Színház

Csillagpont

Szappanopera

Kritika

Budapest, a kétezres évek eleje, a zsidó kárpótlás végjátéka.

Egy lakás előszobájában vagyunk, csengetnek, egy nő nyit ajtót, kezében méretes konyhakés – éppen főzött. „Én a zsidó kárpótlás miatt jöttem” – kezd bele rejtői stílusban a Férfi (Kenderes Csaba), a kárpótlási ügynök. A Férfinak listája van arról, hogy kik az érintettek (azaz a zsidó károsultak, illetve elhalálozásuk esetén azok leszármazottjai). A késsel hadonászó Nő (Járó Zsuzsa) feldúlt lesz magától a felvetéstől, innen indulunk, egy korabeli, szerény körülmények közt élő átlagos család mindennapjaiba bepillantva, ahol a gyerekek jönnek-mennek, míg a végére a Nő édesanyja, tehát maga a hajdani áldozat (Dániel Vali) is feltűnik. Spiró György darabja pátosz nélkül beszél a holokausztról, középpontjában azzal a képtelen kérdéssel, hogy vajon anyagiakkal kárpótolhatók-e a tragikus sorsok.

A csúcspont mégsem a két nő erős és megható zárójelenete, hanem az előadás közepén felbukkanó Szomszéd, egyben házmester (Faragó András) színre lépése, aki az emblematikussá vált házmesteri sablon eszköztárából felvonultatja szinte az összes elemet, kezdve a „kiskezétcsókolommal” telehintett locsogástól a kotnyeleskedésen át a mindent tudásig. Átjön, benyomul az előszobába. Ő is egy aláírást akar a Nőtől kicsikarni, ám ő a csillagpontos televíziós antennát akarja rásózni, miközben az ügynök még ott ül a cipősszekrényen, hogy tovább győzködje a Nőt a kárpótlásigénylési kérelem miatt. A Szomszéd nem áll le, a legkisebb disztingválás nélkül ad hangot a számára egyetlen logikus következtetésnek: az előszobában várakozó fiatalember a középkorú nő szeretője. És valahogy minden mondata végén talál módot arra, hogy bedobja a „csillagpontos” szót úgy, hogy hiába minden áthallásosság, tudunk nevetni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”