könyv

Samantha King: A döntés

  • Kránicz Bence
  • 2017. július 22.

Könyv

Bármi jöhet, de gyereket és kutyát nem ölünk – így szól a szórakoztatóipar egyik alaptörvénye, és ahogy az alaptörvényekkel általában lenni szokott, ezt is rendre áthágják. Egy szomorú véget ért öleb nemrég

Keanu Reeves karrierjének tett jót (a John Wickből már két részt forgattak), és a pszichológusból lett író, Samantha King regénye is nagy siker a tengerentúlon. Híresebb írókollégájához hasonlóan ez a King is a súlyos pszichopaták és kimondhatatlan rémtettek krónikásának mutatja magát: A döntés hősnője rögtön az első lapokon választani kényszerül, melyik gyerekét lője agyon a rájuk törő símaszkos gyilkos. Olvasson tovább, akinek van gusztusa!

Persze tovább olvasunk, mert meg lehet írni jól az ilyen gyerekgyilkosos ügyeket is, a dönteni kényszerülő anya lelki tusáját például a So­phie választ mutatta be meggyőzően. Ám Samantha King nem ismeri fel, hogy egy ilyen súlyos trauma maga alá gyűri az elbeszélés egészét, a lelőtt kisgyerek után nem lehet a Romana-füzetek nyelvén visszapillantani a hősnő és férje („fekete trikója megfeszült széles mellkasán”) megismerkedésére. Csak a fájdalom van, a néma sokk, az értetlen hebegés és az élethosszig tartó gyász – már ha komolyan vesszük, amit írunk. King néha úgy csinál, mintha komolyan venné, ilyenkor felmerül, hogy pszichothrillere titkon az egyik gyerekét a másiknál jobban szerető szülő bűntudatáról szól. A legtöbbször viszont a szerző megelégszik a feszülő trikókkal és az olcsó fordulatokkal, amelyekből a kelleténél többet is belezsúfolt jócskán túlírt könyvébe. Nem elég jó író ahhoz, hogy az őrület határán táncoló anya pszichológiáját megragadja. Pedig nem egy minőségi krimiből tanulhatott volna, mondjuk, Sébastien Japrisot-tól, aki A hölgy az autóban, szemüveggel és puskával, vagy kivált a Csapda Hamupipőkének kacskaringós történeteiben mesteri módon bizonytalanította el a hősnőit és az olvasóit is.

Fordította: Rácz Péter. General Press, 2017, 400 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.