Tandor´: HÉV-i metál ("...írom a Tour-om...")

  • 1996. szeptember 12.

Könyv

Varsó, hatvanasok eleje, lengyel-amerikai atélia, félreütés, atlétikai csapatviadal, de ez az atélia is olyan szééép szó, mint kis virág, nem merném letörni, meghagyom, írtam mellé egy társat, ne legyen egyedül: műhely, kivirult műhely, olyasmit jelent (nekem), és itt is mindenféle gyom és burja s ragyogó meg okkerebb sápadt szirom lesz, ebben, amit írok.

("...írom a Tour-om...")

Varsó, hatvanasok eleje, lengyel-amerikai atélia, félreütés, atlétikai csapatviadal, de ez az atélia is olyan szééép szó, mint kis virág, nem merném letörni, meghagyom, írtam mellé egy társat, ne legyen egyedül: műhely, kivirult műhely, olyasmit jelent (nekem), és itt is mindenféle gyom és burja s ragyogó meg okkerebb sápadt szirom lesz, ebben, amit írok.

Döngettük a tribün bádog tetejét (!), oldalát. Egy rúdugró is volt körünkben, sérült épp (lengyel válogatott), hozott egy létrát, tolót, azzal magasabbra mászott, mint társa (vagy az amerikai?), aki a versenyt nyerte, és mi is felmászhattunk, és döngethettük. Amerikát éltettük? A soha meg nem haló Lengyelországot? Az eget?

HÉV oldalát is döngettem már ekképp, meg ahol nagyon szeretek gondolkodni (dóba esni), az Óbudai-szigetre gyalogolván, korán nyito korcsmák rendszerét felmérve (így nyito, rövid ő-val, pardon, ó-val, o-val), megyek az oválforma Sziget fele, és gondolkodom, és mellettem elhúz a HÉV. Rabság! (Lenne benne, benne ülni, állni, bár van benne valami, hogy a járművek időnyerést jelentenek. De nem, az idő veszettül elvész mindenképp, járművekkel nem áltatom magam, míg a két futóművem megvan.)

Felkelek hát és járok. Rogyásig. Ez 4-5 nap múlva jön, a rogyás. A megbánás, az értelem. Túl kell élni. És hajrá újra. Mindennel ez van. Ez az élet anarchiája, vízjele szép nihil.

(Egy életképes megállapítás: Képtelen dolog - sőt, "a" képtelen dolog - az élet.)

Zenéket hallgatok. És hallgattattam másokkal is a Metal Killers kazettámat, Londonban ászt húztam vele. Nem csupán azért, mert az Ace of Spades is rajt´ van - nyitja! Motöhead, vitattuk ejtését a pincében, ahol -, egy "r" kimaradt, Motor, mondhatni, a kazetta HÉV motorkocsija, e fém szerelvényé az Ace of Spades. Hallgatóságom (kis megabasszos Sonymat adtam fülükre, meg a Molnár utcában be is raktuk a központi lejátszóba, hosszan ment a Saxon Wheels of Steel (live), az UFO Doctor Doctor (live) és a többi (Red Dogs! Girlschool! Tygers of Pan Tang, nagy fölfedezés! etc.). Sokan másolást kértek, majd adnak kazettát. Na, majd, remélem.

Terjedt a metál "hit". Én se az, hogy mindig, hogy csak ezt, de most nagyon megvolt az ügy. Felcsillanó szemek a Doctor Doctor hallatán már csak, hogy jön. Vagy arra a nótára, hogy nem "erős akarata" van a hölgynek, hanem "vaskerékállománya" (a kókuszában), rángtak a lábak, képzeletbeli gitár került a haver kezébe a Krisztinában, és egymásnak adták a fejhallgatót, szerénykedve álltam.

Mindez: rogyásig.

Csak egy, csak egy atléta legény volt széles a mezőben, aki Vangelis mellett tart ki inkább (az ő dolga, ahogy gondolja, mint Maigret öreg hölgye mondta a felügyelőre, ki azt állította magáról koszos kertészruhában stb., hogy igenis ő a felügyelő). Patronok vannak a metálban is, miben nincsenek. De ha elkapják a bandák (a dolgot), jól meg van fogva az s nincs elegendve. Rogyás. Mit akarok mondani? A vízjel semmit, a részletek anarchiájával elbeszélve.

A nihil semmi diadala az erős metál szívdobogtatásával az a mozdulat-világ, a tánc, melyet a haver kék farmerban produkál, csak ő hallja a zenét, de odanyomja Fehér Atlétatrikónak is, nem önző. Ez megy. Ez van.

Ezek a gondfelejtető dolgok, gondolom, nagyon vannak. Nem is sokat gondolkodik az ember.

Nem lesz az, hogy Alíz madaram halálakor, a légykapó, Rudi és Csutora végbúcsújakor (Szuszi kutyánk örökké fog élni, mondom, mert ő Tandori Ágnes barátnője, ily kérdésekbe nem szólok bele), nem lesz az, hogy vigaszt ad az Ace of Spades, a Doctor Doctor. De a semminél többem lesz, és különben is: amíg élünk, verébzünk.

Felmászunk a létrán, ha sérültek vagyunk, egy életre netán, és legalább a metált döngetjük.

Mivel sportról írnék mostan majd, és jön lóügy (fogadásról, csalásokról, Angliáról, ír honról), meg a Tour is megvolt (meglesz), a France meg az Arc de Triomph, majd ősszel, a legnagyobb európai verseny, Párizs, gondoltam, két metálhallgatás (két átvétel?) között elmesélem ezt.

Ilyen nagypapásan, ahogy a Panterának, a Type O Negativnak, a Corrosion of Conformitynek, a Morbid Angelnek stb. ezek a metálok: már a nagypapái. Korombéli dolgok.

Megvan a csodás, szívtépő nihil titkuk, és a zengő anarchiájuk, a fém-döngető.

Gyalogolok burjánok közt, füvön, mellettem elhúz a HÉV. A járműves rabság mögött fémesen szabad és valódi a Duna.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.