A díszlet majdnem jó: a forgószínpad izgalmas utcakép bárokkal, panzióval, szexshoppal, és a történet középpontjában álló színház művészbejárójával. A neonfeliratok akár fokozhatnák is a hangulatot, ha nem lenne zavaró a tény, hogy bár Párizs egyik mulatónegyedében járunk, mégis mindenütt angol nyelvűek a kiírások (pl. Write Her Soul). Maradunk lebegve. Ez is egy fényfelirat, az előadás végi csattanónál lesz jelentősége.
Kavalkáddal indulunk, mindenki a színpadon, tán még a jegyszedők is. Várjuk a történéseket, de még sokáig kevés a sztori. Színre lépnek sikkesen rollerező és ritmikus gimnasztikázó lányok, próbálunk utánuk menni, hangulatba kerülni, de történet nélkül nehéz. Amikor feladnánk, végre szerelmi szálak bontakoznak ki. Egy hármas felállás: a világot jelentő deszkákra vágyó izgága kalandor, Frederik Lömetrö (Wunderlich József) és a visszahúzódó pantomimes, a szakmája miatt is csendes Báptiszt (Gyöngyösi Zoltán) verseng mindkettőjük szíve hölgyéért, Gáránszért (Radnay Csilla). A másik szál az előbb említett Báptiszté és a beléhabarodott színésznőé, Nátálié (Waskovics Andrea). És két másik férfi is udvarol Gáránsznak: a teljhatalmú gróf Eduár’ dö Montré (Hirtling István), valamint egy bűnöző, Pier Fránszoá Lászener (Csapó Attila). Elhangzanak még szív küldis betétdalok.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
