Svédország választások előtt

Fiatalok és bolondok

szerző
B. Simon Krisztián
publikálva
2018/36. (09. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szélsőjobboldali előretörés valószínűsíthető a vasárnapi országgyűlési választásokon: történetük legjobb eredményét érhetik el a bevándorlásellenes Svéd Demokraták, de még így sem valószínű, hogy kormányra kerülnek.

Évi 3 százalékkal bővül a gazdaság, a munkanélküliség tíz éve nem volt ilyen alacsony, a költségvetési többlet kifejezetten mutatós, mégis a lakosság egyre növekvő része érzi úgy, hogy a szociáldemokrata kormány nem teljesít jól.

Az Ulf Kristersson vezette jobbközép Mérsékelt Párt azt veti a szociáldemokrata–zöld koalíció szemére, hogy csapnivaló a közbiztonság, a híres egészségügyi rendszer sem a régi már, és felbomlani látszik a lakosságot eddig egyben tartó társadalmi szerződés. „Hatalmas problémáink vannak – idézi a Bloomberg Kristerssont –, és sokkal jobb addig foglalkozni ezekkel, amíg növekszik a gazdaság. Most kell bevezetni a reformokat, ez a kormány pedig elszalasztotta a lehetőséget.”

A közhangulat romlásának hátterében, mint Európa sok országában, a migráció áll: az alig tízmilliós Svédország az elmúlt öt évben több mint félmillió mene­kül­tet fogadott be. Sokan úgy érzik, romlik a közbiztonság, elharapózik a fegyveres erőszak, az utcákat ellepik a (jórészt Európán kívülről érkezett) szexuális ragadozók. Stefan Löfven kormánya hivatalos statisztikákkal bizonygatja, hogy évtizedek óta csökken az erőszak, a trend akkor is jó irányba mutat, ha volt is egy kisebb visszaesés az elmúlt években – például a lőfegyverrel meggyilkoltak száma a 2011-es 17-ről 2015-ben 33-ra nőtt. A kormánypárt kitart amellett, hogy a bűnelkövetők jelentős része továbbra is olyan állampolgár, akinek mindkét szülője Svédországban született. A bűnözés szerintük inkább függ a szociális helyzettől, mint az etnikai hovatartozástól. A nemi erőszaktételek magas számát pedig azzal magyarázzák, hogy jelentősen kibővítették a nemi erőszak fogalmi kereteit. Közkeletű példával: ha valakit egy évben mindennap megerőszakol a férje, az Svédországban 365 bűnesetként lesz rögzítve, míg máshol jó esetben egyet regisztrálnak, már ha elfogadják, hogy házasságon belül is történhet nemi erőszak – így akár a régi svéd statisztikákkal, akár más országok adataival hasonlítjuk össze a számokat, nehéz konzekvenciákat levonni.

Csakhogy a magyarázatok az elégedetleneket nem tudták meggyőzni, így láthatóan felszökött a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes Svéd Demokraták (SD) támogatottsága. A YouGov közvélemény-kutató intézet felmérése szerint akár a szavazatok 24,2 százalékát is begyűjthetik, amivel még meg is előzhetik a kormányzó szociáldemokratákat. Más források 19–20 százalékos támogatottságot prognosztizálnak nekik, ami ugyancsak jókora erősödés lenne, hiszen a párt négy éve csak 13 százalékot kapott, és bár már a nyolcvanas évek vége óta létezik, 2010-ben sikerült először bejutnia a törvényhozásba.

 

