Könyv

Hanyag elegancia

Arthur Rubinstein: Ifjúi éveim

Kritika

Az ezerkilencszázas évek eleje, Varsó, Krakkó, Berlin, Párizs, New York: távoli világnak tűnik, és már sosem fog visszatérni.

Arthur Rubinstein, a 20. század egyik nagy zongoristája egyike volt az utolsóknak, akik perverz élvezettel vetették bele magukat a dekadens arisztokrácia és a jómódú polgárság mindennapjaiba, akik kocsist küldenek a vasúthoz, zongorát tartanak a vendégszobában, de már rászorulnak arra, hogy azt a vendégszobát kivegye valaki. Rubinstein kihasználta, hogy a klasszikus zene évszázados művészete épp ilyen régi reflexeket vált ki a környezetéből, grófok, bárók, hercegek, felkapaszkodott üzletemberek elkényeztetett csemetéire támaszkodott, unatkozó nemesasszonyok fejét csavarta el, az övét pedig a párizsi kurtizánok, művészbarátságokat kötött, nagy szavakkal bizonygatta szerelmeit, mindig megkereste és megtalálta azt az úri társaságot, amely megbecsüli őt, és messze van saját szerény gyökereitől. Pedig nem szegény családból származott, apja apró textilgyárat üzemeltetett, anyja pedig idejekorán megtanulhatta, hogy nagyvilági fia életébe nincsen beleszólása.

Míg fiatalabb kortársai, Glenn Gould vagy Szvjatoszlav Richter ízig-vérig modern, új utakat kereső zongoristák voltak, addig Rubinstein úgy érte el ugyanazt az ikonikus státust, hogy látszólag nem ajándékozta meg újító eszményekkel a zongorajáték művészetét. Nem volt esszéista alkat, mesélni szeretett. Az Ifjúi éveim egyetlen mondatából sem következtethetünk arra, hogy mélyenszántó gondolatai lettek volna a zenéről, akár kedvencéről, Brahmsról, akár Saint-Saënsről, akivel félve találkozott, de végül elvarázsolta joviális kedvességével. Szkrjabinról, akinek transzcendentális zenéje különben magával ragadta, annyit bír kibökni: „különös alak volt”. Rubinsteinnek elévülhetetlen érdemei vannak Albéniz Ibéria-ciklusának, Szymanowski és Villa-Lobos műveinek népszerűsítésében, de Chopin darabjaiban volt utolérhetetlen. Látszólagos magabiztossága mögött olykor ette a féltékenység, főleg a másfél évtizeddel idősebb Vladimir Horowitz iránt: „Horowitz jobb zongorista, de én jobb zenész vagyok” – mondta egyszer.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

A falu bolondjai

Hadházy Ákos második videón is dokumentált parlamenti találkozása Orbán Viktorral pontosan úgy sikerült, mint az előző, mintha az a több mint két esztendő el sem illant volna, mintha még mindig 2023 júniusa lenne.

A mártír

„Ki ölte meg Charlie Kirköt?” – ezt énekelhetné valamelyik NER-kompatibilis polbeat együttes, ha volnának olyanok.

Akinek nem bűne…

Tatabányán a Bűn és bűnhődéssel kezdik az októbert, és ez a tematika határozza majd meg az egész évadukat, amelyben a súlyosabb műfajok mellett krimi és komédia is színpadra kerül.

A műfaj legnagyobbjaival

Tegye fel a kezét, akinek Bayreuth hallatán először nem Wagner jut eszébe. Nem csoda, hiszen 1876, Wagner Festspielhausának, a kizárólag Wagner-operák előadására épített operaháznak a megnyitása óta a két név elválaszthatatlanul összefonódott. De a városnak van egy másik elsőrangú fesztiválja is.

Furcsa kézfogás

A program az idén másodszor egészült ki a színiiskolák találkozójával. A Szemle Off keretében hét színiiskola nyolc előadása mutatkozott be szeptember 8. és 10. között a margitszigeti Kristály Színtérben.

Örökzöld

  • Upor László

Két évtizede a szerb országos színházi találkozó, az újvidéki Sterijino Pozorje konferenciáján adtam elő, a nemzeti színház eszménye és a gyakorlata témakörében. A meghívók feltételezték, hogy a soroksári úti cifra palota (alias: Nemzeti) okozta sokkból még fel sem ocsúdott budapesti szakértőként érdekes szempontokkal szolgálhatok. Nem tévedtek.