Az uniós állam-, illetve kormányfők november végi költségvetési csúcstalálkozójának kudarca után a fontosabb (nagyobb) tagországok nagyon rákészültek, hogy ezúttal megállapodásra jutnak az eltérő álláspontok dacára is. Bár a lényegében ellentétes póluson elhelyezkedő Német- és Franciaország gyökeresen eltérő álláspontot képviselt, Angela Merkel és Francois Hollande is egyetértett ebben a döntő megbeszélés előtti utolsó pillanati, meccsnézéssel egybekötött - amúgy eredménytelen - találkozón.
Vesztesek klubja (Merkel, Hollande)
Fotó: Yoan Valat / MTI/EPA
A közös költségvetés az EU történetében mindmostanáig egyre bővült. Ennek a gazdasági értelme az unió versenyképességének fokozása volt, elvi jelentősége pedig a fokozódó együttműködés számokban kifejezett látványos megmutatkozásában állt. Ezért is nehéz a nettó befizető (vagyis a közösbe többet beadó, mint amennyit onnan megkapó) országoknak terheik csökkentése mellett érvelniük az uniós szolidaritásra hivatkozó nettó haszonélvezőkkel szemben.
Mindenesetre a mostani tanácskozáson - amelyen a 27 tagország mellett részt vett immár Horvátország mint hamarosan csatlakozó új tagállam küldöttsége is - az előbbieknek sikerült felülkerekedniük, amiben kétségkívül volt szerepe David Cameron brit miniszterelnök kemény, a kilépésről tartandó népszavazás fenyegetésével megfejelt fellépésének is. A tanácskozást megelőző végső egyeztetések során sem sikerült megállapodni a 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó költségvetés öszszegének felső határáról, mert az Európai Bizottság által javasolt összeget sokallta ez az országcsoport. Emiatt nem a tervezett csütörtök délutáni plenáris üléssel kezdődött a tanácskozás, hanem külön-külön kétoldalú, illetve "kiscsoportos" megbeszélésekkel. Külön tárgyaltak a vezető politikusok, továbbá egymás között és egymással a nettó befizetők és a nettó haszonélvezők. A tényleges csúcstalálkozó csak éjfél körül kezdődött. Az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy az eredeti támogatáscsökkentési ajánlatokat második nekifutásra valamelyest enyhítette. Az új kompromisszumos javaslat péntek reggel hatra készült el, aztán ezt délután egy második követte - elkeseredett huzavona folyt tehát.
A költségvetés főösszegére tett eredeti javaslat 1050 milliárd euróról szólt, az eredménytelenül félbeszakadt novemberi találkozón Van Rompuy 973 milliárdot javasolt. A végleges összeg 960 milliárd lett, vagyis a csökkentésnek meglehetősen mérsékelt a gyakorlati jelentősége. Annál nagyobb azé a tényé, hogy a költségvetés lényegében nem tartalmaz semmiféle strukturális újdonságot. Változatlanul rátelepszik a közös agrárpolitika nevében kiosztott támogatások jelentős súlya (ezekből az összegekből egyébként a nettó befizetők, konkrétan a német vagy angol mezőgazdasági üzemek is részesednek) az élelmiszer-biztonság és a területi egyenlőtlenségek elsimítása jegyében. Ennek a tételnek a pontos összértékét az unió hivatalos honlapja még keddi lapzártánk idején is szemérmesen elhallgatta. Nem jelentek meg viszont az új közös költségvetésben meggyőző jelentőségű pénzeszközök, amelyek az unió versenyképességének javítását szolgálják - róják fel a megállapodás bírálói, akik közül némelyek a jelek szerint megbékélnének azzal is, ha az agrártámogatások érintetlenül maradnának, és egy megnövelt költségvetésből jutna több pénz kutatásra, fejlesztési projektekre, vagy például olyan problémák enyhítésére, mint a fiatalok körében az egész EU-ban tapasztalható fokozódó munkanélküliség. Mások a hagyományos pénznyelők felé áramló összegeket térítenék ésszerűbb irányba, az előbbiek közé sorolva a tagországok közötti fejlettségi különbségek kiegyenlítésére létrehozott, és kétségkívül sok esetben értelmetlen, fenntarthatatlan beruházásokra ösztönző strukturális alapokat is. A mostani egyezség után valóban úgy tűnik, hogy a csúcstalálkozó résztvevőinek szívét kevéssé nyomták a jövőbe tekintés során esetleg felbukkant teendők, és Európa vezető politikusai elsősorban hazai jópontszerzésben gondolkodtak. Ez persze nem sikerülhetett mindannyiuknak: a takarékosságpártiak nem értek el akkora csökkentést, amennyit szerettek volna, a költségvetés bővítése mellett kardoskodók - az élükön Franciaországgal - eleve a vesztes oldalra kerültek. 'k már csak az országuknak szánt összegek nyesegetésének a mértékéért emelhették fel a szavukat - egyszóval maga a kompromisszum megszületése jelentette a sikert valamennyi résztvevő számára. De még ez a siker sem mondható véglegesnek.
A német szociáldemokrata Martin Schulz éles szavakkal támadta a csúcstalálkozó eredményét, mondván, hogy a képviselőknek - akik első ízben jogosultak a költségvetés esetleges elutasítására - is lesz néhány szavuk ehhez a "hihetetlen félrevezető manőverhez". Arra utalt, hogy a 960 milliárdos költségvetési (kötelezettségvállalási) összeg valójában csak 908 milliárdot takar. A különbséget egy sajátos számításbeli kettősség okozza: a 960 milliárd az az összeghatár, amelyen belül például több évre elhúzódó projektek megvalósítását is el lehet kezdeni, míg a 908 milliárd a 2020-ig terjedő időszakban ténylegesen lehívható összeg. (Így például a különbség kiegyenlítésének egyik forrása a következő költségvetésben jelenik meg. Ez persze azt is jelenti, hogy a most elfogadott összeg valamekkora része már megkezdett/elvégzett munkálatok ellenértékéül szolgál.) Ez azonban Schulz szerint magában rejti egy ténylegesen deficites költségvetés jóváhagyásának a veszélyét, amit az uniós jogszabályok kifejezetten tiltanak. Vagyis az Európai Parlamenten belül még várhatók csatározások, mire a költségvetés véglegessé válik.
