Varsó, hatvanasok eleje, lengyel-amerikai atélia, félreütés, atlétikai csapatviadal, de ez az atélia is olyan szééép szó, mint kis virág, nem merném letörni, meghagyom, írtam mellé egy társat, ne legyen egyedül: műhely, kivirult műhely, olyasmit jelent (nekem), és itt is mindenféle gyom és burja s ragyogó meg okkerebb sápadt szirom lesz, ebben, amit írok.

("...írom a Tour-om...")

Varsó, hatvanasok eleje, lengyel-amerikai atélia, félreütés, atlétikai csapatviadal, de ez az atélia is olyan szééép szó, mint kis virág, nem merném letörni, meghagyom, írtam mellé egy társat, ne legyen egyedül: műhely, kivirult műhely, olyasmit jelent (nekem), és itt is mindenféle gyom és burja s ragyogó meg okkerebb sápadt szirom lesz, ebben, amit írok.

Döngettük a tribün bádog tetejét (!), oldalát. Egy rúdugró is volt körünkben, sérült épp (lengyel válogatott), hozott egy létrát, tolót, azzal magasabbra mászott, mint társa (vagy az amerikai?), aki a versenyt nyerte, és mi is felmászhattunk, és döngethettük. Amerikát éltettük? A soha meg nem haló Lengyelországot? Az eget?

HÉV oldalát is döngettem már ekképp, meg ahol nagyon szeretek gondolkodni (dóba esni), az Óbudai-szigetre gyalogolván, korán nyito korcsmák rendszerét felmérve (így nyito, rövid ő-val, pardon, ó-val, o-val), megyek az oválforma Sziget fele, és gondolkodom, és mellettem elhúz a HÉV. Rabság! (Lenne benne, benne ülni, állni, bár van benne valami, hogy a járművek időnyerést jelentenek. De nem, az idő veszettül elvész mindenképp, járművekkel nem áltatom magam, míg a két futóművem megvan.)

Felkelek hát és járok. Rogyásig. Ez 4-5 nap múlva jön, a rogyás. A megbánás, az értelem. Túl kell élni. És hajrá újra. Mindennel ez van. Ez az élet anarchiája, vízjele szép nihil.

(Egy életképes megállapítás: Képtelen dolog - sőt, "a" képtelen dolog - az élet.)

Zenéket hallgatok. És hallgattattam másokkal is a Metal Killers kazettámat, Londonban ászt húztam vele. Nem csupán azért, mert az Ace of Spades is rajt´ van - nyitja! Motöhead, vitattuk ejtését a pincében, ahol -, egy "r" kimaradt, Motor, mondhatni, a kazetta HÉV motorkocsija, e fém szerelvényé az Ace of Spades. Hallgatóságom (kis megabasszos Sonymat adtam fülükre, meg a Molnár utcában be is raktuk a központi lejátszóba, hosszan ment a Saxon Wheels of Steel (live), az UFO Doctor Doctor (live) és a többi (Red Dogs! Girlschool! Tygers of Pan Tang, nagy fölfedezés! etc.). Sokan másolást kértek, majd adnak kazettát. Na, majd, remélem.

Terjedt a metál "hit". Én se az, hogy mindig, hogy csak ezt, de most nagyon megvolt az ügy. Felcsillanó szemek a Doctor Doctor hallatán már csak, hogy jön. Vagy arra a nótára, hogy nem "erős akarata" van a hölgynek, hanem "vaskerékállománya" (a kókuszában), rángtak a lábak, képzeletbeli gitár került a haver kezébe a Krisztinában, és egymásnak adták a fejhallgatót, szerénykedve álltam.

Mindez: rogyásig.

Csak egy, csak egy atléta legény volt széles a mezőben, aki Vangelis mellett tart ki inkább (az ő dolga, ahogy gondolja, mint Maigret öreg hölgye mondta a felügyelőre, ki azt állította magáról koszos kertészruhában stb., hogy igenis ő a felügyelő). Patronok vannak a metálban is, miben nincsenek. De ha elkapják a bandák (a dolgot), jól meg van fogva az s nincs elegendve. Rogyás. Mit akarok mondani? A vízjel semmit, a részletek anarchiájával elbeszélve.

A nihil semmi diadala az erős metál szívdobogtatásával az a mozdulat-világ, a tánc, melyet a haver kék farmerban produkál, csak ő hallja a zenét, de odanyomja Fehér Atlétatrikónak is, nem önző. Ez megy. Ez van.

Ezek a gondfelejtető dolgok, gondolom, nagyon vannak. Nem is sokat gondolkodik az ember.

Nem lesz az, hogy Alíz madaram halálakor, a légykapó, Rudi és Csutora végbúcsújakor (Szuszi kutyánk örökké fog élni, mondom, mert ő Tandori Ágnes barátnője, ily kérdésekbe nem szólok bele), nem lesz az, hogy vigaszt ad az Ace of Spades, a Doctor Doctor. De a semminél többem lesz, és különben is: amíg élünk, verébzünk.

Felmászunk a létrán, ha sérültek vagyunk, egy életre netán, és legalább a metált döngetjük.

Mivel sportról írnék mostan majd, és jön lóügy (fogadásról, csalásokról, Angliáról, ír honról), meg a Tour is megvolt (meglesz), a France meg az Arc de Triomph, majd ősszel, a legnagyobb európai verseny, Párizs, gondoltam, két metálhallgatás (két átvétel?) között elmesélem ezt.

Ilyen nagypapásan, ahogy a Panterának, a Type O Negativnak, a Corrosion of Conformitynek, a Morbid Angelnek stb. ezek a metálok: már a nagypapái. Korombéli dolgok.

Megvan a csodás, szívtépő nihil titkuk, és a zengő anarchiájuk, a fém-döngető.

Gyalogolok burjánok közt, füvön, mellettem elhúz a HÉV. A járműves rabság mögött fémesen szabad és valódi a Duna.