A "székely zászló" kérdése az utóbbi évtizedekben rendre előkerült, amikor a Székelyföldet különböző politikai érdekekből önálló területi, adminisztratív egységként határozták meg. A ma sokat emlegetett székely autonómiát a II. világháború után a sztálinizmus hozta el Erdélybe, 1952-ben: több forrás szerint Sztálin külön kívánságára hozták létre a Maros-Magyar Autonóm Tartományt, amelyhez a mai Maros, Hargita és Kovászna megye tartozott. Az 1968-ig működő adminisztratív egységhez kötődött az első székely szimbólum, a vörös-fekete napos-holdas zászló, amely a székely népviselet alapszíneit használta. A rendszerváltás után újjáéledt az autonómiaprogram: nincs ma Erdélyben olyan politikai szervezet, amely ne fogalmazott volna meg különböző területi, kulturális stratégiai elképzelést ennek elérésére. Míg a pártok (RMDSZ, Erdélyi Magyar Néppárt - EMNP -, Magyar Polgári Párt - MPP) "felülről", kormányzati egyeztetések, politikai alkuk-akciók révén lobbiznak a székelyföldi autonómiáért, addig az önkormányzatok "alulról" dolgoznak azért, hogy a Székelyföld önálló arculatot kapjon, kialakuljon a területi együttműködések belső, kívülről nehezen ellenőrizhető rendszere. A Hargita, Maros, Kovászna megye területén működő önkormányzatok kötöttek már együttműködési megállapodásokat; védett márkajellé vált a "székely termék", székelyföldi diákigazolvánnyal különböző kedvezmények vehetők igénybe. Székelyföld jelenleg úgy van, hogy jogilag nincs: bár adminisztratív önállóságot nem kapott, a közigazgatási kiskapuk majd' mindegyikét kihasználták a helyiek, hogy amolyan véd- és dacszövetségben együttműködhessenek. Aki ma Erdély más régióiból érkezik Székelyföldre, azt tapasztalhatja, hogy a települések versenyeznek, melyik a székely és melyik a még székelyebb, hol van több (alapítványi segédlettel felállított, állagmegőrzött) székely kapu, rovás- (székely) írásos felirat, és olyan intézmény, amely a nevében is jelzi hovatartozását (Csíki Székely Múzeum, Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes stb.). A versengés sok esetben hatékony és termékeny, mert jól prosperáló vállalkozások is kinőttek a székely brandből.
Takarásban
Fotó: Henning János / MTI
Mögöttes okok
Az utóbbi években a magyar- magyar konfliktusok azonban inkább rontották az önállósodni, de főleg erősödni akaró, a többi régiótól leszakadó és szegény térség esélyeit. Az EMNP és az MPP gyakran támadta az RMDSZ-t, hogy nem eléggé elkötelezett az autonómiaprogramok mellett, ennek rovására köt háttéralkukat a román nagypolitikával a hatalom megszerzése érdekében. Radikálisan lépett fel a többi magyar szervezettel (különösen az RMDSZ-szel) szemben egy önálló jogi személyiséggel nem rendelkező tömörülés, a magát Székely Nemzeti Tanácsként (SZNT) aposztrofáló szervezet. (Ez az Erdélyi Magyar Néppárt születését előkészítő Tőkés László-féle Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz hasonlóan vett részt az erdélyi magyar közéletben.) Az SZNT emelte be 2004-ben a köztudatba az új székely zászlót, amely különbözik az 50-es években felbukkant "kommunista" jelképtől: nem vörös-fekete sávos, hanem kék-sárga.
Az új zászló előterjesztői szerint ez a lobogó az egyetlen székely származású erdélyi fejedelem tulajdona volt. Székely Mózes először Mihály havasalföldi fejedelem fővezéreként szolgált, majd szembefordult vele, és Báthory Zsigmondot támogatva harcolt a román vajda és az osztrákok ellen. Az 1601-es goroszlói csatában Báthoryék 2000 embert és sok fegyvert vesztettek, valamint 130 zászlót is. Egyes kutatók szerint a hadizsákmányul esett lobogók között volt a Székely Mózesnek tulajdonított sárga sávos kék "székely zászló" is. E vesztes csata, a függetlenségért folytatott fegyveres harcok állítólagos szimbólumát rehabilitálták az ezredforduló után, és vált a székelyföldi régióépítés jelképévé. (A heraldikai viták lezáratlanok, tény, hogy a négyszáz éve elrabolt zászlókról a 19. század végén a Turul című folyóirat tesz említést.)
