magyarnarancs.hu: Jack Reacher első történetét azután kezdte írni, hogy kirúgták a munkahelyéről, a tévéfilmeket és népszerű brit sorozatokat gyártó Granada Televisiontől. Megkísértette a gondolat, hogy regényíróként bosszút áll, és beleírja a könyveibe a főnökeit?
Lee Child: Nagyon is megkísértett, és elmondhatom, hogy örömmel engedtem a csábításnak. Bosszút is álltam a magam módján. Az igazgatótanács és a menedzsment tagjairól mintáztam az első tíz Reacher-könyv gonoszait. Édes bosszú volt, bevallom.
magyarnarancs.hu: Csak ön ismert rájuk, vagy ők is magukra ismertek?
LC: A harmadik könyvem egyik karakterét Carl Allennek hívják. Csodálkoznék, ha a főnököm, aki lapátra tett, ne ismert volna magára a névben.
| ||
magyarnarancs.hu: És nem terelték jogi útra a dolgot, hogy elejét vegyék a bosszúhadjáratának?
LC: Hallgattak, mint a sír. Meg is értem. Ha nagyon hangoskodnak, csak a saját elhibázott döntéseikre hívták volna fel a figyelmet. Érdekükben állt hallgatni.
magyarnarancs.hu: Azért elég menő munkahely lehetett a Granada: az első munkanapján tényleg Laurence Olivier-vel, Alec Guinness-szel, Ralph Richardsonnal és John Gielguddal ebédelt? Kevés ilyen menza van a világon...
LC: Piknik volt, de nem a menzán, hanem kint, a szabadban, legalábbis ez volt a terv. Piknikkosárból szervírozott finomságok, és minden, ami csak kell. De mivel aznap esett, a stúdiópadlóra került a teríték. Soha rosszabb pikniket; volt pezsgő és egy csomó színésznagyság. És soha rosszabb belépőt a művészek világába!
magyarnarancs.hu: Hogy ment az istenekkel való piknikezés?
LC: Olajozottan. Az igazat megvallva, Laurence Olivier-t már ismertem. Korábban egy színháznál voltam mellékállásban, s ő volt ugyanitt egy teljes évadon át a vendégrendező. A többiekkel azonban a pikniken találkoztam először.
magyarnarancs.hu: Alec Guinnessben érezte a jedilovagot?
LC: Már leforgatták a Star Warst, de még nem mutatták be. Nem, nem tudtam, hogy egy jedivel piknikezek.
| ||
magyarnarancs.hu: Harrison Fordból remek Jack Reacher lett volna, nem?
LC: Ma már túl öreg lenne a szerephez, de fénykorában valóban nagyszerű Jack Reacher válhatott volna belőle.
magyarnarancs.hu A Csak egy lövés című könyv Jack Reacherre keresztelt filmváltozatában Tom Cruise mellett ön is feltűnik. Kapott Cruise-tól színészi tippeket?
LC: Elég egyszerű kis szerep volt, nem volt szükségem színészi tanácsra. Egy nap volt az egész. Persze még így is rengetegszer felvettük a jelenetet, ilyen szögből, olyan szögből, de ez már csak így megy az ilyen nagyszabású hollywoodi produkciókban. Legalább hússzor csináltuk meg, mindenesetre én jól szórakoztam.
magyarnarancs.hu: Ha elkészül a folytatás, abban is feltűnik?
LC: Feltett szándékom.
magyarnarancs.hu: Olyan ez, mint Hitchcocknál?
LC: Nem olyasmi, hanem pont ugyanaz. Hitchcock színészi babérjaira török.
| ||
magyarnarancs.hu: Cruise-zal szemben Werner Herzog (interjúnk vele itt) játszotta a főgonoszt. Ezt nevezik kreatív szereposztási húzásnak…
LC: Werner olvasta a könyvet, és ő maga jelentkezett, hogy eljátszaná a szerepet. Sejtelmes, megfoghatatlan főgonoszt kerestünk, és ezt Wernerben maradéktalanul meg is találtuk. Tökéletes választás volt. Nem is nagyon kellett színészkednie, ami nem esett nehezére, hiszen nem is színész.
| ||
magyarnarancs.hu: Reacher gyakran megkapja a könyvekben, hogy ő Sherlock Holmes fedél nélküli verziója.
LC: Mivel én írtam, nyilván nem csak tudat alatt hatott Holmes öröksége. De hiába is próbáltam volna ellenállni. Szinte lehetetlen ma úgy detektívtörténetet írni, hogy az ember így vagy úgy, de ne ismerje el Sherlock Holmes jelentőségét.
magyarnarancs.hu: Conan Doyle megpróbálta kinyírni Holmest, de miután megölte, a rajongók haragja akkora volt, hogy kénytelen volt feltámasztani a halottaiból. Fantáziált már arról, hogy kinyírja Reachert?
