán nem is volna értelmetlen elhagyni a kommentárokat, hiszen ebben az unalmasan egyértelmű világban legalább a sztori összetákolása biztosítana némi terepet a "négy éven felüliek" fantáziájának. A nagyalakú könyv minden oldalát betöltő, szépen kidolgozott, mozgalmas képek mintha egy animációs film kockái volnának, és a lehetőségekhez képest szépen cifrázzák a pőre egyszerűségű, valódi konfliktustól mentes történéseket. Az egyetlen humoros-ironikus momentum, valamint a bonyodalmak forrása, hogy Paprika a szupererőt biztosító szupererős paprikából rendre túladagolja magát, és például nemcsak a tüskéket nyesi le a bokorról, de a rózsákat is felaprítja. Sebaj, főzök belőle rózsalekvárt - mondja Rózsa, ki a férfiembert "szerelmes ködfátylon keresztül" csodálja, hiszen ebben a világban minden színpompás és negédes, nincs semmi baj, és nincs semmi valóságos. A ma már sajnos provokatívnak minősülő alapszituáció a meseolvasás utáni beszélgetésekben válhat csak produktívvá.

Móra, 2012, 48 oldal, 2990 Ft