Színház

Csillagpont

Szappanopera

Kritika

Budapest, a kétezres évek eleje, a zsidó kárpótlás végjátéka.

Egy lakás előszobájában vagyunk, csengetnek, egy nő nyit ajtót, kezében méretes konyhakés – éppen főzött. „Én a zsidó kárpótlás miatt jöttem” – kezd bele rejtői stílusban a Férfi (Kenderes Csaba), a kárpótlási ügynök. A Férfinak listája van arról, hogy kik az érintettek (azaz a zsidó károsultak, illetve elhalálozásuk esetén azok leszármazottjai). A késsel hadonászó Nő (Járó Zsuzsa) feldúlt lesz magától a felvetéstől, innen indulunk, egy korabeli, szerény körülmények közt élő átlagos család mindennapjaiba bepillantva, ahol a gyerekek jönnek-mennek, míg a végére a Nő édesanyja, tehát maga a hajdani áldozat (Dániel Vali) is feltűnik. Spiró György darabja pátosz nélkül beszél a holokausztról, középpontjában azzal a képtelen kérdéssel, hogy vajon anyagiakkal kárpótolhatók-e a tragikus sorsok.

A csúcspont mégsem a két nő erős és megható zárójelenete, hanem az előadás közepén felbukkanó Szomszéd, egyben házmester (Faragó András) színre lépése, aki az emblematikussá vált házmesteri sablon eszköztárából felvonultatja szinte az összes elemet, kezdve a „kiskezétcsókolommal” telehintett locsogástól a kotnyeleskedésen át a mindent tudásig. Átjön, benyomul az előszobába. Ő is egy aláírást akar a Nőtől kicsikarni, ám ő a csillagpontos televíziós antennát akarja rásózni, miközben az ügynök még ott ül a cipősszekrényen, hogy tovább győzködje a Nőt a kárpótlásigénylési kérelem miatt. A Szomszéd nem áll le, a legkisebb disztingválás nélkül ad hangot a számára egyetlen logikus következtetésnek: az előszobában várakozó fiatalember a középkorú nő szeretője. És valahogy minden mondata végén talál módot arra, hogy bedobja a „csillagpontos” szót úgy, hogy hiába minden áthallásosság, tudunk nevetni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.