Könyv

Szövegirodalom – ma?

Szabó Marcell: No Room. Materialista vigasztalások

Kritika

A múlt század nyolcvanas–kilencvenes éveiben (nagyjából az ezredfordulóig) nagy „divatja” volt az intellektuális prózának is nevezett posztmodern szövegirodalomnak, amely (nagyon leegyszerűsítve) nem a történetekről, hanem a nyelv lehetőségeinek értelmezéséről „szól”, intertextusokkal való pazar játékokkal, irodalmi reflexiókat működtetve.

A kritika – mint ennek az irodalmi beszédmódnak az etalonjaira – az Esterházy-, a Nádas-, a Kukorelly- vagy a Garaczi-prózára hivatkozott leginkább.

A kortárs kritika lelkesedett, és bár képviselői (közöttük e sorok írója is) sokszor túlzásnak, ráadásul öncélúnak érezték a róla szóló tudományos diskurzusokat, mélyen hallgattak erről, mert akkoriban – főleg tudományos tanácskozásokon – nem volt célszerű érthető, köznapi nyelven, s főleg nem valóságirodalomról, történetiségről vagy – ne adj’ isten! – életrajzi mozzanatokról szót ejteni. Könnyen az elméleti felkészületlenség gyanújába keveredhetett a pályakezdő kritikus, irodalomtörténész, ezért sokat idéztek az elméleti irodalomból. Ehhez Gadamer és Derrida megkérdőjelezhetetlen forrásnak minősült. Tanulmányaikban sokan ódzkodtak e kompilatív értekezői módszertől az egyéni vízió, az önálló kritikai értelmezés vagy netán a saját – de tévedésesélyes és megkérdőjelezhető – elmélet felé eltávolodni. Van, aki – noha időközben a posztmodern is lecsengett, s nagy prózai fordulat történt a kiemelt életművekben is – örökre ezen az úton maradt.

Szabó Marcell könyveivel kapcsolatban – például az ugyancsak a Materialista vigasztalások alcímet viselő, A zseb vallási karaktere című 2021-es kötetére vonatkozóan is – rendre elhangzik, hogy „szokatlan nyelvvel” állunk szemben. Vagyis ahhoz a költészeti hagyományhoz kötődik, amely a jelentésközvetítés helyett „szokatlan képzettársításaival”, „a reflexiószintek sokaságának szinte követhetetlen egymásra rétegződésével” (Fenyő Dániel, Litera, 2022. január 15.) hat. A No Room is ezt a nyelvet működteti.

A kritika – feltételezem – mint korábbi köteteit is, értelmezhetetlennek minősítve utasítja el, vagy – a nagyszerű intellektuális élmény érdekében – bocsátkozik bele a bizonytalan kimenetelű befogadói kalandba. Bennem is felmerült a kérdés – több mint harminc évvel az átélt posztmodern irodalmi tapasztalatok után –, hogy mi értelme van a 2020-as évek közepén szövegirodalmat írni és olvasni? De épp a leírt korszak kirekesztő, klikkeket létrehozó gyakorlata térített el attól, hogy mindenféle mérlegelés, tájékozódás, megértési kísérlet nélkül tegyem félre Szabó Marcell leg­újabb munkáját. Mert azt gondolom, hogy az irodalom több változatban létező struktúra. Inkább szövevény, mint vonalszerű alakulás, amelyen belül sokféle beszédmód létezik, és igenis mindegyiknek lehet létjogosultsága e változatos diskurzusban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.