Színház

Fényárban áll

Szerelmek városa

Kritika

Egy fiatal színész, aki jól gitározik, egy másik, aki tehetséges pantomimes, meg egy szép hangú, csinos lány összekeverve rengeteg effekttel, csillogó jelmezzel, zenei betéttel és harsánysággal: ez a Szerelmek városa. Ami viszont a musicalből hiányzik, az épp a címben ígért város, Párizs. De az fájón.

A díszlet majdnem jó: a forgószínpad izgalmas utcakép bárokkal, panzióval, szexshoppal, és a történet középpontjában álló színház művészbejárójával. A neonfeliratok akár fokozhatnák is a hangulatot, ha nem lenne zavaró a tény, hogy bár Párizs egyik mulatónegyedében járunk, mégis mindenütt angol nyelvűek a kiírások (pl. Write Her Soul). Maradunk lebegve. Ez is egy fényfelirat, az előadás végi csattanónál lesz jelentősége.

Kavalkáddal indulunk, mindenki a színpadon, tán még a jegyszedők is. Várjuk a történéseket, de még sokáig kevés a sztori. Színre lépnek sikkesen rollerező és ritmikus gimnasztikázó lányok, próbálunk utánuk menni, hangulatba kerülni, de történet nélkül nehéz. Amikor feladnánk, végre szerelmi szálak bontakoznak ki. Egy hármas felállás: a világot jelentő deszkákra vágyó izgága kalandor, Frederik Lömetrö (Wunderlich József) és a visszahúzódó pantomimes, a szakmája miatt is csendes Báptiszt (Gyöngyösi Zoltán) verseng mindkettőjük szíve hölgyéért, Gáránszért (Radnay Csilla). A másik szál az előbb említett Báptiszté és a beléhabarodott színésznőé, Nátálié (Waskovics Andrea). És két másik férfi is udvarol Gáránsznak: a teljhatalmú gróf Eduár’ dö Montré (Hirtling István), valamint egy bűnöző, Pier Fránszoá Lászener (Csapó Attila). Elhangzanak még szív küldis betétdalok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk