Eltűnt több száz karanténban lévő brit turista egy svájci síparadicsomból

  • MTI
  • 2020. december 27.

Külpol

Néhányan Franciaországban bukkantak fel. 

A koronavírus új nagy-britanniai mutációja nyomán karanténban tartott több száz brit turista tűnt el vasárnapra a britek körében közkedvelt Verbier svájci síparadicsomból. Néhányan azóta felbukkantak Franciaországban – közölte Jean-Marc Sandoz, Bagnes önkormányzatának szóvivője.

A svájci hatóságok 420 brit vendéget azonosítottak karácsony előtt és rendeltek el számukra karantént. Ötvenen azonnal távoztak, az üdülőhelyen maradt 370-ből kevesebb mint egy tucatnyi tartózkodott ott vasárnap. „Megértjük bosszúságukat” – mondta Sandoz, és élesen bírálta a hirtelen és visszamenő hatállyal elrendelt karanténkötelezettséget a Nagy-Britanniából érkezőkre. „Családokat, kicsiny gyerekekkel hirtelen bezártak 20 négyzetméterre. Kibírhatatlan volt” – hangoztatta.

A Franciaországba távozott britek bezárt téli üdülőhelyeket találtak a járványügyi korlátozások miatt, és Svájchoz hasonlóan ott is karanténban kell maradniuk. Svájc december 20-án állította le a Nagy-Britanniából és a Dél-Afrikai Köztársaságból érkező légi járatokat, a koronavírus új, fertőzőképesebb mutációija miatt, amelyeket ebben a két országban azonosítottak.

December 21-én a svájci hatóságok elrendelték az egy hete az alpesi országban tartózkodó britek és dél-afrikaiak karanténkötelezettségét az érkezésüktől számított 10 napra. Karácsony táján mintegy 50 ezer vendég tartózkodik hetente Verbierben, mintegy egyötödük érkezik Nagy-Britanniából, ami most elrettentette a helyi vendégeket, tovább súlyosbítva a szállodák pénzügyi bajait.

„Sok svájci lemondta a vakációt” – mondta Sandoz, hozzáfűzve, hogy a szállodák jelenleg csak 30-40 százalékos kihasználtsággal működnek.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.