Akit elengedtek az istenek

Szilágyi János György: A tenger fölött. Írások ókori görög és itáliai kultúrákról

Könyv

Az ókori etruszkok szerint a hetvenéves emberek már nem folyamodhatnak kéréssel az istenekhez, a nyolcvannégy éven felülieknek pedig egyáltalán nem küldenek jeleket az égiek. Szilágyi János György ókortudós, a görög és római művészet és irodalom világszerte elismert kutatója maholnap kilencvennégy éves lesz.

Az ilyen korú embert - mondja - az istenek egyszerűen elengedik. Vajon mihez kezd Szilágyi ezzel a végtelen szabadsággal? Azt teszi, amihez leginkább kedve van, bejár dolgozni a Szépművészeti Múzeumba, és új könyvet alkot eldugott vagy kiadatlan írásaiból, olyat, amelyből szándéka szerint kirajzolódik egy tudós portréja.

Olyan emberként mutatkozik be a szerző, akinek szilárd meggyőződésévé vált Nietzsche jóslata, mely szerint az ókortudománynak "csak akkor van jövője, ha tárgyán keresztül a maga korát segít jobban megérteni". Tudjuk, hogy ezt az alapelvet mesterének, Kerényi Károlynak, a klasszika-filológia radikális megújítójának műhelyében tette magáévá Szilágyi, aki - következésképpen - őszintén megveti a lerágott csontokon tengődő szellemtelen szakbarbárokat. Velük szemben azt a kutatótípust képviseli, aki az ismeretek elképzelhető teljességét mozgósítva "élő emberként, egy átélt kultúra birtokosaként" viselkedik, amikor a görögökről, a rómaiakról vagy az etruszkokról beszél. Az új Szilágyi-kötet olvasójában talán indokoltan vetődik fel a kérdés: vajon sikerült-e a mesternek saját írói gyakorlatában is érvényesítenie azt a roppant erkölcsi tartást, fölényes szellemet és megkérdőjelezhetetlen minőségelvet, amit mindenki mástól megkövetel? Sikerült-e neki egy-egy antik váza, kancsó, egy törött etruszk bronztükör vagy egy kámea pár szavas görög feliratának minden részletre kiterjedő értelmezése során eljutni a jelenvaló világ létkérdéseihez?

A válaszom - egyenként mérlegre téve a kötet félszáz hosszabb-rövidebb szövegét - határozott igen. A szó átvitt és valós értelmében is mikroszkopikus vizsgálódások szinte mindig útvesztőbe vezetik az olvasót, elveszni mégsem hagyják. A labirintusjárás beavatási szertartás. Zegzugos és körkörös pályákon haladunk egyre beljebb, a probléma középpontjába, ahonnan nehéz küzdelem után, egy sor felismerés Ariadné-fonalán juthatunk vissza a mához, önmagunkhoz, egyebek közt a nemzeti identitás és a globalizáció kérdésköreihez.

Az ókor emlékeinek legaktuálisabb üzenete - ami a kötet számos írásában megfogalmazódik - a nyitottság. A nyílt kultúrák fejlődnek és virágoznak, míg az idegengyűlölő, hagyományaikba zárkózó rendszerek széthullanak. Az olyan államnak, amely következetesen magáévá teszi a hatalom politikáját - hangsúlyozza Szabó Árpád Periklész-könyve nyomán Szilágyi -, külsőleg és belsőleg össze kell omolnia. Nyílt állásfoglalás ez a nacionalizmus gyilkos eszméje ellen, mely a nemzetek pusztulásához vezet. Ezt példázza a görög formák és tartalmak iránt kezdetben oly igen fogékony etruszk vázafestészet tündöklése, majd hanyatlása akkor, amikor a görögséggel való eleven kapcsolatai már elsorvadtak. A nyitott társadalmak előnyeiről beszélnek a "magyar föld" kora vaskori régészeti leletei is. Semmiképp sem véletlen, hogy ezek az ókori emlékek csakis egyetlen helyen, a távoli népeket összekötő borostyánút egyik fontos dunántúli állomásán bukkantak elő a földből - sejteti Szilágyi. Nem képzelhető el tehát kizárólagosan "magyar nemzeti" szempontú régészet, ahogyan nem létezett egységes és egyértelmű "görög" vázafestészet sem. Erről szól a könyv címadó írása is, egy Itáliában előkerült görög kultikus edény mitikus festménydíszrejtélyének megfejtése. A "tenger fölött" futva menekülő alakokban az itáliai gyarmatokon élő görögök önmagukra, eredetükre, az óhaza elhagyására ismerhettek, noha az edény athéni festőjétől ez az értelmezés idegen volt. A műalkotásoknak tehát az ókorban is többféle érvényes olvasatuk létezett. Az antik művészet lényegéhez tartozott a változás, a mozgékonyság. A görögöknek különös képességük volt a hatások gyors befogadására, egyénítésére és megújuló kultúrájuk folytonos kisugárzására.

Az ókori világ változékonyságának felismerése nem rombolhatja le az "örök értékek" létezésébe vetett hitet - ez a könyv másik fontos mondandója, amit főként a kötet irodalmi tanulmányai és a görög- római írók magyar műfordításairól szóló, olykor nagyon kemény hangú vitacikkek sugallnak. Az igazi klasszikusok, Horatius, Catullus értékét nem csorbíthatja sem az értetlenség, sem az érzéketlen fordítás. A halhatatlanság titka persze nem a "nemes egyszerűségben és csendes nagyságban", hanem az átalakulás paradigmatikus mozzanataiban rejtőzik. Ezt sugallja az Andokidész-festő csészéjét elemző finom írás, amely a nevezetes műtárgyat egy művészeti forradalom szülötteként, a görög vázafestészet fekete alakosból vörös alakosba váltásának folyamatában mutatja be. E körbe vonhatók azok az etruszk és görög tárgyú írások is, amelyek az antik túlvilágképzetek művészi ábrázolásait, a "halállal szembeszegezett lét" példázatait választják témául. Alvilágjárás a könyv utolsó, Portrék címet viselő szövegcsoportja is. E csillogó stílusú jellemrajzok hősei - az elmúlt századok nagy magyar ókortudósai - már-már mítoszi alakokká, félistenekké formálódnak. Ahogy Szilágyi ifjúkori barátja, a kötetben sokszor megidézett Devecseri Gábor írja a mulandóság cáfolatául: "A szépség, hogyha már kinyílt, / nem válik barna röggé; / virág, ha egy napig van itt, egy nap van itt örökké". A csípős humorú, szenvedélymentesnek tűnő idős mester egyik legfőbb erénye alighanem a hűség.

Szilágyi János György nem kér jósjeleket, hiszen a múltba néz, de a jövőnek szól. Könyvének élén méltán állhatna - Nietzsche és Kerényi nyomán - ez az ajánlás: "A jövő költőinek".

Gondolat, 2011, 386 oldal, 3800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.