Az oroszfüggőség elhagyásáról beszélt az örmény miniszterelnök

  • narancs.hu
  • 2023. szeptember 3.

Külpol

Nikol Pasinján beismerte, óriási hiba volt biztonsági kérdésekben csak Oroszországra támaszkodniuk.

Interjút adott Örményország miniszterelnöke, Nikol Pasinján a La Repubblicának, ahol kifejtette: stratégiai hiba volt csak Oroszországra támaszkodniuk az ország biztonságában, hiszen Moszkva nem tudta garantálni azt, amikor Azerbajdzsán katonákkal foglalta vissza az évtizedek óta vitatott státuszú Hegyi-Karabahot.

Pasinján hozzátette, arra számít, az oroszok kivonulnak a Dél-Kaukázusból, ezért szeretnék „diverzifikálni” a biztonsági megállapodásaikat. Ez aligha utalhat másra, mint az Egyesült Államok és az Európai Unió szövetségére.

 „Örményország biztonsági felépítése 99,999%-ban Oroszországhoz kapcsolódott - beleértve a fegyver- és lőszerbeszerzést is. Ma már azonban azt látjuk, hogy magának orosz országnak is szüksége van fegyverekre, és lőszerre. Így érthető, hogy az Orosz Föderáció akkor sem tudná kielégíteni Örményország biztonsági igényeit, ha akarná” 

– mondta a miniszterelnök.

A Reuters által szemlézett interjúban Pasinján azt hangoztatta, fontos, hogy ne csak egy országra támaszkodjanak ebben a kérdésben, de nem nehéz belőle kiolvasni az ország hagyományos oroszbarátságának lazulását.

A 2018-ban egy egészen váratlanul megszületett forradalom után hatalomra került Pasinján persze politikusként is jól járhat az oroszok hibáztatásával a Hegyi-Karabah elvesztése miatt, hiszen óriási népszerűségét jelentősen megtépázta, hogy különösebb ellenállás nélkül tudta elfoglalni a törökök támogatását élvező Azerbajdzsán a szakadár területet.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.