„Megszabadulunk pár várostól”

Steve Fallon útikönyvíró

Könyv

A Magyarországon megforduló külföldi turisták kezében leggyakrabban feltűnő útikönyv alighanem a Lonely Planet. Steve Fallont, a Lonely Planet Budapest és a Lonely Planet Hungary szerzőjét épp a Magyarország-guide frissítése közben értük utol, hogy kikérdezzük az útikönyvírás rejtelmeiről és a hazai viszonyokról.

narancs.hu: Hány év telt el az utolsó frissítés óta?

Steve Fallon: A Magyarország-guide-ot háromévente szoktuk frissíteni, tavaly lett volna esedékes, de rosszul fogy, így kivártunk még egy évet. Azaz négy év telt el az utolsó kiadás óta. Ráadásul a negyedével csökkentenünk kell a terjedelmet is. Az első Magyarország-guide kiadásakor még azt gondoltuk, hogy a könyv legfőbb olvasója Joe Kovach lesz Chicagóból, azaz olyan, magyar felmenőkkel bíró amerikaiak, akik tudják, mi fán terem a galuska, tudnak akár néhány szót is magyarul, és bár Budapestre érkeznek meg, és itt szeretnének először szétnézni, de miután szétnéztek, a szolnoki, hódmezővásárhelyi vagy a békéscsabai rokonokat is meglátogatják. Ezért aztán rengeteg mindent belezsúfoltunk a könyvbe. És tudja, mit tapasztaltunk? Hogy senki sem megy Békéscsabára, senki sem megy Hódmezővásárhelyre. A szívem szakad, de meg kell szabadulnunk jó néhány várostól.

narancs.hu: Melyek a kiesők?

SF: Akármi is történjék, Baja marad, mert Baját imádom. Attól tartok viszont, hogy Békéscsabától búcsút kell vennem. De Gyula is marad, mert van neki egy kis vára. Annyit tudunk tenni, hogy a kiesőket összevonjuk egy keretes bekezdésbe a „Megéri a túrát” címszó alá. Így például Balassagyarmat sem vész el teljesen, a Palóc Múzeum említve lesz.

narancs.hu: Minden helyet felkeres?

SF: Olyan fából faragtak, hogy mennem kell. A saját szememmel kell látnom, mi változott Balassagyarmaton vagy Sárospatakon. Jut eszembe, Sárospatak is marad, viszont Sátoraljaújhely megy.

narancs.hu: Helyi informátorokból jól áll?


Fotó: Németh Dániel

SF: Köszönöm, jól. Elég kiterjedt az ismeretségi köröm, különösen Budapesten, a barátaim készséggel súgnak, ellátnak tippekkel. Vannak, akik folyamatosan szállítják a híreket az új éttermekkel, szálláshelyekkel kapcsolatban. Különösen az éjszakai élet híreiért vagyok hálás, mert bevallom, kinőttem már a klubokból. Klubügyekben, hogy mi a cool és trendi, nagy szükségem van a huszonévesek bennfentes tudására. Régebben egyébként ki volt adva testületileg az ukáz, hogy minden új könyvnek legalább 25 százalékban új helyeket kell tartalmaznia, legyenek azok klubok, éttermek vagy szálláshelyek. Persze tiltakoztunk, mondván, hogy ez nem igazságos, hiszen minden város külön elbírálást érdemel. De ami a vendéglőket, kávézókat illeti, a Budapest guide-ban kb. 25 százaléknyi az, ami könyvről könyvre cserélődik.

narancs.hu: Hol a legszembetűnőbb a változás?

SF: A budgetkategóriába tartozó, olcsó hostelek terén. Rengeteg ilyen nyílt meg az utóbbi időben, és sok a high-end, négy-öt csillagos szálloda is, de a kettő között – és ez nemcsak magyar sajátosság, hanem európai trend – elég szerény a választék. Ami sajnálatos, mert a középosztály is szeret utazni.

narancs.hu: Került bajba adatgyűjtés során?

SF: Elég régimódi vagyok, papírra jegyzetelek, és cipelem magammal a térképet. Sosem úszom meg, hogy ne nézzenek valahol, legyen az Békéscsaba vagy Hódmezővásárhely, autókat bírságoló közterületesnek. Vagy azt hiszik, én vagyok a gázóra-leolvasó, ahogy a papírjaimba mélyedve jegyzetelek. Állandóan belefutok ezekbe a helyzetekbe. Volt, hogy egy nő kezdett üvöltözni velem, hogy miért írom fel, amikor nem is parkol tilosban.

narancs.hu: Olyan is van, hogy nem a közterületest vagy a gázórást, hanem a Lonely Planet-es fickót ismerik fel önben?

SF: Van, hogy felismernek, főleg Budapesten. Szlovéniában meg még többen, hiszen még kisebb ország, és hát én írtam az első angol nyelvű útikönyvet Szlovéniáról.

narancs.hu: Előfordult már, hogy megpróbálták lekenyerezni?

SF: Bele szoktak írni a könyvekbe valami olyasmit, hogy a Lonely Planet szerzői nem lekenyerezhetők. De ha olykor elő is fordul olyasmi, hogy megvendégelnek valahol, az sem változtat az égvilágon semmin; nincs min szépíteni, hiszen nem közlünk negatív kritikát; ami nem jó, azt egyszerűen kihagyjuk, és kész. A régi időkben még megírtuk, hogy ez vagy az a hely gáz, mindenképp kerüljék, de ma már nem teszünk ilyet. Ám ha egy igazán híres hely elmarad a várakozásoktól, akkor azt kötelességemnek tartom megírni. Legalább azt, hogy ennyi pénzért máshol jobbak a szolgáltatások.

narancs.hu: Humort, iróniát elbírnak a Lonely Planet könyvek?

SF: Az én könyveim híresek e tekintetben. De a szerkesztők olykor visszanyesnek a személyes megjegyzéseimből. A régi szép időkben, az első kiadásokban még jóval több volt a személyesség. Amikor az első Budapest guide-ot írtam, itt éltem Budapesten, és gyakran sétáltattam a kutyáimat a Margit-szigeten. Akkoriban – ez még a kilencvenes évek elején történt – nem volt túl rózsás a lakáshelyzet, sok fiatal a Margit-szigeti bokrok takarásában nem csak a természet lágy ölét élvezte. A kutyák kiszagolták az ilyesmit. Akkoriban még az efféle megfigyelések is bekerülhettek a könyvbe, nagyobb élvezet is volt útikönyveket írni.

narancs.hu: Mi vonzza ma Budapestben leginkább a turistákat?

SF: Érdekes, hogy még mindig létezik és töretlenül népszerű ez a retrónak vagy szocialista turizmusnak nevezett valami. Lehet például Trabanttal furikázni, el lehet látogatni egy autentikus szocialista lakótelepi apartmanba, ki lehet menni a szoborparkba. De ott vannak a romkocsmák is, ami viszont tényleg egyedi jelenség. Nem úgy a Trabant, ami ráadásul egy NDK-s dolog, de az embereket nem érdeklik a részletek. Csak azt nem tudom, hogyan fogja Magyarország újrapozicionálni magát. Mert bármennyire is szeretek ide jönni, valamit előbb-utóbb ki kell találni. Szlovénia például kitalálta magának az extrém sportokat. Skydiving, rafting, ilyesmik. És a fiatalok jönnek is tömegével. De mi lesz az a piaci rés, amibe Magyarország beletalál?

narancs.hu: Pesszimizmusban például elég jók vagyunk.

SF: Igen, tudom, a híres honfibú.

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?