Könyv

A kis Roger karácsonyfája

Herendi Gábor – Divinyi Réka – Réti László: Tízparancsolat 2.0

  • - turcsányi -
  • 2024. április 3.

Kritika

Furcsa hely volt itt annak idején a komcsi. Simán csináltak egy hentesből belügyminisztert, s amikor nem vált be, visszamehetett a szakmájába – vezérigazgatónak a szegedi szalámigyárba.

Gondolom, ott sem az aranylapokon őrzik a nevét. De még a nyolcvanas évek nagy részében is, ha valahol találkozhattál véletlenül a miniszterelnök életrajzával, az állt benne, hogy a szakmája műszaki rajzoló. Filmeket viszont – ugyancsak megmagyarázhatatlan okokból – csak filmesek csinálhattak. Henteseknek, műszaki rajzolóknak coki volt a Lumumba utcában, érti a fene.

Ha egy könyvnek, mely szimpla thrillerként aposztrofálja magát, három szerzője van, az roppant gyanús. Mihez kellettek hárman? Fejezetenként cseréltek? De most az első pillantásra kiszúrható, hogy a háromból kettő filmes, náluk meg nem szokatlan az ilyesmi. Herendi közismert sikerfilmek rendezője, Divinyi a Vajna-korszak keresett forgatókönyvírója, akinek ugyancsak tisztes sikerei mellé becsúsztak másmiért emlékezetes alkotások is, de nem tűnik túl valószerűnek, hogy ő okozta volna például a Pappa Pia bajait. Réti pedig kifejezetten thrilleríróként van számon tartva.

A Tízparancsolat 2.0 meg tényleg olyan, mint egy film. Nagyvonalúan, pontosabban nagy vonalakban felrakott jellemek, amolyan típusfigurák kavarnak ezerrel, s még csak azt sem mondhatjuk, hogy e papírból kivágott életvitelük rosszul állna nekik. Van egy anyját vesztett kamasz lány haragban a világgal, de főként az apjával. S van a szóban forgó atya, aktív politikus, a bulinegyed és vidéke polgármestere, aki a nyilvánosság előtti fellépései során öblögetésre használja a tízparancsolatot – aktuálisabbak tehát nem is lehetnénk. Az elnagyolt jellemek mellé pörgős történetet kapunk, „mai fiatalok” egy Móricka elképzelte csoportja, az említett leányzó (egyben igyekvő, de gyanakodva fogadott kültag) útmutatása szerint a tízparancsolat menetrendszerű meghekkelésével támadja a vasárnapi kocsmazár tervével kufárkodó polgármestert. Receptjük egyszerű: az összes parancsot durván, csoportosan és a nagy nyilvánosság szeme láttára megszegni. Egy darabig nyilván ez a világ legkönnyebb dolga, aztán kinek előbb, kinek utóbb mégiscsak eszébe jut az ötödik. Mi lesz azzal, hogy ne ölj? S innentől sűrű lesz az élet, a könyv meg olyan, mint a kis Roger Corman karácsonyfája lehetett mondjuk tizenegy éves korában, egybefolynak a testnedvek, elszabadulnak az indulatok, szerzők, hősök és a kedves olvasó pörög a ringlispílen, olyan lendületes, olyan olvasmányos a cucc, hogy észre sem venni, mekkora marhaság – ez pedig a legjobb thrillerek sajátja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.