Csütörtökön Brüsszelben tartottak rendkívüli csúcstalálkozót az Európai Unió vezetői, amelyen Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is részt vett. A csúcsot nagy érdeklődés övezte, miután Ukrajna igen nehéz helyzetbe került Trump sietve hozott intézkedései nyomán, amelynek csak az oroszok örülhettek igazán: az új elnök felfüggesztette a katonai támogatásokat és korlátozta az Egyesült Államok a hírszerzési információk átadását szövetségesének, ami főként a kurszki beszögellésnél okoz hátrányt az ukrán csapatoknak.
Ahogy azt várni lehetett, az EU vezetői megerősítették elkötelezettségüket Ukrajna támogatása mellett, de ha valaki arra várt, hogy a segítségnyújtás pontosabb katonai módjaiban is megegyeznek az uniós vezetők, annak csalódnia kell.
A találkozó inkább az EU saját védelmi iparának megerősítésére összpontosított – ebben egyetértés van –, de Ukrajna szükségletei háttérbe szorultak.
Kaja Kallas pár órával ezelőtti tweetje is arról árulkodik, hogy új nincs a nap alatt: „Ahol akarat van, ott út is van. Ma Európa fontos lépéseket tett a védelmi beruházások növelése, valamint a fegyvergyártás és -szállítás felgyorsítása érdekében. Eljött a pillanat. Ukrajnának meg kell kapnia mindazt, amire szüksége van önmaga megvédéséhez.”
Emmanuel Macron, aki az Unión belül különösen határozottan lép fel védelmi kérdésekben, reflektált arra, hogy Vlagyimir Putyin Napóleonhoz hasonlította őt. „Oroszország az egyetlen birodalmi igényű hatalom Európában” – mondta. Szerinte az orosz elnök újra akarja írni a történelmet. Mette Frederiksen dán miniszterelnök arról beszélt, hogy „költeni, költeni, költeni kell a védelemre és az elrettentésre”.
Az sem meglepő, hogy Orbán egyedüliként vétózta meg az Ukrajnának nyújtandó katonai segélycsomagot, így azt 26 tagállam nyilatkozataként adják ki, nem közös EU-s nyilatkozatként. A szlovák Robert Fico is vétóval készült, de őt lebeszélték róla – és valószínűleg Macron is ilyen célból fogadta Orbánt szerdán, úgy tűnik, hasztalan. Olaf Scholz leköszönő német kancellár erről azt mondta, Orbán csinált már ilyet, és az sem „borította fel” az Unió egységét. António Costa szerint Magyarország „más stratégiai megközelítéssel rendelkezik”, de ezzel egyedül van a 27 tagállam között.
Orbán éjjel az újságíróknak arról beszélt, hogy az európaiak „most azzal a kérdéssel küszködnek, hogy folytassa-e Ukrajna immáron kizárólagos európai támogatással a háborút.”
A vezetők többsége „abba az irányba érvel, hogy ezt a háborút folytatni kell” – mondta a magyar kormányfő, noha az európaiak célja az, hogy erős pozíciót teremtsenek Ukrajnának a béketárgyalásokhoz.
Zelenszkij az eddig látott barátságos köszöntések fogadták Brüsszelben, de a tíz órás tárgyaláson mindössze 15 perc szólt Ukrajnáról – írja a Politico egy uniós diplomatára hivatkozva. Az ukrán elnök Ursula von der Leyen és António Costa gyűrűjében nyilatkozott a riportereknek, és nem győzött hálálkodnia Európának, de legalább nem gyanúsították hálátlansággal, ahogy Trump Ovális Irodájában.
Pedig Zelenszkij konkrét kérésekkel érkezett: grafikus képekben írta le az ukrán városok bombázását, amit az oroszok tényleg újabb fokozatra kapcsoltak, mióta Trump bekeményített Ukrajna ellen. Zelenszkij újabb szankciós csomagot sürgetett, és arra kérte az EU-t, mozduljanak előre a csatlakozási tárgyalások, hogy Ukrajna 2030-ig a blokk tagja lehessen.
A 26 tagállam nyilatkozatában ilyesmiről nem esik szó: „Ukrajnának a lehető legerősebb helyzetben kell lennie a ’béke erővel való eléréséhez’, aminek alapvető eleme Ukrajna saját erős katonai és védelmi képessége. Az Európai Unió továbbra is elkötelezett amellett, hogy hasonlóan gondolkodó partnerekkel és szövetségesekkel együttműködve fokozott politikai, pénzügyi, gazdasági, humanitárius, katonai és diplomáciai támogatást nyújtson Ukrajnának és népének.”
