Interjú

„Az egész világ ünnepelni fog”

David Katz „műanyagbankár”, a Plastic Bank alapító-ügyvezetője

Külpol

Öt vagy tíz dollár nagy összeg azoknak, akik ennél kevesebből jönnek ki naponta. Nekik a műanyaghulladék összegyűjtése lehet az út a jobb élet felé – ha van, aki fizet a szemétért. Szélhámosság-e a Plastic Bank?

Magyar Narancs: A Plastic Bank képlete egyszerű: az emberek összegyűjtik a hulladékot, a társaságnál pénzre és szolgáltatásokra váltják, a cég pedig értékesíti a műanyagot. Ehhez kellene egy felvevőpiac is, ám a nagyvállalatok sokszor az újonnan előállított eszközöket választják, mert így olcsóbban megússzák.

David Katz: Hajlandók változtatni. Mindennap újabb és újabb vállalásokat tesznek: egyre többen kötelezik el magukat a 100 százalékos újrahasznosításon alapuló üzleti modellek mellett. Jelenleg 9 milliárd tonna műanyaghulladék kering a Földön. Minden egyes legyártott darab velünk van még. Egy kilogramm műanyag nagyjából 1 dollárnak felel meg: ez 9 ezer milliárd dollárt jelent összesen. A becslések szerint 500 milliárd elég lenne, hogy felszámoljuk a mélyszegénységet a világon. Azért haldoklik a Föld, mert a nagyvállalatok tulajdonosai és a részvényesek mindent a lehető legolcsóbban akartak beszerezni. De ennek a világnak vége! Már nem az ár a legfontosabb.

MN: Vannak fenntartásaim a nagyvállalatok elkötelezettségét illetően.

DK: Pedig ahhoz nem férhet kétség. Minél kevesebbet tesznek a Föld jobbá tételéért a cégek, annál nagyobb a valószínűsége, hogy lecserélik őket a fogyasztók.

David Katz Budapesten

David Katz Budapesten

Fotó: Republic Group

MN: A bolygón található műanyag 90 százalékát nem hasznosították újra. Miért épp a Plastic Bank fogja megoldani a problémát?

DK: Mert az emberek kezébe adjuk a pénzt. Életeket változtatunk meg, és közben nem romboljuk tovább a környezetet, sőt, mindenkinek megadjuk a lehetőséget arra, hogy alakítson a saját sorsán. Leszögezném, hogy a Plastic Bank nem hulladékgazdálkodási vállalat, hanem ellátási lánc. Az a feladatunk, hogy összegyűjtsük a műanyagot, és nagy mennyiségben visszajuttassuk a gyártási folyamatokba.

MN: A Plastic Bank partnerségre lépett a Henkellel, a Marks & Spencerrel és a Shell-lel is. Nem épp ezek a társaságok tehetnek a műanyagszennyezésről?

DK: Dehogynem! Pont ezért van rájuk szükségünk: most jóvátehetik a rombolást, amit elkövettek. Adnunk kell nekik egy lehetőséget.

MN: A Coca-Cola évi 3 millió tonna műanyagot termel, ami 108 milliárd PET-palacknak felel meg – és ez csak egy vállalat. Képes ekkora mennyiséget felszippantani a Plastic Bank?

DK: Mi új szemléletet teremtettünk. Abban bízom, hogy egy hadseregnyi cég jelenik meg a piacon, amelyek hasonló tevékenységet folytatnak, de új megoldásokat kínálnak, amivel létrejön a verseny. Így nő a kereslet, bővül az infra­struktúra, és egyre több műanyag tűnik el a környezetből. Sokan vannak, akik cselekedni akarnak, rendelkeznek a megfelelő technológiával, felületekkel, de ami ennél is fontosabb: tudják, ha nem változtatnak, akkor záros határidőn belül befellegzett nekik.

MN: Jelenleg hányan gyűjtenek a Plastic Banknak?

DK: Nagyjából 30 ezren.

MN: Ez elég kevés. Mennyivel számol, hányan csatlakozhatnak még?

DK: Akár milliók, tízmilliók is.

MN: Az előadásában (Katz a BrandFestival fellépője volt – B. M.) megnevezett egy haiti asszonyt, aki abból él, hogy műanyagot visz a Plastic Banknak. Mennyit kell ehhez gyűjteni egy nap?

DK: Ez országonként változik: függ a szegénység mértékétől és a műanyag minőségétől is. Van, aki 60 centet tud keresni, van, aki 6 dollárt. A begyűjtők csak egy részét képezik a Plastic Bank rendszerének. Támogatjuk őket, ahol csak tudjuk, de mi a háztartásokba akarunk betörni. Nem helyettesíteni akarjuk a bevételeket, hanem kiegészíteni. Ha valaki 300 dollárt keres egy hónapban, és ezzel még plusz 5–10 dollárt tud szerezni, akkor miért ne tenné? Egyeseknek ez is óriási összeg!

„Újrahasznosítás”

Fotó: Unsplash.com

MN: Nálunk körülbelül 3 millióan élnek mélyszegénységben. Piac lehet Magyarország a Plastic Bank számára?

DK: Persze, miért ne lehetne?

MN: Vannak ilyen tervei?

DK: Jelenleg nincsenek. Az egész világgal kell foglalkoznunk.

MN: A cége a szegény régiókra koncentrál, viszont a fogyasztás általában a fejlődő országokban a legnagyobb, így a műanyagszennyezés is.

