A New York Times arról ír, hogy az Orbán-rendszer látszatdemokrácia

  • narancs.hu
  • 2018. december 26.

Külpol

Az Orbán-rendszer vajon mi?

A felszínen Magyarország demokrácia. De mi van a felszín alatt? — Ezzel a címmel közölt cikket a New York Times egyik karácsonyi lapszámában, ami arról szól, vajon hogyan lehetne definiálni ennek a sajátos rendszernek a jellegzetességeit: egy új típusú autokráciáról, egy régi típusú egypártrendszerről vagy valami másról van szó.

A hosszú cikkben szó esik a CEU-ügyről, a decemberi tüntetésekről, az állami média propagandára hasonlító működéséről, és a bíróságokról.

A CEU-ról például azt írja a cikk, hogy nem tiltották be, viszont technikai módszerekkel mégis elérték, hogy ne működjön Magyarországon, vagyis az eredmény ugyanaz, csak a módszerek különböznek.

A Yale Egyetem professzora a cikkben azt állítja, hogy Orbán retorikája a fasiszta vezetőkét idézi. Jason Stanley szerint nem nevezhető demokráciának az a rendszer, ahol az állam nem biztosítja a hozzáfárást az információkhoz a nyilvánosság számára.

false

 

Fotó: MTI

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.