Kiállítás

Feladatmegoldás

Megrendelt emlékezet. Magyar kiállítások Auschwitzban, 1960/1965

Kritika

Az OSA Archívum nem először foglalkozik azzal, hogy a legnagyobb haláltábor hogyan él tovább a magyar történeti tudatban. (Auschwitzba 56 nap alatt 430 ezer vidéki magyar zsidót hurcoltak, és a tábor minden harmadik áldozata magyar volt.)

Véri Dániel kurátor most azokra a kiállításokra koncentrál, amelyeket a magyar állam szervezett az egykori koncentrációs tábor területén működő lengyel múzeum meghívására. A lengyelek 1960-tól barakkokat ajánlottak fel azoknak az államoknak, amelyeknek az állampolgárait ide hurcolták. Bár a későbbi, 1965-ös magyar kiállításról tudott a szakma, az első, 1960-as tárlat ténye csak hosszas kutatás után, nemrégiben vált ismertté.

Mindkét kiállítás nagyszámú képzőművészeti alkotást is szerepeltetett, de míg az 1960-as tárlaton bemutatták két túlélő művész munkáit is, az 1965-ös művészlistán már csakis olyan alkotók találhatók, akiknek semmiféle saját tapasztalatuk nem volt a témában. Az is közös elem, hogy a tárlatok egyáltalán nem érintették a romaholokauszt (porajmos) témáját, ami nem véletlen, hiszen a cigányságot csak 1990 (!) után kezdték hivatalosan a náci rendszer áldozatai közé számítani. Ennek ellensúlyozására e mostani kiállítás bemutatja Jovánovics György 1974-es kicsiny emlékműmakettjét, amelynek felállítását a roma értelmiségiek szorgalmazták, de végül nem valósulhatott meg, illetve láthatunk egy rövid, megrázó interjút a szobrászművésszel.

Az 1960-as kiállításról fennmaradt pár fotón kívül szerepel még itt egy ismeretlen szerzőtől származó, nagyméretű munka, amely Simon Wiesenthal 1946-os kötetének (K.Z. Mauthausen) egyik rajzán alapul. Míg a rajzon a deportálóvonatok az SS-sapkát viselő csontváz szája felé tartanak, az ismeretlen szerző munkáján egy vámpír Hitler áll a középpontban, körülötte pedig a táborhelyek, illetve a deportálást végző vasúttársaságok (pl. MÁV) felsorolása látható.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.