Akárcsak az MSZP

A kormányzó szociáldemokratákat 24, a mérsékelteket 20 százalék körül mérik, pedig négy éve a kormánypártra még 31 százalék szavazott. „A felmérések azt mutatják – magyarázza a Narancsnak Niklas Bolin, a Mittuniversitetet oktatója –, hogy van egy jelentős méretű kisebbség, amely korlátozni szeretné a menekültek számát. És sokáig nem akadt olyan párt, amely hihetően ígérte volna, hogy kielégíti ezt az igényt. Közben az SD profi szervezetet épített ki, és elhagyta a legextrémebb programpontjait: nem követelik már a halálbüntetés visszaállítását, a bevándorlók kényszerkitelepítését, s a nem északi országokból érkező gyerekek örök­befogadásának tilalmát sem.” A párt hivatalosan nem is ellenzi teljesen a bevándorlást, mindössze olyan szinten tartanák, ami „még nem jelent veszélyt a nemzet identitására, jólétére és biztonságára”. A napokban ki is zárták egy önkormányzati képviselőjelöltjüket, Per Olssont, mert Facebook-profiljára egy Hitler-fotót posztolt, s azt írta, „Anna Frank a legkúlabb zsidó a zuhanyzóban”. Mikael Bitén on­line vásárolgatott náci emléktárgyakat, lebukott és repült. Az Expressen napilap és az Expo oknyomozó központ közös kutatásából viszont az derül ki, hogy az SD országos, illetve önkormányzati listáján több olyan jelölt is szerepel, akik korábban a neonáci Nemzeti Szocialista Frontban vagy más szélsőséges szervezetekben serénykedtek. A riport készítői hat jelöltet szembesítettek a múltjával. Volt, aki boszorkányüldözést kiáltott és lecsapta a telefont, de volt olyan is, aki azt bizonygatta, fiatal volt és bolond, azóta már régen levetkőzte szélsőséges nézeteit.

A Bloomberg arra is felhívta a figyelmet, hogy négy éve a kutatások zöme alulmérte a pártot. A Sentio ugyan 12,7 százalékot, a YouGov 11,1-et prognosztizált, de a többségnél a párt támogatottsága 10 százalék alatt maradt. A különbség részben arra vezethető vissza, hogy a hagyományos közvélemény-kutatások a választók telefonos megkeresésével készülnek, míg a Sentio és a YouGov online kérdőívekre építi előrejelzéseit. Négy éve azért volt e módszer sikeresebb, mert egyes válaszadók cikinek érezhették, hogy nyíltan beszéljenek szélsőjobboldali szimpátiáikról, azóta viszont szalonképes lett a párt. Ann-Cathrine Jungar, a Södertörn Högskola politológus professzora szerint a hagyományos közvélemény-kutatók is finomítottak kérdéssoraikon, hogy kiszűrjék a rejtőzködő szélsőjobboldaliakat. A Betsson fogadóiroda minden­esetre meg van róla győződve, hogy a Svéd Demokraták nyernek: 1,7-es szorzóval adják őket, míg a Mérsékeltekre feltett pénz 12-szeresen fialna náluk.

„Több okból is történelmi jelentőségű választás lesz” – mondja a Budapest és Stockholm között ingázó Daniel Friberg, a szélsőjobboldali könyvekre specializálódott Arktos kiadó vezetője (vele külön cikkben is foglalkoztunk, lásd: Metapolitikai játszma, Magyar Narancs, 2017. február 2.). Friberg szerint az SD még a 26 százalékot is elérheti. Ez pedig elindítja a szociáldemokraták teljes összeomlását, amiből soha nem fognak felépülni, hiszen a pártot szerinte leginkább az öregek támogatják. „Idővel 10 százalékos párttá zsugorodnak, olyanok lesznek, mint a magyar szocialisták” – teszi hozzá. A svéd statisztikai hivatal tavalyi adatai szerint az alacsonyabban képzett, ötven felettiek támogatják a szociáldemokratákat, míg a Mérsékelt Párt a 18–29 közötti, egyetemre járó vagy diplomás választók körében sikeres. Az SD támogatottsága egyenletesen oszlik el a korosztályok között, bár képzettség tekintetében a szociáldemokratákhoz állnak közel.

 

Nem jókedvükből

De még ha sikerül is a legnagyobb párttá válniuk, az sem jelenti azt, hogy a szélsőjobb adhatná az ország kormányát. „Meglepne, ha a választás után az SD a kormányra kerülne. Önkormányzati szinten ugyanakkor a Mérsékeltek hajlandók némi együttműködésre – idővel országosan is lesznek ilyen próbálkozások. Évek múlva” – mondja Niklas Bolin, s hozzáteszi: „Ha más nyugat-európai országokra nézünk, ott vannak olyan szélsőjobb pártok, amelyeknek ma már 30 százalék körül van a támogatottsága.” Mivel Svédországban bevett a kisebbségi kormányzás, könnyen elképzelhető, hogy hatalmon marad a szocdem–zöld kormány, esetleg becsatlakozik a radikálisabb Baloldali Párt, amely informálisan eddig is támogatta őket, persze az sem teljesen kizárt, hogy jobboldali blokk alakul a mérsékeltek és a hasonló politikát vivő Centrum Párt, illetve a Liberálisok és esetleg a kereszténydemokraták részvételével. Friberg számára mindez mellékes. „Legkésőbb 2022-ben nacionalista kormány lesz Svédországban, de remélem, már most is” – mondja.

