Magyar Narancs: A Plastic Bank képlete egyszerű: az emberek összegyűjtik a hulladékot, a társaságnál pénzre és szolgáltatásokra váltják, a cég pedig értékesíti a műanyagot. Ehhez kellene egy felvevőpiac is, ám a nagyvállalatok sokszor az újonnan előállított eszközöket választják, mert így olcsóbban megússzák.
David Katz: Hajlandók változtatni. Mindennap újabb és újabb vállalásokat tesznek: egyre többen kötelezik el magukat a 100 százalékos újrahasznosításon alapuló üzleti modellek mellett. Jelenleg 9 milliárd tonna műanyaghulladék kering a Földön. Minden egyes legyártott darab velünk van még. Egy kilogramm műanyag nagyjából 1 dollárnak felel meg: ez 9 ezer milliárd dollárt jelent összesen. A becslések szerint 500 milliárd elég lenne, hogy felszámoljuk a mélyszegénységet a világon. Azért haldoklik a Föld, mert a nagyvállalatok tulajdonosai és a részvényesek mindent a lehető legolcsóbban akartak beszerezni. De ennek a világnak vége! Már nem az ár a legfontosabb.
MN: Vannak fenntartásaim a nagyvállalatok elkötelezettségét illetően.
DK: Pedig ahhoz nem férhet kétség. Minél kevesebbet tesznek a Föld jobbá tételéért a cégek, annál nagyobb a valószínűsége, hogy lecserélik őket a fogyasztók.
| ||
MN: A bolygón található műanyag 90 százalékát nem hasznosították újra. Miért épp a Plastic Bank fogja megoldani a problémát?
DK: Mert az emberek kezébe adjuk a pénzt. Életeket változtatunk meg, és közben nem romboljuk tovább a környezetet, sőt, mindenkinek megadjuk a lehetőséget arra, hogy alakítson a saját sorsán. Leszögezném, hogy a Plastic Bank nem hulladékgazdálkodási vállalat, hanem ellátási lánc. Az a feladatunk, hogy összegyűjtsük a műanyagot, és nagy mennyiségben visszajuttassuk a gyártási folyamatokba.
MN: A Plastic Bank partnerségre lépett a Henkellel, a Marks & Spencerrel és a Shell-lel is. Nem épp ezek a társaságok tehetnek a műanyagszennyezésről?
DK: Dehogynem! Pont ezért van rájuk szükségünk: most jóvátehetik a rombolást, amit elkövettek. Adnunk kell nekik egy lehetőséget.
MN: A Coca-Cola évi 3 millió tonna műanyagot termel, ami 108 milliárd PET-palacknak felel meg – és ez csak egy vállalat. Képes ekkora mennyiséget felszippantani a Plastic Bank?
DK: Mi új szemléletet teremtettünk. Abban bízom, hogy egy hadseregnyi cég jelenik meg a piacon, amelyek hasonló tevékenységet folytatnak, de új megoldásokat kínálnak, amivel létrejön a verseny. Így nő a kereslet, bővül az infrastruktúra, és egyre több műanyag tűnik el a környezetből. Sokan vannak, akik cselekedni akarnak, rendelkeznek a megfelelő technológiával, felületekkel, de ami ennél is fontosabb: tudják, ha nem változtatnak, akkor záros határidőn belül befellegzett nekik.
MN: Jelenleg hányan gyűjtenek a Plastic Banknak?
DK: Nagyjából 30 ezren.
MN: Ez elég kevés. Mennyivel számol, hányan csatlakozhatnak még?
DK: Akár milliók, tízmilliók is.
MN: Az előadásában (Katz a BrandFestival fellépője volt – B. M.) megnevezett egy haiti asszonyt, aki abból él, hogy műanyagot visz a Plastic Banknak. Mennyit kell ehhez gyűjteni egy nap?
DK: Ez országonként változik: függ a szegénység mértékétől és a műanyag minőségétől is. Van, aki 60 centet tud keresni, van, aki 6 dollárt. A begyűjtők csak egy részét képezik a Plastic Bank rendszerének. Támogatjuk őket, ahol csak tudjuk, de mi a háztartásokba akarunk betörni. Nem helyettesíteni akarjuk a bevételeket, hanem kiegészíteni. Ha valaki 300 dollárt keres egy hónapban, és ezzel még plusz 5–10 dollárt tud szerezni, akkor miért ne tenné? Egyeseknek ez is óriási összeg!
| ||
MN: Nálunk körülbelül 3 millióan élnek mélyszegénységben. Piac lehet Magyarország a Plastic Bank számára?
DK: Persze, miért ne lehetne?
MN: Vannak ilyen tervei?
DK: Jelenleg nincsenek. Az egész világgal kell foglalkoznunk.
MN: A cége a szegény régiókra koncentrál, viszont a fogyasztás általában a fejlődő országokban a legnagyobb, így a műanyagszennyezés is.