A nyilatkozat azt is leszögezi, hogy nem lehet megegyezés Ukrajnáról Ukrajna nélkül. Legalább ennyire fontosnak tűnik Európa számára, hogy ők is ott legyenek a tárgyalóasztalnál. Ahogy Bart De Wever belga miniszterelnök fogalmazott: „Általában igaz, hogy ha nem ülsz az asztalnál, akkor ott vagy az étlapon.”
Egy európai diplomata ugyancsak a Politicónak arról beszélt, hogy
a jövőben a katonai csomagok kidolgozása a „hajlandó országok koalíciójára” vár, amelyben akár EU-n kívüli országok, például az Egyesült Királyság is részt vehetnek.
Oda viszont, mint tudjuk, Magyarországot meg sem hívták. Kaja Kallas ugyan megpróbálta összefogni az EU-tagállamokat annak érdekében, hogy legalább 20 milliárd eurónyi katonai támogatást biztosítsanak Ukrajnának erre az évre, de ez az erőfeszítés nem kapott egyhangú támogatás. A Politico forrásai szerint Kallas zárt ajtók mögött arról is beszélt, hogy a blokknak nem csak a saját fegyverbeszerzéseire, hanem az ukrán félnek adott fegyverekre is koncentrálni kellene.
Norvégia ugyanakkor konkrét vállalást tett: 2025-re 8 milliárd euróra növeli Ukrajna katonai támogatását, ami több mint a duplája korábbi hozzájárulásának.
Meglepő módon Giorgia Melonitól érkezett a legextrémebb javaslat: az olasz miniszterelnök kiterjesztené a NATO 5. cikkelyét Ukrajnára. „Ez más, mint a belépés a NATO-ba, de a NATO-országok által biztosított lefedettség kiterjesztését jelentené Ukrajna számára is.” Ám hangsúlyozta, hogy „nem hatékony módszer európai csapatokat küldeni Ukrajnába.” A Bloomberg szerint nehéz elképzelni, hogy ezt az Egyesült Államok is jó ötletnek tartaná, noha Meloni köztudottan közvetítő szerepben van az EU és Trump között.
A legnagyobb kérdés az volt, hogy az EU képes lesz-e pótolni az Egyesült Államok katonai és hírszerzési támogatásának hiányát. Amikor Kristen Michal észt miniszterelnök nekiszegezte a többi vezetőnek a kérdést: „Menni fog egyedül?”, a többiek tanácstalanságával találkozott. Pedig az EU-tagállamok – bármit is állított Trump – összességében több támogatást nyújtottak Ukrajnának, mint az Egyesült Államok, 2025-re pedig mintegy 30 milliárd eurónyi pénzügyi segélyt különítettek el, amelyet Oroszország befagyasztott vagyonának fedezete biztosít. De a malmok lassú őrölését illusztrálja, hogy a befagyasztott vagyonok zömével az elmúlt másfél évben nem történt semmi. Az EU számára természetesen az amerikai katonai hírszerzés kiesése jelentené a legnagyobb érvágást. Ha Trump teljesen levágja Ukrajnát a hírszerzési csatornájukról, az azt jelenti, hogy „elveszítik a hozzáférést a nagy hatótávolságú rakéták célazonosítási információihoz, valamint a beérkező rakéták és drónflották elfogásához. Az EU tagállamai egyszerűen nem rendelkeznek jelentős stratégiai hírszerzési képességgel, mert túlságosan befelé fókuszálnak – olyan országok, mint Németország, teljes mértékben a NATO-ra támaszkodnak. Most azzal a kilátással kell szembenézniük, hogy fel kell lépniük, de ez évtizedekig tart és több százmillió dollárt igényel” – mondta Philip Ingram a brit hadsereg egykori hírszerző tisztje a Politicónak.
A tízórás találkozó nagyrészt az EU védelméről szólt, Ukrajnáról kevesebb szó esett. Fontos megjegyezni, hogy Ursula von der Leyen javaslata arról a 800 milliárd eurós összegről, amit Európa felfegyverzésére költenénk, egyelőre elméleti jellegű, mivel az egyes tagállamok döntéseitől függ.
