Színház

Felénk fordulva

PanoDráma: Kár, hogy rák

Kritika

Lengyel Anna meghalt, mire sikerült tető alá hozni az előadást, a Covid miatt kétszer maradt el a premier. A cím ugyanaz maradt, de amit végül a Trafó színpadán láttunk, teljesen más, mint amire a társulat eredetileg készült.

Lengyel Anna, a Pano­Dráma alapító tagja honosította meg Magyarországon a dokumentumszínház műfaját, azon belül is a verbatim módszert, amelynek lényege, hogy a darab egy adott témáról készült interjúk szó szerint átvett szövegrészleteiből épül fel. A legelső ilyen előadás, a Szóról szóra, a 2008–2009-es romák elleni támadássorozatról szólt, és jelentős fordulópontnak tekinthetjük a magyar színháztörténetben. A társulat a továbbiakban is társadalmi problémákat járt körül, például az oktatás helyzetét (Tanulni, tanulni, tanulni) vagy a 2009-es sajóbábonyi össze­csa­pást a romák és a gárdisták között (174/B – Az igazság szolgái).

Amikor Lengyel Annánál pár éve lágyrész-szarkómát diagnosztizáltak, a saját betegségét is ilyen körüljárandó, kibeszélendő témának tekintette, ami azért sem volt annyira meglepő, mert a társulat már előtte is foglalkozott a rákkal kapcsolatos problémákkal a Nincs sírás, nincs semmi című előadásában. Gyűlölte az őszinte kommunikációt ellehetetlenítő, a páciensek cselekvőképességét megbénító, a betegséggel kapcsolatos tabukat, stigmákat és előítéleteket, és teljesen nyíltan, szarkasztikus és szellemes Facebook-bejegyzésekben folyamatosan kommunikált az állapotáról. Sőt szinte kivirágzott: új céljai lettek, új barátságokat kötött. Erről az időszakról szeretett volna előadást készíteni, a PanoDrámától szokatlan módszerekkel: fiktív szálakkal átszőtt zenés-táncos revüvel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.