Ha nem is lesznek parlamenti főerő, simán megvétózhatják a költségvetést, s elejét vehetik a reformintézkedéseknek. Ráadásul tovább nő eddig is komoly befolyásuk a bevándorlási politikára. Három éve Åsa Romson zöldpárti miniszterelnök-helyettes még könnyek között volt kénytelen bejelenteni, hogy a kormány felhagy a nyitott kapuk politikájával, és korlátozni fogja a befogadottak számát. Most a kampányban Helene Fritzon szociáldemokrata bevándorlásügyi miniszter már arról beszélt, hogy nem lenne szabad évi 14–15 ezer embernél többnek menekültstátuszt adni (holott 2015-ben 160 ezer menedékkérelmet adtak le, és tavaly is 27 ezren kérték Svédország védelmét).

Amióta az SD nyolc évvel ezelőtt bejutott a parlamentbe, a többi párt megpróbálta izolálni. „A Fredrik Reinfeldt vezette jobbközép kormány kijelentette, hogy nem hajlandó engedni az SD befolyásának, és 2011-ben elfogadott a zöldek támogatásával egy új bevándorlási törvényt, amely még a korábbiaknál is liberálisabban kezelt egy csomó kérdést, a munkavállalási engedélyektől az illegális bevándorlók egészségügyi ellátásán keresztül a család­egyesítésig” – idézi fel Ann-Cathrine Jungar. „Ha bármelyik párt keményíteni akart az irányvonalán, a többi azzal vádolta, hogy a szélsőjobbhoz próbál igazodni” – teszi hozzá. Mindez oda vezetett, hogy csupán az SD tudta elhitetni az aggodalmaskodókkal, hogy valódi megoldásokat kínál a fé­lel-me­ik­re. Jungar szerint nem a bevándorlás a probléma, hanem a kilencvenes évek „neoliberális” reformjai, amelyek miatt kevesebb pénz jutott az oktatásra és a rendőrség működésére.

A hat éve Svédországban élő Tímea szerint túlzás lenne azt mondani, hogy teljesen intoleránssá vált volna a közhangulat. „Valamennyi parlamenti párt támogatja az LMBT-közösség esélyegyenlőségét, és egyik sem vitatja, hogy a menekültek nem jókedvükből mennek el otthonról” – mondja. Svédországnak ezt a barátságosabb oldalát akkor sem érdemes elfelejteni, ha most már az SD mellett egy új párt, az Alternatíva Svédországnak is borzolja a kedélyeket. „Nagyon hasonlóak az SD-hez, de valamivel keményebbek” – mondja Friberg, de közvélemény-kutatók nem osztják a lelkesedését, a legtöbb mérés tudomást sem vesz róluk.

szerző
B. Simon Krisztián
publikálva
2018/36. (09. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 2
    yoyo
    2018. szeptember 09., 10:06
    "De még ha sikerül is a legnagyobb párttá válniuk, az sem jelenti azt, hogy a szélsőjobb adhatná az ország kormányát"

    "A hat éve Svédországban élő Tímea szerint túlzás lenne azt mondani, hogy teljesen intoleránssá vált volna a közhangulat."

    De hát a tendencia... az nagyon rossz. Borzasztó rossz.

    A nagy kérdés sajnos nem az, hogy visszatér-e a világ arra az útra, hogy az emberi jogi alapú liberális demokráciák jelentik a mércét, az irányt, amerre mindenki törekedni próbál, a kérdés, születik-e megfelelő válasz a világ változására (kezelhetetlen globális ökológiai problémák + felelőtlen populista politikák világszerte való előretörése - a két nagy probléma szervesen összetartozik, sajnos általában érvényes, hogy akik az egyik megoldásán fáradoznak, nem érzékelik kellő súllyal a másikat és viszont, holott a két kérdésre csakis egy közös választ lenne érdemes kitalálni).
  2. 1
    rworse
    2018. szeptember 09., 09:58
    Éhes Orbán SD-vel álmodik.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...