Képregény

Csatorna

  • Baski Sándor
  • 2017. július 15.

Könyv

Az általam megrendelt tanulmány szerint statisztikailag az átlagos választó egy barom, közli a meg nem nevezett ország kancellár asszonya már a második oldalon, és utána ebben a modorban is folytatódik az osztrák Leopold Maurer képregénye. Több mint legitim a kérdés, hogy a józan észt egyre több helyen és egyre sűrűben tromfoló populizmus korában van-e még létjogosultsága a politikai szatírának, lehet-e még akkora blődséget kitalálni, amire a következő héten nem ver köröket a valóság, de Maurer azért tesz egy próbát.

Az Ausztriára gyanúsan hasonlító ország kancellár asszonya bajban van, a választás közel, a népszerűsége mélyponton. Merész vízió­ja támad, alagutat akar fúratni a hegyeken át, hogy az így létrejövő csatornán keresztül házhoz jöjjön a tenger. Fellendülő turizmus, új munkahelyek, nemzeti büszkeség, friss levegő, mi kell még? A terv persze titkos, mert (egyelőre) senki nem hagyta jóvá, de hősnőnk nem zavartatja magát, elindítja a projektet, és amíg odalent zakatolnak a munkagépek, addig ő a közvélemény, a párttársak és a különféle bizottságok megdolgozásán fáradozik.

Maurer minimalista modorban, komoly tempót diktálva mesél, ha rajzstílusa nem is, montázstechnikája annál különlegesebb, a hangáthúzás filmes trükkjét adaptálva köti össze a három szálon játszódó történetet, amitől még gyorsabban peregnek az események. Bár a kancellár epizódjai is tanulságosak, a Csatorna humora együgyűvé és kiszámíthatóvá is válhatna idővel, ha a másik két szál (az egyik az alagútban, a másik valahol a tengeren játszódik) nem indulna el egészen szürreális irányokba. A képregény, amely úgy kezdődik, mintha Az alelnök című sorozat Közép-Európára adaptált verziója lenne, a fináléra provinciális tanmeséből egyetemes agymenéssé tágítja magát. Jól teszi.

Fordította: Bayer Antal. Nero Blanco Comix, 2017, 102 oldal, 2000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

„Elindult a hír, hogy a Samsung vásárolta meg” – milyen üzem létesül az őrbottyáni téglagyár helyén?

Új tulajdonosa akadt az őrbottyáni téglagyárnak, ahol az eddigiektől eltérő tevékenység folyik majd. Rögtön elindultak a találgatások, hogy kinek az érdekeltségébe került az üzem. Az önkormányzat igyekszik megnyugtatni a lakosságot: az eddig ismert információk szerint nem lesz akkumulátor-feldolgozás, sem veszélyesanyag-raktározás.