Miért nem léptek időben a tagállamok? Van-e elég pénz a megelőzésre? És miért úsztuk meg a korábbi járványokat? Ildefonso Hernandez-Aguadót kérdeztük, aki a H1N1 influenzajárvány idején a spanyol kormány közegészségügyi hivatalát vezette. Ezen kívül az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) igazgatósági tagja és az Egészségügyi Világszervezet tudományos bizottságának tagja volt. Jelenleg az Universidad Miguel Hernández közegészségügyi programjának professzora.
Narancs.hu: Az EU-ban az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központnak (ECDC) van egy saját úgynevezett „korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszere.” Hogyan készíti fel az a tagállamokat egy járványra?
Ildefonso Hernandez Aguado: Tényleg létezik egy ilyen figyelmeztető rendszer, és minden tagállamnak van egy saját rendszere is, ami lehetővé teszi, hogy koordinálja a tevékenységét az ECDC-vel. Ezek tisztában vannak szinte minden egészségüggyel kapcsolatos fejleménnyel az EU-ban, és úgy általában a világban. Nincs olyan fontosabbnak tekinthető esemény, amiről ne rendelkeznének információval. A rendszer – ami szorosan együttműködik az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal is – idáig nagyon jól működött. Észlelte a fontosabb problémákat, és a legtöbbet időben kezelte. Éppen ezért a legtöbb helyzetben a társadalomban fel se merült, hogy valami baj lehet.
| ||
De az említett rendszerek feladata a felügyelet és a kommunikáció – a felkészülésre és a reagálásra viszont kevesebb forrásuk van. Jó lett volna, ha szimulációk készültek volna arról, miképpen reagáljunk a fertőző betegségekre, szennyezésekre, erdőtüzekre vagy más katasztrófákra. Következő lépésként megfelelő kapacitásra lenne szükségünk a tudásgeneráláshoz és ahhoz is, hogy megfelelő védőeszközökről gondoskodjunk. Ráadásul felmerül a logisztika kérdése is: Ki állatja ezeket elő? Hol vannak a gyártók? Milyen kapacitásokkal rendelkeznek az egyes tagállamok?
Ehhez viszont pénzre lesz szükség, ami ma még nagyon hiányzik. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) tagállamai közt vannak olyanok, akik az egészségügyi költéseiknek kevesebb mint két százalékát költik közegészségügyi – azaz a megelőzést szolgáló – tevékenységekre.
Súlyosbítja a problémát, hogy az elmúlt években nagyon erősen csökkent az államigazgatás mérete, és sokszor a leépítések azokat a területeket érintették leginkább, amelyek különösen fontosak lennének az emberek jólétének biztosításához. Spanyolországban például a kormányok az elmúlt években bezárták a legtöbb közegészségügyi képzést, így most már csak kettő van belőlük az országban – egy Madridban és egy Granadában.
A mostani járvánnyal jutottunk el oda, hogy nyilvánvalóvá vált: ha nem fektetünk be az emberek alapvető jogainak biztosításába – és ebbe beleértem az egészséget is –, akkor abból komoly problémák lehetnek. Ezt a tanulságod le kellene vonni, de tartok attól, hogy ez nem fog megtörténni.
Narancs.hu: Milyen tapasztalatai voltak a 2009-es H1N1-járvány kezelésével?
IHA: Egy ilyen helyzetben az a szokás, hogy a WHO megbeszéléseket hoz össze azokkal az államokkal, amelyek már találkoztak a betegséggel. Akkoriban például számos telekonferencián vettem részt az ausztrál, kanadai és mexikói kollégákkal. Ez nagyon sokat segített abban, hogy felkészülhessenek azok az országok, ahol még nem jelent meg a fertőzés, valamint abban is, hogy epidemiológiai adatokat gyűjthessünk és így előrejelezhessük a járvány lehetséges irányait.
Az ECDC feladata, hogy amilyen gyorsan csak lehet, dokumentumokat, útmutatókat gyártson, a tagállami intézmények pedig ezeket fogják adaptálni a saját helyzetükhöz.
Narancs.hu: Legelőször annak az államnak a betegségmegelőzési központja reagál, majd belép a WHO, amely segít a többieknek felkészülni?
