Brutális terrortámadás Nizzában

  • narancs.hu
  • 2016. július 15.

Külpol

Kamionnal hajtott egy terrorista a nemzeti ünnepre összegyűlt tömegbe. Legalább 80 halott, temérdek sebesült a francia tengerparton.

A Bastille-nap alkalmából a nizzai tengerparton rendezett tűzijátékra érkezett, nagyjából százezres tömegbe a tegnap esti órákban hajtott bele kamionjával egy férfi, majd cikkcakkban haladva még két kilométeren keresztül ölte járművével az embereket. Források szerint a tettes bele is lőtt a tömegbe, majd végül a rendőrök agyonlőtték.

Katonák a helyszínen

Katonák a helyszínen

Fotó: MTI

Az elkövetőről még nem sokat tudni, de egy nizzai lap szerint tunéziai származású nizzai férfiről van szó, aki nem ismeretlen a rendőrség előtt, noha terrorista kapcsolatairól nem tudtak. Francois Hollande francia elnök egyelőre terrortámadásnak értelmezi a merényletet.

A kamionban állítólag fegyverek és gránátok is voltak, de egyelőre ellentmondó források érkeznek erről, ahogy arról is, hogy valódi, éles fegyverekről vagy csak valamiféle fegyvereknek látszó tárgyakról van-e szó.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.