Tandor´: HÉV-i metál ("...írom a Tour-om...")

  • 1996. szeptember 12.

Könyv

Varsó, hatvanasok eleje, lengyel-amerikai atélia, félreütés, atlétikai csapatviadal, de ez az atélia is olyan szééép szó, mint kis virág, nem merném letörni, meghagyom, írtam mellé egy társat, ne legyen egyedül: műhely, kivirult műhely, olyasmit jelent (nekem), és itt is mindenféle gyom és burja s ragyogó meg okkerebb sápadt szirom lesz, ebben, amit írok.

("...írom a Tour-om...")

Varsó, hatvanasok eleje, lengyel-amerikai atélia, félreütés, atlétikai csapatviadal, de ez az atélia is olyan szééép szó, mint kis virág, nem merném letörni, meghagyom, írtam mellé egy társat, ne legyen egyedül: műhely, kivirult műhely, olyasmit jelent (nekem), és itt is mindenféle gyom és burja s ragyogó meg okkerebb sápadt szirom lesz, ebben, amit írok.

Döngettük a tribün bádog tetejét (!), oldalát. Egy rúdugró is volt körünkben, sérült épp (lengyel válogatott), hozott egy létrát, tolót, azzal magasabbra mászott, mint társa (vagy az amerikai?), aki a versenyt nyerte, és mi is felmászhattunk, és döngethettük. Amerikát éltettük? A soha meg nem haló Lengyelországot? Az eget?

HÉV oldalát is döngettem már ekképp, meg ahol nagyon szeretek gondolkodni (dóba esni), az Óbudai-szigetre gyalogolván, korán nyito korcsmák rendszerét felmérve (így nyito, rövid ő-val, pardon, ó-val, o-val), megyek az oválforma Sziget fele, és gondolkodom, és mellettem elhúz a HÉV. Rabság! (Lenne benne, benne ülni, állni, bár van benne valami, hogy a járművek időnyerést jelentenek. De nem, az idő veszettül elvész mindenképp, járművekkel nem áltatom magam, míg a két futóművem megvan.)

Felkelek hát és járok. Rogyásig. Ez 4-5 nap múlva jön, a rogyás. A megbánás, az értelem. Túl kell élni. És hajrá újra. Mindennel ez van. Ez az élet anarchiája, vízjele szép nihil.

(Egy életképes megállapítás: Képtelen dolog - sőt, "a" képtelen dolog - az élet.)

Zenéket hallgatok. És hallgattattam másokkal is a Metal Killers kazettámat, Londonban ászt húztam vele. Nem csupán azért, mert az Ace of Spades is rajt´ van - nyitja! Motöhead, vitattuk ejtését a pincében, ahol -, egy "r" kimaradt, Motor, mondhatni, a kazetta HÉV motorkocsija, e fém szerelvényé az Ace of Spades. Hallgatóságom (kis megabasszos Sonymat adtam fülükre, meg a Molnár utcában be is raktuk a központi lejátszóba, hosszan ment a Saxon Wheels of Steel (live), az UFO Doctor Doctor (live) és a többi (Red Dogs! Girlschool! Tygers of Pan Tang, nagy fölfedezés! etc.). Sokan másolást kértek, majd adnak kazettát. Na, majd, remélem.

Terjedt a metál "hit". Én se az, hogy mindig, hogy csak ezt, de most nagyon megvolt az ügy. Felcsillanó szemek a Doctor Doctor hallatán már csak, hogy jön. Vagy arra a nótára, hogy nem "erős akarata" van a hölgynek, hanem "vaskerékállománya" (a kókuszában), rángtak a lábak, képzeletbeli gitár került a haver kezébe a Krisztinában, és egymásnak adták a fejhallgatót, szerénykedve álltam.

Mindez: rogyásig.

Csak egy, csak egy atléta legény volt széles a mezőben, aki Vangelis mellett tart ki inkább (az ő dolga, ahogy gondolja, mint Maigret öreg hölgye mondta a felügyelőre, ki azt állította magáról koszos kertészruhában stb., hogy igenis ő a felügyelő). Patronok vannak a metálban is, miben nincsenek. De ha elkapják a bandák (a dolgot), jól meg van fogva az s nincs elegendve. Rogyás. Mit akarok mondani? A vízjel semmit, a részletek anarchiájával elbeszélve.

A nihil semmi diadala az erős metál szívdobogtatásával az a mozdulat-világ, a tánc, melyet a haver kék farmerban produkál, csak ő hallja a zenét, de odanyomja Fehér Atlétatrikónak is, nem önző. Ez megy. Ez van.

Ezek a gondfelejtető dolgok, gondolom, nagyon vannak. Nem is sokat gondolkodik az ember.

Nem lesz az, hogy Alíz madaram halálakor, a légykapó, Rudi és Csutora végbúcsújakor (Szuszi kutyánk örökké fog élni, mondom, mert ő Tandori Ágnes barátnője, ily kérdésekbe nem szólok bele), nem lesz az, hogy vigaszt ad az Ace of Spades, a Doctor Doctor. De a semminél többem lesz, és különben is: amíg élünk, verébzünk.

Felmászunk a létrán, ha sérültek vagyunk, egy életre netán, és legalább a metált döngetjük.

Mivel sportról írnék mostan majd, és jön lóügy (fogadásról, csalásokról, Angliáról, ír honról), meg a Tour is megvolt (meglesz), a France meg az Arc de Triomph, majd ősszel, a legnagyobb európai verseny, Párizs, gondoltam, két metálhallgatás (két átvétel?) között elmesélem ezt.

Ilyen nagypapásan, ahogy a Panterának, a Type O Negativnak, a Corrosion of Conformitynek, a Morbid Angelnek stb. ezek a metálok: már a nagypapái. Korombéli dolgok.

Megvan a csodás, szívtépő nihil titkuk, és a zengő anarchiájuk, a fém-döngető.

Gyalogolok burjánok közt, füvön, mellettem elhúz a HÉV. A járműves rabság mögött fémesen szabad és valódi a Duna.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”