Nekrológ

A politika romantika nélkül - James M. Buchanan közgazdász (1919-2013)

Külpol

1986 közgazdasági Nobel-díjasa nem volt bonyolult karakter. Arra a kérdésre például, miért jó elméleti közgazdásznak lenni, az volt a válasza: "jobb, mint szántani". Amúgy mint farmergyerek szerette a fizikai munkát, élete utolsó évtizedeiben újra hobbifarmer lett. Tennessee-ben született, Chicagóban védte a PhD-jét, ami a racionális döntések, a neoklasszikus iskola fellegvára volt. "Én mindig állam-, kormány- és establishment-ellenes voltam" - írta. E nagyon amerikai kötődésű tudós sikerének titka mégis részben az európai hatásokban keresendő: olasz, svéd és osztrák közgazdászok is formálták a közpénzügyek és a társadalmi döntések iránt érdeklődő fiatal kutató szemléletét.

Az önérdek rabságában

A klasszikus politikai gazdaságtan korábban leginkább a racionális gazdasági szereplők piaci kudarcairól és a jó szándékú politikusok botladozásáról szólt a helyes jóléti célok elérése érdekében. Buchanan szerint a politika világában ugyanúgy a valamit valamiért elve működik, mint a gazdaságban, és a politikusok viselkedését vizsgálva sem szabad eltekinteni az egyéni racionalitástól és a nyereségvágytól. Hatvan éven keresztül következetesen kutatta - egyik könyvének címét idézve - romantika nélkül a politikai döntéshozatal alapjait; ő volt a Public Choice Társaság egyik alapítója. Kutatási programjuk nemcsak kimondta, hogy a király meztelen, hanem szisztematikusan elemezte az oligarchák küzdelmét a járadékért, a különböző szavazási rendszerek, döntési elvek előnyeit és hátrányait. Buchanan szerint csak jól kimunkált, lehetőleg egyhangú vagy nagyon erős többséggel szabad a napi politikai döntések alkotmányos szabályait kialakítani. Csak így lehet elkerülni a demokrácia kudarcát, nem csak a diktatúrát, hanem az egyszerű többséggel születő rossz döntéseket is.


 

Az új szemlélet sok vitát kavart. Voltak, akik a racionális politikai megközelítést, a jó szándék félretolását érezték túl szűknek, mások nem tudták elfogadni, hogy a szabályok tartalmával nem kell foglalkozni, mert a döntési elvek fontosabbak. Buchanan és több kollégája ráadásul erősen kötődött a konzervatív libertariánus politikai szemlélethez. Nem nézték jó szemmel a sok közgazdásznak kenyeret adó napi politikai tanácsadás műfaját sem, mert szerencsésebbnek tartották, ha azok inkább csak az általános játékszabályokkal kapcsolatban fejtik ki nézeteiket. Szerintük ugyanis nem importkorlátozásokra vagy kormányzati exportösztönzésre, hanem jó nemzetközi kereskedelmi megállapodásokra van szükség. Ugyanakkor mindenki elismerte, hogy a public choice iskola nagy érdeme a fogalmi tisztaság megteremtése és a politikai elemzések következetessége, és ezért eredményeik értékmentesen alkalmazhatóak. Buchanan világa egyébként is pont erről szól: ha a társadalmi döntési folyamatok alkotmányosan jól megalapozottak és a politikai szereplők betartják e játékszabályokat, akkor a személyes értékektől függetlenül is a leghatékonyabb döntések fognak megszületni. Ebben a világban elképzelhetetlen az alkotmányos szabályok kis többségű, kapkodó, erőszakos elfogadtatása és a napi politikai célokhoz igazodó ad hoc korrekciók gyakorlata.

A volt szocialista országokkal kapcsolatban már a kilencvenes években felhívta a figyelmet arra, hogy a politikai rendszerből és az államból való kiábrándulás nem járt együtt a piaci verseny, a vállalkozás tiszteletének és szabályainak megerősödésével. A politika ezért nem engedi kellően szabadon e folyamatokat, folyton ürügyet keres a közbelépésre, ami a gazdasági intézményekkel, szabályozással, vállalatokkal, bankokkal kapcsolatos nihilizmushoz és folyamatos járadékvadászathoz vezet. Buchanan szerint egy ilyen környezetben a speciális érdekeket követő állam - immár nem szocialista ideológia mellett - gyorsan újra dominánssá válhat, és gyakori beavatkozásokkal zavarhatja a gazdaság hatékony működését, nemzetközi integrációját.

Hiány, te drága

A public choice iskola eredményei sokat segítettek abban, hogy a gyakori beavatkozások helyett a szabályalapú gazdaságpolitika teret nyert a nyolcvanas évektől. A komoly sikerek mellett azokban az országokban, ahol ezeket a szabályokat a korszerűség jegyében látványosan rögzítették, majd rövid időn belül semmibe vették, ezek többet ártottak, mint használtak. Az ezredforduló utáni magyar gazdaságpolitika kudarcának - véleményem szerint - ez az egyik legfontosabb magyarázata. Hiába van jegybanki függetlenség és inflációs célkövetés, ha a költségvetés tervezésénél a politikusok éretlenek, és nem tartják be az új intézményekhez kapcsolódó alapvető szabályokat, nem törekednek folyamatosan a költségvetés hiányának kézbentartására. A buchanani megoldás ugyanakkor sohasem a nihilizmus, nem ezeknek az intézményeknek a felrúgása, hanem a jó szabályok betartása.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.