Színház

Csillagpont

Szappanopera

Kritika

Budapest, a kétezres évek eleje, a zsidó kárpótlás végjátéka.

Egy lakás előszobájában vagyunk, csengetnek, egy nő nyit ajtót, kezében méretes konyhakés – éppen főzött. „Én a zsidó kárpótlás miatt jöttem” – kezd bele rejtői stílusban a Férfi (Kenderes Csaba), a kárpótlási ügynök. A Férfinak listája van arról, hogy kik az érintettek (azaz a zsidó károsultak, illetve elhalálozásuk esetén azok leszármazottjai). A késsel hadonászó Nő (Járó Zsuzsa) feldúlt lesz magától a felvetéstől, innen indulunk, egy korabeli, szerény körülmények közt élő átlagos család mindennapjaiba bepillantva, ahol a gyerekek jönnek-mennek, míg a végére a Nő édesanyja, tehát maga a hajdani áldozat (Dániel Vali) is feltűnik. Spiró György darabja pátosz nélkül beszél a holokausztról, középpontjában azzal a képtelen kérdéssel, hogy vajon anyagiakkal kárpótolhatók-e a tragikus sorsok.

A csúcspont mégsem a két nő erős és megható zárójelenete, hanem az előadás közepén felbukkanó Szomszéd, egyben házmester (Faragó András) színre lépése, aki az emblematikussá vált házmesteri sablon eszköztárából felvonultatja szinte az összes elemet, kezdve a „kiskezétcsókolommal” telehintett locsogástól a kotnyeleskedésen át a mindent tudásig. Átjön, benyomul az előszobába. Ő is egy aláírást akar a Nőtől kicsikarni, ám ő a csillagpontos televíziós antennát akarja rásózni, miközben az ügynök még ott ül a cipősszekrényen, hogy tovább győzködje a Nőt a kárpótlásigénylési kérelem miatt. A Szomszéd nem áll le, a legkisebb disztingválás nélkül ad hangot a számára egyetlen logikus következtetésnek: az előszobában várakozó fiatalember a középkorú nő szeretője. És valahogy minden mondata végén talál módot arra, hogy bedobja a „csillagpontos” szót úgy, hogy hiába minden áthallásosság, tudunk nevetni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.