IHA: Igen, ez történt a koronavírus esetében is. Először a kínai hatóságok foglalkoztak a problémával, de a WHO is nagyon hamar lépett. Tulajdonképpen az összes figyelmeztető és gyorsreagáló rendszernek a WHO tevékenységéhez kell igazodnia. A WHO-nak lehetősége van arra, hogy megossza a szükséges adatokat, információkat az összes fontos szereplővel. A vírus genetikai kódját például nagyon gyorsan továbbadták, ami lehetővé tette, hogy a német Koch Intézet kidolgozzon egy tesztet, míg mások elkezdhettek a védőoltáson dolgozni. Ezt nagyon jól koordinálták.
| ||
Viszont az a baj, hogy a WHO alapműködésére szánt pénzek is csökkentek az elmúlt években, részben azért, mert a tagállamok inkább konkrét programokra adnának pénzt, amelyek a saját érdekeiknek inkább megfelelnek, de nem feltétlenül egyeznek meg a közös érdekkel.
Narancs.hu: Több tagállamban is kritizálták a kormányokat, amiért lassan reagáltak a veszélyre. Mit kellett volna másképp tenniük?
IHA: Nagyon nehéz ezekben a helyzetekben politikai döntéseket hozni. Túl sok a bizonytalan tényező, és állandóan a legújabb információkhoz kell hangolni a lépéseinket. A H1N1-járvány idején például rengeteg kritika ért minket: először azt rótták fel a spanyol kormánynak, hogy nem tesz eleget, és annyi védőoltást kellene szereznie, ami a lakosság száz százalékát képes ellátni. Három hónappal később aztán azt vetették a szemünkre, hogy túlságosan sokat költöttünk a védőoltásokra és vírusölőkre. Szóval a politikai helyzet nem könnyíti a dolgunkat. Sok tagállam éppen ezért abból indulhatott ki, hogy ha korábban se történt semmi, akkor nem kell most sem elsietni. Ráadásul a gazdaság és a szabad mozgás leállításával egy gazdasági válságot kockáztatnának, veszélybe kerülhetnek munkahelyek és komolyan megnőhet a szegénység.
Narancs.hu: A vezetőket túlságosan érdekli a következő választás, és ezért nem tesznek meg olyan lépéseket, amelyek ellenszenvet váltanak ki a választókból?
IHA: Ez egy nehéz kérdés. Lehet, hogy újra kell gondolnunk a demokráciáink működésének bizonyos aspektusait. De nem felejthetjük el: a demokrácia – he nem is tökéletes – még mindig a legjobb formája a kormányzásnak. Szerintem jó ügynökségekre, kutatóközpontokra van szükség, amelyek segítenek a megfelelő lépések azonosításában, de a konkrét lépéseket demokratikus intézményeknek kell meghozniuk.
Ne felejtsük el azt sem: egy járványra lehet technokrata megoldást találni, ugyanez nem mondható el az emberiség összes leendő problémájáról. Ha felkészülten akarunk szembenézni a jövő kihívásaival, ahhoz olyan demokráciákra van szükségünk, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat és hisznek a globális döntéshozatal előnyeiben.
Narancs.hu: A H1N1 járvány miért nem okozott komolyabb problémát Európának?
IHA: Az egy nagyon más helyzet volt. Bár a járvány elején még úgy nézett ki, hogy egy komoly kihívással állunk szemben, végül a vírus kevésbé volt veszélyes, mint hittük. A halandósági ráta aránylag alacsony volt, és idővel maga a vírus is veszített veszélyességéből.
Ezen kívül az is szerepet játszott, hogy a vírus csak májusra érte el az északi féltekét – azaz egy olyan időszakban, amikor kevésbé tudott már fertőzni, így további időt nyertünk a felkészülésre.
| ||
Végül pedig a H1N1 egyfajta influenzavírus, ami azt jelentette, hogy lehetőségünk volt influenza elleni védőoltást gyártani. Mivel eleve több millió vakcinát gyártunk minden évben, és rendszeresen az újabb genetikai kódokhoz igazítjuk az oltóanyagot, nem volt nehéz átállni. Ezzel meg tudtuk nyugtatni a lakosságot is.
Narancs.hu: Lehet, hogy elbíztuk magunkat, mivel se a H1N1, se a SARS, de bármely másik járvány nem állította Európát komolyabb kihívások elé?
IHA: Valószínűleg ez tudat alatt befolyásolhatta a legtöbb szakembert és döntéshozót. Megúsztuk a SARS-, az Ebola-, a MERS- vagy a madárinfluenza-járványt, viszont a mostani ezeknél sokkal nagyobb kihívást jelent: a jelenlegi SARS-CoV-2 ugyanis valahol a SARS és a hagyományos influenza között helyezkedik el. A SARS például súlyos volt, de nem tudott hatékonyan terjedni: a betegek csak napok múltán váltak fertőzővé, addigra pedig már látszódtak rajtuk a tünetek. Ez megkönnyítette, hogy kordában tartsuk a betegséget. Egy influenza ezzel szemben könnyen terjed, de a betegség nem súlyos.