LC: Épp Conan Doyle példája mutatja, hogy semmi értelme kinyírni azt, amit az emberek ennyire szeretnek. És Jack Reacher, hál' istennek, nagy közönségszeretetnek örvend. Nem szeretnék csalódást okozni Reacher rajongóinak.
magyarnarancs.hu: A Granada készítette a klasszikus, Jeremy Brett-féle Sherlock Holmes sorozatot. Dolgozott a produkcióban?
LC: Nem, de ismertem mindenkit, Jeremy Brettet is. Mindenki ismert mindenkit házon belül. Egy ilyen hosszú sorozatnál ez már csak természetes. Szerintem Jeremy minden idők legjobb Sherlockja. Nála jobban senki sem értette a figurát.
magyarnarancs.hu: És ki a második legjobb?
LC: A klasszikusok között kéne keresgélni. John Barrymore? Legyen John Barrymore! Semmi értelme Sherlock Holmesból realisztikus sorozatot csinálni. Semmi realisztikus nincs a karakterben.
magyarnarancs.hu: Cumberbatch?
LC: Hatalmas siker, kétségtelen. Ez is csak Holmes nem múló népszerűségét bizonyítja. Focihasonlattal élve, az a csúcsminőség, ami a Cumberbatch-féle sorozatot sajátja, Lionel Messi és Ronaldo szintjének felelne meg. Ahogy őket is jó elnézni, úgy az új Holmest is.
| ||
magyarnarancs.hu: A Jack Reacher-James Bond párhuzam is sokszor előkerül…
LC: Elő, és noha nem bánom, én inkább a lustaságot látom a párhuzam mögött. Kezdjük azzal az alapvető különbséggel, hogy míg Bond vagy Bourne a kormány embere, a velük szembeni elvárások vagy kritikák mindig a vezetés részéről érkeznek, addig Reacher igazi magánzó, aki mindent elkövet, hogy ne tartozzék senkinek semmivel. Sokkal szabadabb figura, nincs mögötte semmilyen bürokratikus háttér. De ha már Bond: az összes közül szerintem messze a Goldfinger viszi a prímet.
| ||
magyarnarancs.hu: Azért Reachernek is van háttere: katonai nyomozó volt, mielőtt önállósította volna magát. Az amerikai hadsereg részéről sosem érte kritika könyveit?
LC: Reacher, ugye, őrnagyi rangban szolgált. Őrnagyi rangig általában szimpatizálnak vele a katonák, már a valós katonák, míg az ezredesek és így tovább felfelé még a gondolatától is berzenkednek. Senki sem szeretnie egy olyan öntörvényű katonát beosztottnak, mint Reacher.
magyarnarancs.hu: Reacher annyira amerikai, hogy amerikaibb már nem is lehetne. Önről, lévén brit, ez kevésbé mondható el. Irtania kellett rendesen a brit kifejezéseket, amikor Reacher szókincsén dolgozott?
LC: Angolként amerikaiul írni olyan volt, mint egy idegen nyelvjárást elsajátítani. Jó lecke volt fegyelemből, mert minden mondatot nagyítóval kellett átfésülnöm, hogy a britségnek az árnyéka se vetüljön a figurára.
magyarnarancs.hu: Melyik az a kifejezés, ami semmiképpen sem hagyhatja el Reacher száját?
LC: A brit "actually" például ilyen. Az amerikai angolban hiába is keresné. Még csak megfelelője sincsen odaát. Az actually és Reacher nagy ellenségek.
| ||
magyarnarancs.hu: Georges Simenon akár 11 nap alatt is megírt egy Maigret-történetet. Önnek mi a rekordja?
LC: Micsoda írásdüh lehetett! Én a közelébe sem jövök a magam 80 munkanapos rekordjával. A 61 órát írtam meg a leggyorsabban.
magyarnarancs.hu: Reacher hogy áll a fűvel?
LC: Volt már hozzá szerencséje.
magyarnarancs.hu: Csak azért kérdezem, mert a Daily Mail azt cikkezte önről, hogy nagy rajongója a spangliknak. Milyen érzés volt bekerülni a bulvárba?
LC: Igazi karrier-mérföldkő volt, elhiheti.
magyarnarancs.hu: Hogy áll a következő Jack Reacher-könyvvel?
LC: Két hete fejeztem be. Most pihenek. Szeptemberben kezdem a következőt.
