Lemez

A sárga földig

Gary Numan: Intruder  

  • - minek -
  • 2021. június 16.

Kritika

Talán sokak számára meglepő, de Gary Numan soha nem tűnt el a popvilágból, miután a két Tubeway Army lemezzel (Tubeway Army, 1978; Replicas, 1979), majd első szólólemezeivel (The Pleasure Principle, 1979; Telekon, 1980) sikerrel definiálta azt, amit azóta is new wave-nek hívunk.

Persze maga is gondoskodott erről: ha néha kontraproduktív módon is, de rendületlenül folytatta az életművet; ebben segítségére volt számtalan követője, epigonja és tisztelője Trent Reznortól Dave Grohlig. Attól kezdve, hogy még a hetvenes évek végén (némi Bowie-hatást nem tagadva) megírta, összerakta, felénekelte a nyolcvanas éveket (és mint utóbb kiderült, még számos eljövendő évtizedet) definiáló hangzásvilágot, voltaképpen nyughatatlanul próbálkozott előállni új elképzelésekkel. Hogy Numan a sokadik new wave/poszt punk revival után is tud újat mondani, kellően bizonyította a 2017-es, már-már régi fényében pompázó albuma, a Savage, és ez az újabb keletű respektus bizonyosan erősödni fog friss lemeze, a katartikus Intruder után is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Kommunikációs munkatársat keres a MÚOSZ

  • narancs.hu

Olyan média-Jolly Jokert, aki innovatív, korszerű, szakmailag és technikailag felkészült, dinamikus, gyors, ismeri az új online trendeket, remek kommunikációs készséggel rendelkezik, lojális és együttműködő, és szereti a kihívásokat.