Tandor´: HÉV-i metál ("...írom a Tour-om...")

  • 1996. szeptember 12.

Könyv

Varsó, hatvanasok eleje, lengyel-amerikai atélia, félreütés, atlétikai csapatviadal, de ez az atélia is olyan szééép szó, mint kis virág, nem merném letörni, meghagyom, írtam mellé egy társat, ne legyen egyedül: műhely, kivirult műhely, olyasmit jelent (nekem), és itt is mindenféle gyom és burja s ragyogó meg okkerebb sápadt szirom lesz, ebben, amit írok.

("...írom a Tour-om...")

Varsó, hatvanasok eleje, lengyel-amerikai atélia, félreütés, atlétikai csapatviadal, de ez az atélia is olyan szééép szó, mint kis virág, nem merném letörni, meghagyom, írtam mellé egy társat, ne legyen egyedül: műhely, kivirult műhely, olyasmit jelent (nekem), és itt is mindenféle gyom és burja s ragyogó meg okkerebb sápadt szirom lesz, ebben, amit írok.

Döngettük a tribün bádog tetejét (!), oldalát. Egy rúdugró is volt körünkben, sérült épp (lengyel válogatott), hozott egy létrát, tolót, azzal magasabbra mászott, mint társa (vagy az amerikai?), aki a versenyt nyerte, és mi is felmászhattunk, és döngethettük. Amerikát éltettük? A soha meg nem haló Lengyelországot? Az eget?

HÉV oldalát is döngettem már ekképp, meg ahol nagyon szeretek gondolkodni (dóba esni), az Óbudai-szigetre gyalogolván, korán nyito korcsmák rendszerét felmérve (így nyito, rövid ő-val, pardon, ó-val, o-val), megyek az oválforma Sziget fele, és gondolkodom, és mellettem elhúz a HÉV. Rabság! (Lenne benne, benne ülni, állni, bár van benne valami, hogy a járművek időnyerést jelentenek. De nem, az idő veszettül elvész mindenképp, járművekkel nem áltatom magam, míg a két futóművem megvan.)

Felkelek hát és járok. Rogyásig. Ez 4-5 nap múlva jön, a rogyás. A megbánás, az értelem. Túl kell élni. És hajrá újra. Mindennel ez van. Ez az élet anarchiája, vízjele szép nihil.

(Egy életképes megállapítás: Képtelen dolog - sőt, "a" képtelen dolog - az élet.)

Zenéket hallgatok. És hallgattattam másokkal is a Metal Killers kazettámat, Londonban ászt húztam vele. Nem csupán azért, mert az Ace of Spades is rajt´ van - nyitja! Motöhead, vitattuk ejtését a pincében, ahol -, egy "r" kimaradt, Motor, mondhatni, a kazetta HÉV motorkocsija, e fém szerelvényé az Ace of Spades. Hallgatóságom (kis megabasszos Sonymat adtam fülükre, meg a Molnár utcában be is raktuk a központi lejátszóba, hosszan ment a Saxon Wheels of Steel (live), az UFO Doctor Doctor (live) és a többi (Red Dogs! Girlschool! Tygers of Pan Tang, nagy fölfedezés! etc.). Sokan másolást kértek, majd adnak kazettát. Na, majd, remélem.

Terjedt a metál "hit". Én se az, hogy mindig, hogy csak ezt, de most nagyon megvolt az ügy. Felcsillanó szemek a Doctor Doctor hallatán már csak, hogy jön. Vagy arra a nótára, hogy nem "erős akarata" van a hölgynek, hanem "vaskerékállománya" (a kókuszában), rángtak a lábak, képzeletbeli gitár került a haver kezébe a Krisztinában, és egymásnak adták a fejhallgatót, szerénykedve álltam.

Mindez: rogyásig.

Csak egy, csak egy atléta legény volt széles a mezőben, aki Vangelis mellett tart ki inkább (az ő dolga, ahogy gondolja, mint Maigret öreg hölgye mondta a felügyelőre, ki azt állította magáról koszos kertészruhában stb., hogy igenis ő a felügyelő). Patronok vannak a metálban is, miben nincsenek. De ha elkapják a bandák (a dolgot), jól meg van fogva az s nincs elegendve. Rogyás. Mit akarok mondani? A vízjel semmit, a részletek anarchiájával elbeszélve.

A nihil semmi diadala az erős metál szívdobogtatásával az a mozdulat-világ, a tánc, melyet a haver kék farmerban produkál, csak ő hallja a zenét, de odanyomja Fehér Atlétatrikónak is, nem önző. Ez megy. Ez van.

Ezek a gondfelejtető dolgok, gondolom, nagyon vannak. Nem is sokat gondolkodik az ember.

Nem lesz az, hogy Alíz madaram halálakor, a légykapó, Rudi és Csutora végbúcsújakor (Szuszi kutyánk örökké fog élni, mondom, mert ő Tandori Ágnes barátnője, ily kérdésekbe nem szólok bele), nem lesz az, hogy vigaszt ad az Ace of Spades, a Doctor Doctor. De a semminél többem lesz, és különben is: amíg élünk, verébzünk.

Felmászunk a létrán, ha sérültek vagyunk, egy életre netán, és legalább a metált döngetjük.

Mivel sportról írnék mostan majd, és jön lóügy (fogadásról, csalásokról, Angliáról, ír honról), meg a Tour is megvolt (meglesz), a France meg az Arc de Triomph, majd ősszel, a legnagyobb európai verseny, Párizs, gondoltam, két metálhallgatás (két átvétel?) között elmesélem ezt.

Ilyen nagypapásan, ahogy a Panterának, a Type O Negativnak, a Corrosion of Conformitynek, a Morbid Angelnek stb. ezek a metálok: már a nagypapái. Korombéli dolgok.

Megvan a csodás, szívtépő nihil titkuk, és a zengő anarchiájuk, a fém-döngető.

Gyalogolok burjánok közt, füvön, mellettem elhúz a HÉV. A járműves rabság mögött fémesen szabad és valódi a Duna.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.