Amíg a székelyföldi önkormányzatok és az erdélyi pártok csak egymással versenyeztek azért, hogy minél nagyobb szeletet kaphassanak az autonómiatortából, a román hatalom nem foglalt állást, így a székely jelképeket sem kifogásolta. Fordulat akkor történt, amikor már nem csak egymással versenyeztek a magyar érdekvédők. A székelyesítés, a márka helyi érdekű promóciója az utóbbi években nemcsak a magánvállalkozások foglalatossága lett, hanem elérte a közhivatalokat is. A leggyorsabban Kovászna és Hargita megyében, ahol a leginkább elmérgesedett a viszony a helyi RMDSZ, az MPP és az EMNP között. A tavalyi választások előtt úgy tűnt, az RMDSZ Kovászna megyében szakadni fog, legalábbis ameddig a Fidesz támogatta Tőkés-párt jelentős számú voksban, mandátumban reménykedhetett: fölmerült tudniillik, hogy a helyi RMDSZ-tagszervezet meghatározó tagjai "átigazolnak".
E belső konfliktussorozat idején több országos, sőt nemzetközi hírű helyi botrány is zajlott a térségben - Kovászna megye a magyar mérsékeltek és radikálisok "frontövezetévé" vált. Itt tüntettek például tavaly ősszel az "igazság napján" a Székely Mikó Kollégium tervezett visszaállamosítása ellen (erről lásd: Feljelentők és feljelentettek, Magyar Narancs, 2012. szeptember 13.). A tömegtüntetést megelőző többhetes tiltakozó akciósorozaton felbukkantak a szélsőjobboldali szervezetek is, a székely zászlók mellett gyakran lehetett látni az árpádsávos lobogókat. Az "igazság napja" után néhány héttel a székely zászlóért demonstráltak ugyanitt. A megyei kormánybiztos tavaly keresettel fordult az illetékes bírósághoz, hogy nyilvánítsa törvénytelennek a közintézményekre időközben kifüggesztett lobogókat. A törvényszék helyt adott a kérésnek.
A törvényszéki elutasítás nem példátlan; 2009-ben Hargita megye önkormányzata már döntött arról, hogy hivatalos megyei szimbólumként használja a sárga-kék lobogót. Ezt a helyi román szervezetek azzal az indokkal támadták meg, hogy a jelkép diszkriminatív a helyi románokkal szemben. A keresetet az Országos Diszkriminációellenes Tanács elutasította, az illetékes bíróság azonban helyt adott neki, így a zászló "hivatalosítása" elbukott. A Kovászna megyei önkormányzat ezúttal taktikát váltott: a zászló színeit és formaelemeit felhasználva választott magának jelképet, a székely zászló azonban ettől függetlenül egyre több közintézményen bukkant fel.
A kormánybiztos sérelmezte ezt, és hónapokon át tartó vita kezdődött a helyi polgármesteri hivatalok és a prefektus között mindaddig, amíg tavaly novemberben utcára nem vonultak a magyar zászlóvédők. Közben lezajlottak a választások, az EMNP elvérzett, az RMDSZ-ben viszont háttérbe szorultak a mérsékeltek, a nemzeti radikális csoport megerősítette pozícióját. A zászlóharcot egyedül vitték tovább, amely immár nem a Tőkés-párt, hanem az ő "morális tőkéjüket" erősítette.
A helyi szinten heti rendszerességgel zajló román-magyar üzenetváltás először akkor kapott gellert, amikor a "székely ügy" bekerült a küszöbön álló romániai adminisztrációs reformról szóló vitába. A decemberben hatalomra került Ponta-kabinet januárban bejelentette, hogy felgyorsítja az évek óta húzódó folyamatot, és (várhatóan még az év első felében) régiókra osztja az országot. A szociálliberális koalíció a jelenlegi fejlesztési régiók határait erősítené meg adminisztratív szinten, így Székelyföld Brassó, Fehér és Szeben megyékkel közösködne. Ez azt jelenti, hogy a többségében magyarok lakta Hargita és Kovászna megye, valamint a jelentős magyar közösségnek otthont adó Maros megye román többségű egységbe kerülne. Az RMDSZ elutasította a javaslatot, a Kelemen Hunor vezette szövetség nem nyolc, hanem tizenkét régióval számol, és a magyar megyék minél nagyobb önállósága mellett lobbizik. A vitának nemcsak etnikai, hanem gazdasági és politikai szempontból is nagy a tétje: a jövőre esedékes államelnök-választást is befolyásolhatja az átalakítás, 2016-ban pedig már az önkormányzati és parlamenti választásokat is. A székelyföldi lobbi erősödése a szociáldemokrata Ponta-kabinet esélyeit ronthatja. A miniszterelnök ezért is reagált a korábbinál élesebben a székely zászló körüli vitákra.