DK: Rengeteg dolgunk van még, az biztos. Én csak egy őrült fickó vagyok Vancouverből, aki szeretne valami nagyot elérni. Bővítenünk kell a stábunkat, és több erőforrásra van szükségünk, és arra, hogy az üzenetünket minél hatékonyabban tudjuk eljuttatni a fejlődő világnak.

MN: Jelenleg hol terjeszkedik a Plastic Bank?

DK: Az idén Egyiptomban, Kolumbiában és Vietnamban erősítettük meg a jelenlétünket. Iskolákat, gyülekezeteket hoztunk létre. A közeljövőben valószínűleg megjelenünk Jáva és Szumátra szigetén is. Mindenhol ott kell lennünk egyszerre, s ez nem kis feladat.

MN: Tavaly a legnagyobb „újrahasznosítók”, Kína és más ázsiai államok úgy döntöttek: többé nem veszik át a nyugati világ – így az Európai Unió – rossz minőségű műanyaghulladékát.

DK: Nem kértek a szemétből! Ennek jelentősége van az egész bolygóra nézve. Mindenkinek meg kell akadályoznia a műanyagszivárgást, és ki kell takarítania a saját környezetét. Arra készteti ez a helyzet a nyugati cégeket, hogy fejlesszenek. Jobb minőségű műanyagtermékeket kell helyben legyártani, hiszen annak nincs értelme, hogy elszállítsák hajókon a hulladékot Ázsiába, majd ott újrahasznosítsák, és aztán visszahozzák.

MN: Nem az lenne a cél, hogy ne gyártsunk több műanyagot?

DK: Komoly tárgyalásokat folytatunk arról, hogy mivel lehetne kiváltani a műanyagot. De szerintem nem ez a jó irány, mert ha elvesszük a gazdasági értékét, akkor nem lesz értelme gyűjteni. Épp ellenkezőleg: értékesebbé kell tennünk, hogy az emberek kedvet kapjanak az összeszedéséhez.

A szennyezés miatt dühös búvár

A szennyezés miatt dühös búvár

Fotó: Unsplash

MN: Az olyan újrahasznosítható hulladékokkal, mint a papír, az üveg vagy az alumínium, miért nem foglalkozik a Plastic Bank?

DK: Mert én az óceánt akarom megmenteni. De nem zárok ki semmit: lehet, hogy a jövőben ezeket az anyagokat is értékesíteni fogjuk.

MN: Nem a Plastic Bank az egyetlen innovatív társaság, amely meg akarja menteni az óceánt. Mit gondol az adományalapú üzleti modellről?

DK: Amire utal, az nem egy újrahasznosítással foglalkozó, hanem egy karkötőket értékesítő társaság.

MN: A 4Ocean népszerű cég, a karkötőit az egész világon meg lehet vásárolni. Cserébe a társaság munkatársai műanyaghulladékot gyűjtenek az óceánból.

DK: Igen. Karkötőnként kevesebb mint fél kilót.

MN: Kevesli?

DK: Minden, ami mentesíti a műanyagoktól az óceánt, az jó.

MN: Akkor mi a baj a 4Oceannel?

DK: Az biztos, hogy sok karkötőt eladnak! Nem „zárják el a csapot”, csak kihasználják az óceán állapotát.

MN: Tételezzük fel, hogy senki nem vásárol többé műanyag eszközöket, ezért abbahagyják a gyártásukat. Mihez kezdene?

DK: Ez nem fog megtörténni. Azt el tudom képzelni, hogy az emberek nem dobják el a szemetet, mert túl értékes. Ez 10 év múlva bekövetkezhet. Az egész világ ünnepelni fog, amikor megtörténik.

A műanyagbankár

David Katz 2013-ban Shaun Franksonnal alapította meg a Plastic Bankot. Célja, hogy egymilliárd embert mozgósítson a hulladék hasznosításának érdekében úgy, hogy közben javítja a hulladékgazdálkodási infrastruktúrával nem rendelkező országokban élők életét.

Ügyfelei az összegyűjtött hulladékot pénzre válthatják, vagy digitális pénztárca segítségével a szükségleteiknek megfelelő javakra, szolgáltatásokra (kommunikációs eszközök, Wi-Fi elérhetőség, egészségbiztosítás, tandíj átvállalása, tiszta víz, tűzhelyek) fordíthatják egy blockchain-alapú alkalmazásnak köszönhetően. Így ki lehet kerülni a közvetítőket és a visszaéléseket, és a begyűjtőknek is több jut.

A Plastic Bank a műanyagot ledarálja és flakongyártóknak, divatmárkáknak, kereskedelmi cégeknek értékesíti. A hálózat révén eddig több mint 35 millió tonna műanyaghulladékot gyűjtöttek össze, miközben 4200 család életét tették jobbá. Jelenleg Haitin, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken működik a műanyagbank, Brazíliában most nyílt egysége, a közeljövőben Afrika és Ázsia felé terjeszkedik.

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Dubček dadogása

2023. október 17-én Pekingben, ahová Kína önfényező „Egy övezet, egy út” fórumára Orbán Viktor egyedüli uniós politikusként utazott el, a magyar kormányfő Vlagyimir Putyinnal is tárgyalt.

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

A tétovák és a rutinos betartók

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.

„Megjelent egy elefánt”

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.

Felöltözhet, Mrs. Robinson

Miközben a média és a művészet a feminizmustól hangos, észre sem vesszük, hogy női egyenjogúság címen néha még mindig férfivágyakat kiszolgáló képeket, történeteket adnak el. A gerontoszex témáját feldolgozó filmeket olykor már önmagukban progressziónak tekintik – de vajon valódi reprezentálást nyújtanak-e az érintett nőknek, vagy csak mélyítik a problémát?