DK: Rengeteg dolgunk van még, az biztos. Én csak egy őrült fickó vagyok Vancouverből, aki szeretne valami nagyot elérni. Bővítenünk kell a stábunkat, és több erőforrásra van szükségünk, és arra, hogy az üzenetünket minél hatékonyabban tudjuk eljuttatni a fejlődő világnak.
MN: Jelenleg hol terjeszkedik a Plastic Bank?
DK: Az idén Egyiptomban, Kolumbiában és Vietnamban erősítettük meg a jelenlétünket. Iskolákat, gyülekezeteket hoztunk létre. A közeljövőben valószínűleg megjelenünk Jáva és Szumátra szigetén is. Mindenhol ott kell lennünk egyszerre, s ez nem kis feladat.
MN: Tavaly a legnagyobb „újrahasznosítók”, Kína és más ázsiai államok úgy döntöttek: többé nem veszik át a nyugati világ – így az Európai Unió – rossz minőségű műanyaghulladékát.
DK: Nem kértek a szemétből! Ennek jelentősége van az egész bolygóra nézve. Mindenkinek meg kell akadályoznia a műanyagszivárgást, és ki kell takarítania a saját környezetét. Arra készteti ez a helyzet a nyugati cégeket, hogy fejlesszenek. Jobb minőségű műanyagtermékeket kell helyben legyártani, hiszen annak nincs értelme, hogy elszállítsák hajókon a hulladékot Ázsiába, majd ott újrahasznosítsák, és aztán visszahozzák.
MN: Nem az lenne a cél, hogy ne gyártsunk több műanyagot?
DK: Komoly tárgyalásokat folytatunk arról, hogy mivel lehetne kiváltani a műanyagot. De szerintem nem ez a jó irány, mert ha elvesszük a gazdasági értékét, akkor nem lesz értelme gyűjteni. Épp ellenkezőleg: értékesebbé kell tennünk, hogy az emberek kedvet kapjanak az összeszedéséhez.
| ||
MN: Az olyan újrahasznosítható hulladékokkal, mint a papír, az üveg vagy az alumínium, miért nem foglalkozik a Plastic Bank?
DK: Mert én az óceánt akarom megmenteni. De nem zárok ki semmit: lehet, hogy a jövőben ezeket az anyagokat is értékesíteni fogjuk.
MN: Nem a Plastic Bank az egyetlen innovatív társaság, amely meg akarja menteni az óceánt. Mit gondol az adományalapú üzleti modellről?
DK: Amire utal, az nem egy újrahasznosítással foglalkozó, hanem egy karkötőket értékesítő társaság.
MN: A 4Ocean népszerű cég, a karkötőit az egész világon meg lehet vásárolni. Cserébe a társaság munkatársai műanyaghulladékot gyűjtenek az óceánból.
DK: Igen. Karkötőnként kevesebb mint fél kilót.
MN: Kevesli?
DK: Minden, ami mentesíti a műanyagoktól az óceánt, az jó.
MN: Akkor mi a baj a 4Oceannel?
DK: Az biztos, hogy sok karkötőt eladnak! Nem „zárják el a csapot”, csak kihasználják az óceán állapotát.
MN: Tételezzük fel, hogy senki nem vásárol többé műanyag eszközöket, ezért abbahagyják a gyártásukat. Mihez kezdene?
DK: Ez nem fog megtörténni. Azt el tudom képzelni, hogy az emberek nem dobják el a szemetet, mert túl értékes. Ez 10 év múlva bekövetkezhet. Az egész világ ünnepelni fog, amikor megtörténik.
| A műanyagbankár David Katz 2013-ban Shaun Franksonnal alapította meg a Plastic Bankot. Célja, hogy egymilliárd embert mozgósítson a hulladék hasznosításának érdekében úgy, hogy közben javítja a hulladékgazdálkodási infrastruktúrával nem rendelkező országokban élők életét. Ügyfelei az összegyűjtött hulladékot pénzre válthatják, vagy digitális pénztárca segítségével a szükségleteiknek megfelelő javakra, szolgáltatásokra (kommunikációs eszközök, Wi-Fi elérhetőség, egészségbiztosítás, tandíj átvállalása, tiszta víz, tűzhelyek) fordíthatják egy blockchain-alapú alkalmazásnak köszönhetően. Így ki lehet kerülni a közvetítőket és a visszaéléseket, és a begyűjtőknek is több jut. A Plastic Bank a műanyagot ledarálja és flakongyártóknak, divatmárkáknak, kereskedelmi cégeknek értékesíti. A hálózat révén eddig több mint 35 millió tonna műanyaghulladékot gyűjtöttek össze, miközben 4200 család életét tették jobbá. Jelenleg Haitin, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken működik a műanyagbank, Brazíliában most nyílt egysége, a közeljövőben Afrika és Ázsia felé terjeszkedik. |
_top_story_lead_focuspoint_70x70.jpg?key=YjViNWU3NmIyMjdhOTkzNzU1N2Y0NGFlZTllNDQwOWY1MTNjNzYyYTVhNDM5MzNkMTFlMTRjMzg4YzdhODJmMg==)
