Könyv

A kis Roger karácsonyfája

Herendi Gábor – Divinyi Réka – Réti László: Tízparancsolat 2.0

  • - turcsányi -
  • 2024. április 3.

Kritika

Furcsa hely volt itt annak idején a komcsi. Simán csináltak egy hentesből belügyminisztert, s amikor nem vált be, visszamehetett a szakmájába – vezérigazgatónak a szegedi szalámigyárba.

Gondolom, ott sem az aranylapokon őrzik a nevét. De még a nyolcvanas évek nagy részében is, ha valahol találkozhattál véletlenül a miniszterelnök életrajzával, az állt benne, hogy a szakmája műszaki rajzoló. Filmeket viszont – ugyancsak megmagyarázhatatlan okokból – csak filmesek csinálhattak. Henteseknek, műszaki rajzolóknak coki volt a Lumumba utcában, érti a fene.

Ha egy könyvnek, mely szimpla thrillerként aposztrofálja magát, három szerzője van, az roppant gyanús. Mihez kellettek hárman? Fejezetenként cseréltek? De most az első pillantásra kiszúrható, hogy a háromból kettő filmes, náluk meg nem szokatlan az ilyesmi. Herendi közismert sikerfilmek rendezője, Divinyi a Vajna-korszak keresett forgatókönyvírója, akinek ugyancsak tisztes sikerei mellé becsúsztak másmiért emlékezetes alkotások is, de nem tűnik túl valószerűnek, hogy ő okozta volna például a Pappa Pia bajait. Réti pedig kifejezetten thrilleríróként van számon tartva.

A Tízparancsolat 2.0 meg tényleg olyan, mint egy film. Nagyvonalúan, pontosabban nagy vonalakban felrakott jellemek, amolyan típusfigurák kavarnak ezerrel, s még csak azt sem mondhatjuk, hogy e papírból kivágott életvitelük rosszul állna nekik. Van egy anyját vesztett kamasz lány haragban a világgal, de főként az apjával. S van a szóban forgó atya, aktív politikus, a bulinegyed és vidéke polgármestere, aki a nyilvánosság előtti fellépései során öblögetésre használja a tízparancsolatot – aktuálisabbak tehát nem is lehetnénk. Az elnagyolt jellemek mellé pörgős történetet kapunk, „mai fiatalok” egy Móricka elképzelte csoportja, az említett leányzó (egyben igyekvő, de gyanakodva fogadott kültag) útmutatása szerint a tízparancsolat menetrendszerű meghekkelésével támadja a vasárnapi kocsmazár tervével kufárkodó polgármestert. Receptjük egyszerű: az összes parancsot durván, csoportosan és a nagy nyilvánosság szeme láttára megszegni. Egy darabig nyilván ez a világ legkönnyebb dolga, aztán kinek előbb, kinek utóbb mégiscsak eszébe jut az ötödik. Mi lesz azzal, hogy ne ölj? S innentől sűrű lesz az élet, a könyv meg olyan, mint a kis Roger Corman karácsonyfája lehetett mondjuk tizenegy éves korában, egybefolynak a testnedvek, elszabadulnak az indulatok, szerzők, hősök és a kedves olvasó pörög a ringlispílen, olyan lendületes, olyan olvasmányos a cucc, hogy észre sem venni, mekkora marhaság – ez pedig a legjobb thrillerek sajátja.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)