„Megszabadulunk pár várostól”

Steve Fallon útikönyvíró

Könyv

A Magyarországon megforduló külföldi turisták kezében leggyakrabban feltűnő útikönyv alighanem a Lonely Planet. Steve Fallont, a Lonely Planet Budapest és a Lonely Planet Hungary szerzőjét épp a Magyarország-guide frissítése közben értük utol, hogy kikérdezzük az útikönyvírás rejtelmeiről és a hazai viszonyokról.

narancs.hu: Hány év telt el az utolsó frissítés óta?

Steve Fallon: A Magyarország-guide-ot háromévente szoktuk frissíteni, tavaly lett volna esedékes, de rosszul fogy, így kivártunk még egy évet. Azaz négy év telt el az utolsó kiadás óta. Ráadásul a negyedével csökkentenünk kell a terjedelmet is. Az első Magyarország-guide kiadásakor még azt gondoltuk, hogy a könyv legfőbb olvasója Joe Kovach lesz Chicagóból, azaz olyan, magyar felmenőkkel bíró amerikaiak, akik tudják, mi fán terem a galuska, tudnak akár néhány szót is magyarul, és bár Budapestre érkeznek meg, és itt szeretnének először szétnézni, de miután szétnéztek, a szolnoki, hódmezővásárhelyi vagy a békéscsabai rokonokat is meglátogatják. Ezért aztán rengeteg mindent belezsúfoltunk a könyvbe. És tudja, mit tapasztaltunk? Hogy senki sem megy Békéscsabára, senki sem megy Hódmezővásárhelyre. A szívem szakad, de meg kell szabadulnunk jó néhány várostól.

narancs.hu: Melyek a kiesők?

SF: Akármi is történjék, Baja marad, mert Baját imádom. Attól tartok viszont, hogy Békéscsabától búcsút kell vennem. De Gyula is marad, mert van neki egy kis vára. Annyit tudunk tenni, hogy a kiesőket összevonjuk egy keretes bekezdésbe a „Megéri a túrát” címszó alá. Így például Balassagyarmat sem vész el teljesen, a Palóc Múzeum említve lesz.

narancs.hu: Minden helyet felkeres?

SF: Olyan fából faragtak, hogy mennem kell. A saját szememmel kell látnom, mi változott Balassagyarmaton vagy Sárospatakon. Jut eszembe, Sárospatak is marad, viszont Sátoraljaújhely megy.

narancs.hu: Helyi informátorokból jól áll?


Fotó: Németh Dániel

SF: Köszönöm, jól. Elég kiterjedt az ismeretségi köröm, különösen Budapesten, a barátaim készséggel súgnak, ellátnak tippekkel. Vannak, akik folyamatosan szállítják a híreket az új éttermekkel, szálláshelyekkel kapcsolatban. Különösen az éjszakai élet híreiért vagyok hálás, mert bevallom, kinőttem már a klubokból. Klubügyekben, hogy mi a cool és trendi, nagy szükségem van a huszonévesek bennfentes tudására. Régebben egyébként ki volt adva testületileg az ukáz, hogy minden új könyvnek legalább 25 százalékban új helyeket kell tartalmaznia, legyenek azok klubok, éttermek vagy szálláshelyek. Persze tiltakoztunk, mondván, hogy ez nem igazságos, hiszen minden város külön elbírálást érdemel. De ami a vendéglőket, kávézókat illeti, a Budapest guide-ban kb. 25 százaléknyi az, ami könyvről könyvre cserélődik.

narancs.hu: Hol a legszembetűnőbb a változás?

SF: A budgetkategóriába tartozó, olcsó hostelek terén. Rengeteg ilyen nyílt meg az utóbbi időben, és sok a high-end, négy-öt csillagos szálloda is, de a kettő között – és ez nemcsak magyar sajátosság, hanem európai trend – elég szerény a választék. Ami sajnálatos, mert a középosztály is szeret utazni.

narancs.hu: Került bajba adatgyűjtés során?

SF: Elég régimódi vagyok, papírra jegyzetelek, és cipelem magammal a térképet. Sosem úszom meg, hogy ne nézzenek valahol, legyen az Békéscsaba vagy Hódmezővásárhely, autókat bírságoló közterületesnek. Vagy azt hiszik, én vagyok a gázóra-leolvasó, ahogy a papírjaimba mélyedve jegyzetelek. Állandóan belefutok ezekbe a helyzetekbe. Volt, hogy egy nő kezdett üvöltözni velem, hogy miért írom fel, amikor nem is parkol tilosban.

narancs.hu: Olyan is van, hogy nem a közterületest vagy a gázórást, hanem a Lonely Planet-es fickót ismerik fel önben?

SF: Van, hogy felismernek, főleg Budapesten. Szlovéniában meg még többen, hiszen még kisebb ország, és hát én írtam az első angol nyelvű útikönyvet Szlovéniáról.

narancs.hu: Előfordult már, hogy megpróbálták lekenyerezni?

SF: Bele szoktak írni a könyvekbe valami olyasmit, hogy a Lonely Planet szerzői nem lekenyerezhetők. De ha olykor elő is fordul olyasmi, hogy megvendégelnek valahol, az sem változtat az égvilágon semmin; nincs min szépíteni, hiszen nem közlünk negatív kritikát; ami nem jó, azt egyszerűen kihagyjuk, és kész. A régi időkben még megírtuk, hogy ez vagy az a hely gáz, mindenképp kerüljék, de ma már nem teszünk ilyet. Ám ha egy igazán híres hely elmarad a várakozásoktól, akkor azt kötelességemnek tartom megírni. Legalább azt, hogy ennyi pénzért máshol jobbak a szolgáltatások.

narancs.hu: Humort, iróniát elbírnak a Lonely Planet könyvek?

SF: Az én könyveim híresek e tekintetben. De a szerkesztők olykor visszanyesnek a személyes megjegyzéseimből. A régi szép időkben, az első kiadásokban még jóval több volt a személyesség. Amikor az első Budapest guide-ot írtam, itt éltem Budapesten, és gyakran sétáltattam a kutyáimat a Margit-szigeten. Akkoriban – ez még a kilencvenes évek elején történt – nem volt túl rózsás a lakáshelyzet, sok fiatal a Margit-szigeti bokrok takarásában nem csak a természet lágy ölét élvezte. A kutyák kiszagolták az ilyesmit. Akkoriban még az efféle megfigyelések is bekerülhettek a könyvbe, nagyobb élvezet is volt útikönyveket írni.

narancs.hu: Mi vonzza ma Budapestben leginkább a turistákat?

SF: Érdekes, hogy még mindig létezik és töretlenül népszerű ez a retrónak vagy szocialista turizmusnak nevezett valami. Lehet például Trabanttal furikázni, el lehet látogatni egy autentikus szocialista lakótelepi apartmanba, ki lehet menni a szoborparkba. De ott vannak a romkocsmák is, ami viszont tényleg egyedi jelenség. Nem úgy a Trabant, ami ráadásul egy NDK-s dolog, de az embereket nem érdeklik a részletek. Csak azt nem tudom, hogyan fogja Magyarország újrapozicionálni magát. Mert bármennyire is szeretek ide jönni, valamit előbb-utóbb ki kell találni. Szlovénia például kitalálta magának az extrém sportokat. Skydiving, rafting, ilyesmik. És a fiatalok jönnek is tömegével. De mi lesz az a piaci rés, amibe Magyarország beletalál?

narancs.hu: Pesszimizmusban például elég jók vagyunk.

SF: Igen, tudom, a híres honfibú.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.