A SARS-CoV-2 ezekkel szemben könnyen terjed és az Európában megszokott vírusoknál magasabb a halálozási rátája – még ha nem is annyira, mint a SARS-nak.
Narancs.hu: Miért nem olyan könnyű most védőoltást gyártani, mint a H1N1 idején? Miért kell másfél évet várnunk?
IHA: Másfél év a minimum, hiszen teljesen a nulláról kell kezdeni az előállítását. Meg kell tervezni az oltóanyagot, tesztelni kell, végig kell mennünk egy engedélyeztetési folyamaton. Egy ilyen vakcina alkalmazása előtt biztosra kell mennünk, hogy nem okozunk a lehetséges mellékhatások miatt nagyobb kárt, mint amit elhárítani próbálunk.
| ||
Ráadásul nem lesz egyszerű legyártani sem a többmillió vakcinát. Míg az influenzavírus esetében évek alatt sikerült felépíteni egy nagyobb gyártókapacitást, koronavírus ellen még nem gyártottunk milliószámra vakcinákat.
Narancs.hu: Jelenleg Spanyolország a második legsúlyosabban érintett ország az EU-ban. Miért válhatott ennyire súlyossá a helyzet?
IHA: Nehéz megmondani, és pillanatnyilag még nem is tudjuk, hogy más országokban is hasonlóan súlyossá válhat-e a helyzet a következő hetekben. A probléma semmiképpen nem az egészségügyi ellátórendszer minőségére vezethető vissza: Spanyolországban és Olaszországban is jó minőségű, univerzális egészségügyi ellátás van, ami helyt tud állni nehéz helyzetekben – még annak ellenére is, hogy az elmúlt évek megszorító intézkedései miatt kevesebb pénz jutott a finanszírozásukra.
Időre lesz szükségünk ahhoz, hogy kielemezzük, a tagállamok járványkezelésében voltak-e olyan különbségek, amelyek számottevően befolyásolták a fertőzöttek és halottak számát.
Narancs.hu: Spanyolország esetében felmerült, hogy a hatóságok könnyelműen kezelték a helyzetet, például egyes lapok arról írnak, hogy a miniszterelnök felesége, Begoña Gómez azután fertőzödött meg, hogy részt vett egy nőnapi felvonuláson – holott addigra már voltak figyelmeztetések, hogy az efféle nagyobb összejöveteleket mellőzni kellene.
IHA: Tényleg voltak olyan cikkek, amelyek a nőnapi felvonulással hozták kapcsolatba a járvány kitörését, de szerintem ez alaptalan. Tényleg 140 ezer ember vett részt rajta, de ha megnézzük a képeket, azon azt látni, hogy a tömeg meglehetősen szellős volt. Ezzel egyidőben számos másik esemény is zajlott az országban, voltak vallásos összejövetelek, sportmérkőzések, a bárok és diszkók is nyitva voltak, nem is beszélve arról, hogy Madridban nap mint nap 950 ezer ember utazik vonattal és 2,5 millió metróval.
Narancs.hu: Orbán Viktor miniszterelnök szerint az illegális bevándorlás is szerepet játszott a vírus terjedésében.
IHA: Az első, ami erről eszembe jut, hogy alaptalan ostobaság. Mégis, hogyan tud valaki ilyet mondani? Egy ilyen kijelentés nem csak hamis, de kifejezetten kártékony is.
Narancs.hu: Mit ajánlana a tagállamoknak és ah EU intézményeknek, hogyan készüljenek fel jövőbeli járványokra?
IHA: Szerintem a törvényhozók és közszolgák jelentős része egyetért abban, hogy sokkal erősebb együttműködésre van szükség az EU-n belül. A múltban sok energiát fektettek abba, hogy koordinálják a tagállamok működését, és lehetővé tették például, hogy az egyes tagállamok polgárai az EU-n belül bárhol jogosultak legyenek az egészségügyi ellátásra. Ez nagyon jó, de mostantól nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra is, hogy közösen készüljünk fel az egészségünkre leselkedő veszélyekre, megosszuk az információinkat és koordináljuk a fellépést. Ehhez erősítenünk kellene a kapcsolatot a civiltársadalommal is, főleg a közegészségügyi területen dolgozó szövetségekkel. Minden közegészségügyben dolgozónak tisztában kell vele lennie, hogy az egyetlen lehetőségünk arra, hogy javulást érjünk el, ha együttműködünk – nem csak tagállami szinten, hanem a különféle helyi szervezeteknek is össze kell fogniuk, hogy közösen juttassák el a fontosabb témakat az EU napirendjére.
