Éttermi fotópályázat

Mona Lisa a kifőzdében

  • 2012. augusztus 1.

Közlemény

Minek ide múzeumi negyed, amikor a hazai kifőzdék, kiskocsmák, büfék és éttermek is roskadásig vannak klasszikus festményekkel, ismerős filmrészletekkel vagy hangulatos naplementékkel!

Érezte már evés közben, hogy figyelik? Hogy miközben a levesét kanalazza, egy felettébb ismerős nőszemély mosolyog önre? S mikor a mosoly irányába emelte tekintetét, meglepve tapasztalta, hogy a kifőzde falára festett Mona Lisával néz farkasszemet? Minek ide múzeumi negyed, amikor a hazai kifőzdék, kiskocsmák, büfék és éttermek is roskadásig vannak klasszikus festményekkel, ismerős filmrészletekkel vagy hangulatos naplementékkel!


Hol a Sixtus-kápolna híres részletei köszönnek vissza egy frissen sült cordon bleu fölött, hol a görög szigetvilágban vagy Manhattan felhőkarcolói fölött készül lemenni a nap egy tál édes-savanyú csirke közvetlen közelében, hol egy Nagy-Magyarország pannó színesíti a falfelületet.

A narancs.hu éttermi festménygyűjtést hirdet: ha szembejön a Mona Lisa, netán Audrey Toutou falra festett portréja kacsint önre tejeskávéja felett, vagy a tulaj festett mása mosolyog a falról, ne essen pánikba! Örökítse meg az élményt, s küldje el nekünk néhány keresetlen szó (helyszínmegjelölés) kíséretében éttermi fotóját. A legsikerültebbeket fotógalériában tesszük közzé.

 

A fotókat „Freskó” jeligére a narancsonline [at] narancs [dot] hu címre várjuk.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.