Az önérdek rabságában
A klasszikus politikai gazdaságtan korábban leginkább a racionális gazdasági szereplők piaci kudarcairól és a jó szándékú politikusok botladozásáról szólt a helyes jóléti célok elérése érdekében. Buchanan szerint a politika világában ugyanúgy a valamit valamiért elve működik, mint a gazdaságban, és a politikusok viselkedését vizsgálva sem szabad eltekinteni az egyéni racionalitástól és a nyereségvágytól. Hatvan éven keresztül következetesen kutatta - egyik könyvének címét idézve - romantika nélkül a politikai döntéshozatal alapjait; ő volt a Public Choice Társaság egyik alapítója. Kutatási programjuk nemcsak kimondta, hogy a király meztelen, hanem szisztematikusan elemezte az oligarchák küzdelmét a járadékért, a különböző szavazási rendszerek, döntési elvek előnyeit és hátrányait. Buchanan szerint csak jól kimunkált, lehetőleg egyhangú vagy nagyon erős többséggel szabad a napi politikai döntések alkotmányos szabályait kialakítani. Csak így lehet elkerülni a demokrácia kudarcát, nem csak a diktatúrát, hanem az egyszerű többséggel születő rossz döntéseket is.
Az új szemlélet sok vitát kavart. Voltak, akik a racionális politikai megközelítést, a jó szándék félretolását érezték túl szűknek, mások nem tudták elfogadni, hogy a szabályok tartalmával nem kell foglalkozni, mert a döntési elvek fontosabbak. Buchanan és több kollégája ráadásul erősen kötődött a konzervatív libertariánus politikai szemlélethez. Nem nézték jó szemmel a sok közgazdásznak kenyeret adó napi politikai tanácsadás műfaját sem, mert szerencsésebbnek tartották, ha azok inkább csak az általános játékszabályokkal kapcsolatban fejtik ki nézeteiket. Szerintük ugyanis nem importkorlátozásokra vagy kormányzati exportösztönzésre, hanem jó nemzetközi kereskedelmi megállapodásokra van szükség. Ugyanakkor mindenki elismerte, hogy a public choice iskola nagy érdeme a fogalmi tisztaság megteremtése és a politikai elemzések következetessége, és ezért eredményeik értékmentesen alkalmazhatóak. Buchanan világa egyébként is pont erről szól: ha a társadalmi döntési folyamatok alkotmányosan jól megalapozottak és a politikai szereplők betartják e játékszabályokat, akkor a személyes értékektől függetlenül is a leghatékonyabb döntések fognak megszületni. Ebben a világban elképzelhetetlen az alkotmányos szabályok kis többségű, kapkodó, erőszakos elfogadtatása és a napi politikai célokhoz igazodó ad hoc korrekciók gyakorlata.
A volt szocialista országokkal kapcsolatban már a kilencvenes években felhívta a figyelmet arra, hogy a politikai rendszerből és az államból való kiábrándulás nem járt együtt a piaci verseny, a vállalkozás tiszteletének és szabályainak megerősödésével. A politika ezért nem engedi kellően szabadon e folyamatokat, folyton ürügyet keres a közbelépésre, ami a gazdasági intézményekkel, szabályozással, vállalatokkal, bankokkal kapcsolatos nihilizmushoz és folyamatos járadékvadászathoz vezet. Buchanan szerint egy ilyen környezetben a speciális érdekeket követő állam - immár nem szocialista ideológia mellett - gyorsan újra dominánssá válhat, és gyakori beavatkozásokkal zavarhatja a gazdaság hatékony működését, nemzetközi integrációját.
Hiány, te drága
A public choice iskola eredményei sokat segítettek abban, hogy a gyakori beavatkozások helyett a szabályalapú gazdaságpolitika teret nyert a nyolcvanas évektől. A komoly sikerek mellett azokban az országokban, ahol ezeket a szabályokat a korszerűség jegyében látványosan rögzítették, majd rövid időn belül semmibe vették, ezek többet ártottak, mint használtak. Az ezredforduló utáni magyar gazdaságpolitika kudarcának - véleményem szerint - ez az egyik legfontosabb magyarázata. Hiába van jegybanki függetlenség és inflációs célkövetés, ha a költségvetés tervezésénél a politikusok éretlenek, és nem tartják be az új intézményekhez kapcsolódó alapvető szabályokat, nem törekednek folyamatosan a költségvetés hiányának kézbentartására. A buchanani megoldás ugyanakkor sohasem a nihilizmus, nem ezeknek az intézményeknek a felrúgása, hanem a jó szabályok betartása.
