A város teljes összeomlása még messze van, az olimpiát övező nemzetközi érdeklődés miatt a hitleráj is a barátságosabbik pofáját igyekszik mutatni, még úgy is, hogy nincs neki olyan: a zsidó üzletekről lekerültek a megkülönböztető jelek, de a zsidóüldözés ez idő alatt is könyörtelenül folyik. De a város még tartja magát, a kor bizonyos ábrázolatainak megfelelően mondén hely, nagyvilági és félvilági alakok járják a foxtrottot a szállodák báltermeiben, nyakig ér az alkoholos italok hömpölygése, s a sarkon túl kínai ópiumbarlang is várja kedves vendégeit minden néposztályból. A házakat kívül-belül horogkeresztes zászlók borítják, az utcán az SS és az SA uniformisában mászkálnak rossz arcú emberek, de mindenki együtt tud élni mindezzel. Mindezzel igen, de egymással már sokkal kevésbé: a felszínen produkált életjelek az otthonok magányában már kihunynak, az első a család, amelyet megvisel a kinti haláltánc. Az összes házasság rossz ezen a képernyőn, s a magányos életek még elfuseráltabbak. Erről szól ez a tévésorozat, a haláltánc csetlő-botló lépéseiről. A sorozatgyilkosság és a sorozatgyilkos utáni hajsza csak úgy kell ide, ahogy a magyar címbe is került: púpnak a hátra.
Pedig van sorozatgyilkosság, van sorozatgyilkos (meglehet, nem is egy), van detektív, van rendőrfőnök, s fölöttük ott basáskodik a fekete egyenruhás Sturmbannführer, majd kisvártatva maga Himmler is megjelenik. A sorozatgyilkos védjegye (minden sorozatgyilkosnak van védjegye ti.), hogy klórsavval kiégeti áldozatainak szemét. Van védjegye a főnyomozónak is, történetesen az, hogy iszik, mint a lyuk. Egyszer például annyira bepiál Lengyelország valamiért éppen itt készülődő olimpiai válogatottjának tagságával, hogy Himmler szeme láttára hányja le a fent említett Sturmbannführert, amiért persze rögtön elcsapják. De semmi vész, mert már az előző rész végén is elcsapták, s a következő rész végén is el fogják csapni, hacsak már a közepén nem esik meg vele. Amikor meg nem csapják el, akkor kézbe veszi a dolgot, s beleveti magát az Oderába. De meglesz-e így a sorozatgyilkos? Oh, semmi kétség.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
