Könyv

Szövegirodalom – ma?

Szabó Marcell: No Room. Materialista vigasztalások

Kritika

A múlt század nyolcvanas–kilencvenes éveiben (nagyjából az ezredfordulóig) nagy „divatja” volt az intellektuális prózának is nevezett posztmodern szövegirodalomnak, amely (nagyon leegyszerűsítve) nem a történetekről, hanem a nyelv lehetőségeinek értelmezéséről „szól”, intertextusokkal való pazar játékokkal, irodalmi reflexiókat működtetve.

A kritika – mint ennek az irodalmi beszédmódnak az etalonjaira – az Esterházy-, a Nádas-, a Kukorelly- vagy a Garaczi-prózára hivatkozott leginkább.

A kortárs kritika lelkesedett, és bár képviselői (közöttük e sorok írója is) sokszor túlzásnak, ráadásul öncélúnak érezték a róla szóló tudományos diskurzusokat, mélyen hallgattak erről, mert akkoriban – főleg tudományos tanácskozásokon – nem volt célszerű érthető, köznapi nyelven, s főleg nem valóságirodalomról, történetiségről vagy – ne adj’ isten! – életrajzi mozzanatokról szót ejteni. Könnyen az elméleti felkészületlenség gyanújába keveredhetett a pályakezdő kritikus, irodalomtörténész, ezért sokat idéztek az elméleti irodalomból. Ehhez Gadamer és Derrida megkérdőjelezhetetlen forrásnak minősült. Tanulmányaikban sokan ódzkodtak e kompilatív értekezői módszertől az egyéni vízió, az önálló kritikai értelmezés vagy netán a saját – de tévedésesélyes és megkérdőjelezhető – elmélet felé eltávolodni. Van, aki – noha időközben a posztmodern is lecsengett, s nagy prózai fordulat történt a kiemelt életművekben is – örökre ezen az úton maradt.

Szabó Marcell könyveivel kapcsolatban – például az ugyancsak a Materialista vigasztalások alcímet viselő, A zseb vallási karaktere című 2021-es kötetére vonatkozóan is – rendre elhangzik, hogy „szokatlan nyelvvel” állunk szemben. Vagyis ahhoz a költészeti hagyományhoz kötődik, amely a jelentésközvetítés helyett „szokatlan képzettársításaival”, „a reflexiószintek sokaságának szinte követhetetlen egymásra rétegződésével” (Fenyő Dániel, Litera, 2022. január 15.) hat. A No Room is ezt a nyelvet működteti.

A kritika – feltételezem – mint korábbi köteteit is, értelmezhetetlennek minősítve utasítja el, vagy – a nagyszerű intellektuális élmény érdekében – bocsátkozik bele a bizonytalan kimenetelű befogadói kalandba. Bennem is felmerült a kérdés – több mint harminc évvel az átélt posztmodern irodalmi tapasztalatok után –, hogy mi értelme van a 2020-as évek közepén szövegirodalmat írni és olvasni? De épp a leírt korszak kirekesztő, klikkeket létrehozó gyakorlata térített el attól, hogy mindenféle mérlegelés, tájékozódás, megértési kísérlet nélkül tegyem félre Szabó Marcell leg­újabb munkáját. Mert azt gondolom, hogy az irodalom több változatban létező struktúra. Inkább szövevény, mint vonalszerű alakulás, amelyen belül sokféle beszédmód létezik, és igenis mindegyiknek lehet létjogosultsága e változatos diskurzusban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Helyreigazítás

  • narancs.hu

Helyreigazítás az Egy elképesztő történet: gondnokság alá akarta vetetni egykori barátját, majd bíróságra ment, de a pert is elbukta című cikk miatt.

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.