Színház

Csillagpont

Szappanopera

Kritika

Budapest, a kétezres évek eleje, a zsidó kárpótlás végjátéka.

Egy lakás előszobájában vagyunk, csengetnek, egy nő nyit ajtót, kezében méretes konyhakés – éppen főzött. „Én a zsidó kárpótlás miatt jöttem” – kezd bele rejtői stílusban a Férfi (Kenderes Csaba), a kárpótlási ügynök. A Férfinak listája van arról, hogy kik az érintettek (azaz a zsidó károsultak, illetve elhalálozásuk esetén azok leszármazottjai). A késsel hadonászó Nő (Járó Zsuzsa) feldúlt lesz magától a felvetéstől, innen indulunk, egy korabeli, szerény körülmények közt élő átlagos család mindennapjaiba bepillantva, ahol a gyerekek jönnek-mennek, míg a végére a Nő édesanyja, tehát maga a hajdani áldozat (Dániel Vali) is feltűnik. Spiró György darabja pátosz nélkül beszél a holokausztról, középpontjában azzal a képtelen kérdéssel, hogy vajon anyagiakkal kárpótolhatók-e a tragikus sorsok.

A csúcspont mégsem a két nő erős és megható zárójelenete, hanem az előadás közepén felbukkanó Szomszéd, egyben házmester (Faragó András) színre lépése, aki az emblematikussá vált házmesteri sablon eszköztárából felvonultatja szinte az összes elemet, kezdve a „kiskezétcsókolommal” telehintett locsogástól a kotnyeleskedésen át a mindent tudásig. Átjön, benyomul az előszobába. Ő is egy aláírást akar a Nőtől kicsikarni, ám ő a csillagpontos televíziós antennát akarja rásózni, miközben az ügynök még ott ül a cipősszekrényen, hogy tovább győzködje a Nőt a kárpótlásigénylési kérelem miatt. A Szomszéd nem áll le, a legkisebb disztingválás nélkül ad hangot a számára egyetlen logikus következtetésnek: az előszobában várakozó fiatalember a középkorú nő szeretője. És valahogy minden mondata végén talál módot arra, hogy bedobja a „csillagpontos” szót úgy, hogy hiába minden áthallásosság, tudunk nevetni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."