Képregény

Csatorna

  • Baski Sándor
  • 2017. július 15.

Könyv

Az általam megrendelt tanulmány szerint statisztikailag az átlagos választó egy barom, közli a meg nem nevezett ország kancellár asszonya már a második oldalon, és utána ebben a modorban is folytatódik az osztrák Leopold Maurer képregénye. Több mint legitim a kérdés, hogy a józan észt egyre több helyen és egyre sűrűben tromfoló populizmus korában van-e még létjogosultsága a politikai szatírának, lehet-e még akkora blődséget kitalálni, amire a következő héten nem ver köröket a valóság, de Maurer azért tesz egy próbát.

Az Ausztriára gyanúsan hasonlító ország kancellár asszonya bajban van, a választás közel, a népszerűsége mélyponton. Merész vízió­ja támad, alagutat akar fúratni a hegyeken át, hogy az így létrejövő csatornán keresztül házhoz jöjjön a tenger. Fellendülő turizmus, új munkahelyek, nemzeti büszkeség, friss levegő, mi kell még? A terv persze titkos, mert (egyelőre) senki nem hagyta jóvá, de hősnőnk nem zavartatja magát, elindítja a projektet, és amíg odalent zakatolnak a munkagépek, addig ő a közvélemény, a párttársak és a különféle bizottságok megdolgozásán fáradozik.

Maurer minimalista modorban, komoly tempót diktálva mesél, ha rajzstílusa nem is, montázstechnikája annál különlegesebb, a hangáthúzás filmes trükkjét adaptálva köti össze a három szálon játszódó történetet, amitől még gyorsabban peregnek az események. Bár a kancellár epizódjai is tanulságosak, a Csatorna humora együgyűvé és kiszámíthatóvá is válhatna idővel, ha a másik két szál (az egyik az alagútban, a másik valahol a tengeren játszódik) nem indulna el egészen szürreális irányokba. A képregény, amely úgy kezdődik, mintha Az alelnök című sorozat Közép-Európára adaptált verziója lenne, a fináléra provinciális tanmeséből egyetemes agymenéssé tágítja magát. Jól teszi.

Fordította: Bayer Antal. Nero Blanco Comix, 2017, 102 oldal, 2000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.