Bejáratott módszer
A másik ok, amiért a sok esetben tárgyaló- és kompromiszszumkész Victor Ponta "ugrott" a magyar ügyre, Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár megszólalása volt. Németh február elején "szimbolikus agressziónak" nevezte, hogy Hargita és Kovászna megye kormánybiztosa körlevélben tiltotta meg a zászlók használatát a közhivatalokban. A nyilatkozattal egy időben Magyarországon szolidaritási akciót kezdtek a kormánypárti önkormányzatok, néhány polgármesteri hivatal kitűzte a tisztázatlan eredetű, de egyre egyértelműbb újkori jelentéssel bíró zászlót. Ponta kioktatásként értékelte Németh nyilatkozatát, és azt válaszolta, hogy a román hatóságok "nem tűrik az arcátlanságot", a román alkotmányos szabályok felülbírálatát. A kormánypárti körök jelezték: pontosan tudják, hogy Németh milyen autonomista álláspontot képvisel, és az sem merült feledésbe, hogy egy évvel korábban Orbán Viktor Tusnádfürdőn, az államfő leváltásáról szóló népszavazási kampányban Traian Basescu - Victor Ponta fő politikai ellenfele - mellett foglalt állást. A "romániai belügyekbe" való ilyetén beavatkozás tehát bő fél éven belül másodszor ismétlődik meg.
Az elmérgesedett vita miatt Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövetet is behívatták a külügybe, aki televíziós nyilatkozatában megerősítette: ha a székelyföldi magyar közösség a területi autonómia mellett foglal állást, azt a magyar állam támogatja. A diplomáciai üzenetváltás után Orbán Viktor Traian Basescuval is találkozott Brüsszelben: a magyar miniszterelnök és a román államfő ekkor már egyaránt úgy nyilatkozott, hogy mérsékelni kell az utóbbi napokban tapasztalható feszültséget. "Csak óvatosan a zongorával a lépcsőházban, óvatosan a nacionalizmussal" - hírügynökségi források szerint így fogalmazott Traian Basescu, aki hozzátette: "Válságban azok a politikusok hozakodnak elő nacionalista szólamokkal, akiknek a felelősségtudata korlátozott." A helyes megoldást zászlóügyben Victor Ponta ellenfele úgy foglalta össze, hogy sose fog törvénytelen jelképek közhasználatára buzdítani, a levetetett zászló azonban kitűzhető a magánudvaron, és használható hétvégén, magánprogramokon.
A meccs azonban a korábbinál barátságosabb üzenetváltással sem ért véget. Erdélyben és Magyarországon is szavazatot hozhat a radikális fellépés, legyen szó a zászló elfogadásáról vagy elutasításáról. Magyar oldalon tovább folyik a nemzeti licit, ki védi határozottabban a nemzeti jelképeket. A regionális átalakítási vita miatt az ügy nemcsak a magyarokat, de egész Romániát lázban tartja. A románok közül - a "hagyományoknak" megfelelően - sokan (a székely zászlóval fellobogózott) Erdélyt féltik, de szép számmal vannak olyanok is, akik a magyarokkal szolidarítanak. Egyre több olyan cikk jelenik meg, amely szerint a székelyföldieknek lehetővé kell tenni a regionális érdekérvényesítést csakúgy, mint a román régiók képviselőinek. Lucian Mndrutüa ismert televíziós újságíró saját Facebook-oldalát díszítette székely zászlóval, és ezt az üzenetet posztolta a jelképhez: "Ma én is székely vagyok, az első Argesü megyében. (...) Drága magyarok, mivel román állampolgárok vagytok, akárcsak én, a ti történelmi jelképeitek az enyémek is" - tette hozzá a közkedvelt újságíró, aki nem firtatta, valóban történelmi-e a történelminek mondott jelkép.
