A program kínálatában első helyen szerepel a „mentális és lelki egészség megtartása”, a sütés-főzés és hasonlók csak ezután következnek! A szervezők, akár olvasták A nőiesség kultuszát, akár nem, ráéreztek valami fontosra. Pont arra, aminek a pszichológus-újságíró-nőmozgalmár Betty Friedan az egész könyvét szentelte: hogy tudniillik, a hagyományos-kiszolgáló női szerep, a személyes képességeink, ambícióink elfojtása, a „másokon keresztül élés” a nők túlnyomó többsége számára hosszú távon pszichésen pusztító.
A nyolcvanas évek végén a könyv szerepelt az egyik első magyarországi gender studies kurzus olvasmánylistáján is, ám a JATE (ma: SZTE) angol tanszékének oktatói, Reschné Marinovich Sarolta és Barát Erzsébet meglepő tapasztalatot szereztek. A megfáradt anyáik élete elől menekülni akaró hallgatók nem értették ugyanis, mégis mi bajuk van ezeknek a jómódú, elkényeztetett amerikai nőknek. Ők is várták a fehér lovon (Mercedesen) érkező herceget, aki mellett majd nem kell dolgozniuk. A háztartásbeli feleség szerepe azóta is sokak álma itthon, ugyanakkor rengeteg nő csúszik bele (legkésőbb a gyerekvállalás után), hogy a házimunka szinte kizárólag rájuk marad. Sokak egyéni érvényesülése szorul háttérbe családanyává válva, vagy akár csak párkapcsolatban (akármennyire nem így tervezték). A nőiesség kultusza fontos figyelmeztetés, hiánypótló és kijózanító olvasmány. Nem családellenes, sőt: többször kitér arra, hogy egy frusztrált feleség és anya a férjét, gyerekeit sem teszi boldoggá. Friedan nem a házasság ellen, hanem a feleség kiszolgáló szerepe ellen tiltakozik, és a felek egyenrangúságára épülő partnerházasság mellett foglal állást.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
