Könyv

Félelem és függés

Betty Friedan: A nőiesség kultusza

Kritika

Hogy időszerű-e 2021-ben Magyarországon (egyébként a szerző születésének 100. évfordulóján) kiadni egy 1963-as amerikai feminista alapművet, arra spontán és egyértelmű választ ad egy minapi online hirdetés, amelyben egy vidéki város kulturális központja fiatal feleségek és házasodni készülő hölgyek számára hirdet „derékasszony-képzést”.

A program kínálatában első helyen szerepel a „mentális és lelki egészség megtartása”, a sütés-főzés és hasonlók csak ezután következnek! A szervezők, akár olvasták A nőiesség kultuszát, akár nem, ráéreztek valami fontosra. Pont arra, aminek a pszichológus-újságíró-nőmozgalmár Betty Friedan az egész könyvét szentelte: hogy tudniillik, a hagyományos-kiszolgáló női szerep, a személyes képességeink, ambícióink elfojtása, a „másokon keresztül élés” a nők túlnyomó többsége számára hosszú távon pszichésen pusztító.

A nyolcvanas évek végén a könyv szerepelt az egyik első magyarországi gender studies kurzus olvasmánylistáján is, ám a JATE (ma: SZTE) angol tanszékének oktatói, Reschné Marinovich Sarolta és Barát Erzsébet meglepő tapasztalatot szereztek. A megfáradt anyáik élete elől menekülni akaró hallgatók nem értették ugyanis, mégis mi bajuk van ezeknek a jómódú, elkényeztetett amerikai nőknek. Ők is várták a fehér lovon (Mercedesen) érkező herceget, aki mellett majd nem kell dolgozniuk. A háztartásbeli feleség szerepe azóta is sokak álma itthon, ugyanakkor rengeteg nő csúszik bele (legkésőbb a gyerekvállalás után), hogy a házimunka szinte kizárólag rájuk marad. Sokak egyéni érvényesülése szorul háttérbe családanyává válva, vagy akár csak párkapcsolatban (akármennyire nem így tervezték). A nőiesség kultusza fontos figyelmeztetés, hiánypótló és kijózanító olvasmány. Nem családellenes, sőt: többször kitér arra, hogy egy frusztrált feleség és anya a férjét, gyerekeit sem teszi boldoggá. Friedan nem a házasság ellen, hanem a feleség kiszolgáló szerepe ellen tiltakozik, és a felek egyenrangúságára épülő partnerházasság mellett foglal állást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.