Arthur Rubinstein, a 20. század egyik nagy zongoristája egyike volt az utolsóknak, akik perverz élvezettel vetették bele magukat a dekadens arisztokrácia és a jómódú polgárság mindennapjaiba, akik kocsist küldenek a vasúthoz, zongorát tartanak a vendégszobában, de már rászorulnak arra, hogy azt a vendégszobát kivegye valaki. Rubinstein kihasználta, hogy a klasszikus zene évszázados művészete épp ilyen régi reflexeket vált ki a környezetéből, grófok, bárók, hercegek, felkapaszkodott üzletemberek elkényeztetett csemetéire támaszkodott, unatkozó nemesasszonyok fejét csavarta el, az övét pedig a párizsi kurtizánok, művészbarátságokat kötött, nagy szavakkal bizonygatta szerelmeit, mindig megkereste és megtalálta azt az úri társaságot, amely megbecsüli őt, és messze van saját szerény gyökereitől. Pedig nem szegény családból származott, apja apró textilgyárat üzemeltetett, anyja pedig idejekorán megtanulhatta, hogy nagyvilági fia életébe nincsen beleszólása.
Míg fiatalabb kortársai, Glenn Gould vagy Szvjatoszlav Richter ízig-vérig modern, új utakat kereső zongoristák voltak, addig Rubinstein úgy érte el ugyanazt az ikonikus státust, hogy látszólag nem ajándékozta meg újító eszményekkel a zongorajáték művészetét. Nem volt esszéista alkat, mesélni szeretett. Az Ifjúi éveim egyetlen mondatából sem következtethetünk arra, hogy mélyenszántó gondolatai lettek volna a zenéről, akár kedvencéről, Brahmsról, akár Saint-Saënsről, akivel félve találkozott, de végül elvarázsolta joviális kedvességével. Szkrjabinról, akinek transzcendentális zenéje különben magával ragadta, annyit bír kibökni: „különös alak volt”. Rubinsteinnek elévülhetetlen érdemei vannak Albéniz Ibéria-ciklusának, Szymanowski és Villa-Lobos műveinek népszerűsítésében, de Chopin darabjaiban volt utolérhetetlen. Látszólagos magabiztossága mögött olykor ette a féltékenység, főleg a másfél évtizeddel idősebb Vladimir Horowitz iránt: „Horowitz jobb zongorista, de én jobb zenész vagyok” – mondta egyszer.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
