Színház

Felénk fordulva

PanoDráma: Kár, hogy rák

Kritika

Lengyel Anna meghalt, mire sikerült tető alá hozni az előadást, a Covid miatt kétszer maradt el a premier. A cím ugyanaz maradt, de amit végül a Trafó színpadán láttunk, teljesen más, mint amire a társulat eredetileg készült.

Lengyel Anna, a Pano­Dráma alapító tagja honosította meg Magyarországon a dokumentumszínház műfaját, azon belül is a verbatim módszert, amelynek lényege, hogy a darab egy adott témáról készült interjúk szó szerint átvett szövegrészleteiből épül fel. A legelső ilyen előadás, a Szóról szóra, a 2008–2009-es romák elleni támadássorozatról szólt, és jelentős fordulópontnak tekinthetjük a magyar színháztörténetben. A társulat a továbbiakban is társadalmi problémákat járt körül, például az oktatás helyzetét (Tanulni, tanulni, tanulni) vagy a 2009-es sajóbábonyi össze­csa­pást a romák és a gárdisták között (174/B – Az igazság szolgái).

Amikor Lengyel Annánál pár éve lágyrész-szarkómát diagnosztizáltak, a saját betegségét is ilyen körüljárandó, kibeszélendő témának tekintette, ami azért sem volt annyira meglepő, mert a társulat már előtte is foglalkozott a rákkal kapcsolatos problémákkal a Nincs sírás, nincs semmi című előadásában. Gyűlölte az őszinte kommunikációt ellehetetlenítő, a páciensek cselekvőképességét megbénító, a betegséggel kapcsolatos tabukat, stigmákat és előítéleteket, és teljesen nyíltan, szarkasztikus és szellemes Facebook-bejegyzésekben folyamatosan kommunikált az állapotáról. Sőt szinte kivirágzott: új céljai lettek, új barátságokat kötött. Erről az időszakról szeretett volna előadást készíteni, a PanoDrámától szokatlan módszerekkel: fiktív szálakkal átszőtt zenés-táncos revüvel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.