A legkrimitlenebb krimi

Ruth Rendell: Lopott élet

Skandináv krimiből oly jól állunk, hogy az első után már a másodvonal is megérkezett, bár annyira még nem állunk jól, hogy az öregekre is jusson némi reflektorfény. Sjöwallt és Wahlööt például az istennek sem akar kiadni senki, pedig ha a mai sztárokat, Nesbøt vagy Fossumot kérdik, nem múlhat el úgy interjú, hogy ne a legnagyobb elismerés hangján szóljanak az elődökről. Fossum hangja mintha jobban elért volna hozzánk, a norvég írónő ugyanis a brit krimiirodalom nagy öregjéről, Ruth Rendellről is hasonló elismeréssel szokott szólni. A rokonság Fossum és Rendell között jól látható, most meg aztán különösen, hogy Rendell magyarul is olvasható - hébe-hóba ugyan korábban is jelentek már meg dolgai, de rég kiesett a könyvkiadás piksziséből.

Ahogy Fossumot, úgy - a Lopott élet tanúsága szerint - Rendellt is az elkövetők természete érdekli leginkább, s ez az elfogulatlan érdeklődés a regény valamennyi szereplőjére kiterjed. Kap belőle az a fiatal anya, aki kényelmes felső középosztálybeli életre rendezkedik be egyedül nevelt kisfiával London egyik előkelő negyedében, és jut belőle annak a fiatalembernek is, aki London másik, melós végén lesi kicsit rossz életű, de nagyon mutatós barátnője minden kívánságát. A Lopott élet az egyik legkrimitlenebb krimi a bolti mezőnyben, nyomozót csak elvétve találni benne, és a szerepe így sem több a tejesemberénél. Egy-két (két) krimibe illő fordulattól eltekintve nincsenek is látványos külső történések; rossz dolgok történnek átlagos emberekkel, melyekkel azok nem az erényeik, hanem jórészt a szerencséjük szerint boldogulnak. Pluszpont éppúgy nem jár szívjóságért, ahogy levonás sem gazemberségért. Rendell olyan embereket hoz közös regénynevezőre, akik máskülönben sosem kereszteznék egymás útját - az írónő valóságérzékét dicséri, hogy így is csak alig keresztezik.

Fordította Borbás Mária. Partvonal Kiadó, 2011, 332 oldal, 2790 Ft