Trump egy hatalmas ripacs

  • narancs.hu
  • 2016. október 7.

Könyv

Martin Amist a manhattani bombamerénylet után kerestük fel, hogy Trump és Hillary színészi képességeiről és a pornóipari tapasztalatairól is kérdezzük. Nagy interjú a friss Narancsban.

MN: Az elnökválasztási versenyben kit tart a jobb színésznek?

MA: Egy filmszínész ebben az arénában elvérezne, ide hatalmas színpadi gesztusok kellenek. Machiavelli óta tudjuk, hogy megy ez. Amerikában sokkal nagyobb színészetre van szükség, mint Angliában. Mióta is zajlik az amerikai kampány? Több mint egy éve. Angliában ezt lezavarják 6 hét alatt. Amerikában semmi nem akar véget érni. Ide sokkal színpadiasabb politikusok kellenek. És színpadiasság tekintetében senki sem veri Trumpot, aki valóban színész, egy valóságshow-szereplő. Színésznek azonban tehetségtelen, mindent túlspiláz. Hatalmas ripacs. Obama jó színész, az ő alakítása épp az ellenkező irányba, a visszafogottság irányába hat. Hillary sajnos nem elég jó. Hasznára válna, ha egy markánsabb, jobban beazonosítható figurát hozna. Annál mindenképpen határozottabb szerepre lenne szüksége, mint ami ő valójában.

false

MN: Trump és Hillary beleférne egy vérbő angol bohózatba?

MA: Trump messze túl van a szatíra határain. Jó lenne megcsípni magunkat, és felébredni ebből a groteszk történetből. Látott már ennél őszintétlenebb arcot, mint amilyen Trumpé? Maga a megtestesült őszintétlenség. És szinte kérkedik vele. Hihetetlen, hogy az amerikaiak, akik állítólag olyan fenemód rátermettek és pengék, bedőlnek ennek.

Az interjút Köves Gábor készítette. A teljes interjú a Magyar Narancs október 6-i lapszámában olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.