A gyarmatosítás előtti időkben egy főleg kanuri nemzetiségű muszlim szultánság és egy hausza-fuláni (két, közös, bár nem konfliktusmentes történelme által összekapcsolódó, egyre inkább így emlegetett népcsoport) kalifátus foglalta el Észak-Nigéria, valamint a mai Kamerun, Niger és Csád közös határvidékét. A brit gyarmati időkben a keresztény hittérítők vallási színezetű iskolái mellett kialakuló szekuláris iskolarendszert is gyanakodva fogadták a helyi hithű muszlimok. A történelmi folyamatosságot keresők ezen a ponton találhatják meg a Boko Haram gyökereit, annak azonban, hogy a mindennemű nyugati kulturális befolyást, hatást szigorúan elutasító csoport nem maradt meg a vallási törekvések keretei között, lényegében a mában, legalábbis a függetlenség elnyerését követő időkben kell keresnünk az okát. A szédületes ütemben népesedő, most mintegy 175 millió lakosú ország gazdag ugyan természeti erőforrásokban - a kivitel értékének 95 százalékát a kőolaj exportja adja -, ennek ellenére a lakosság jelentős része a legmélyebb szegénységben él, főleg az északi, muszlimok lakta területeken. Az elosztás hiányosságai főként az élet minden területét elárasztó korrupcióra vezethetők vissza, az északi lakosság viszont a déli - keresztény - országrész által jogtalanul élvezett (vélt) előnyökben látja sérelmei legfőbb okát. Ez pedig elősegítette, hogy a Boko Haram 1995-ös létrejötte idején ne feltétlenül vallási meggyőződésből csatlakozzanak elégedetlen fiatalok az akkor még jóval kevésbé agresszív mozgalomhoz. Fegyveres akcióinak sikerét elősegítette, hogy - akárcsak manapság - a rosszul fizetett és gyengén felszerelt rendőrök és velük akcióegységben dolgozó katonák nem voltak képesek - esetleg nem is akartak - időben reagálni a vészjelzésekre. Később azután jelentősen felduzzasztott létszámban érkeztek ki a helyszínre, százával fogták el, ölték meg vagy börtönözték be a fegyverkezéssel akkoriban (2009-ről beszélünk) még bizonyítékok nélkül vádolt Boko Haram tagjait, köztük a csoport vezetőjét, akit rövid úton kivégeztek, vagyis agyonlőttek. Akkoriban déli ellenzéki vezetők is úgy látták, hogy a kormány azért akar terrorista szervezetté felstilizálni egy alapvetően társadalmi célokért küzdő csoportot, hogy külföldi anyagi támogatáshoz jusson a felszámolására hivatkozva.
| ||
Mindenesetre a nyugati oktatás tartalmát - például az evolúció elméletét - a legnagyobb bűnnek tekintő Boko Haram gyorsan magára talált a kormány alighanem kontraproduktív fellépését követően. Új vezetője, a mostani hírekben is szereplő Abubakar Shekan (képünkön) a szigorú hitelvek követésében talán nem, de kíméletlenségben, erőszakosságban mindenképpen túltesz az elődjén. A szervezet eddigi akciói épp hogy elérték a nemzetközi sajtó ingerküszöbét, aminek oka lehet az is, hogy a hazai híradások is igencsak tömören taglalják őket, jóllehet a garázdálkodásuk helyszíneit magukban foglaló északkeleti szövetségi államokban egy ideje szükségállapot van érvényben. Időközben azonban már a fővárosban, Abujában is hajtottak végre gyilkos merényleteket. A Boko Haram fegyveresei kisebb településeken a bankokból pénzt, a piacról árut rabolnak, meggyilkolnak pár tucatnyi helyi lakost, muszlimot és keresztényt vegyesen, és megsemmisítenek minden fellelhető járművet - már amit nem visznek magukkal -, hogy ne lehessen üldözőbe venni őket. De lemészárolták, illetve az épülettel együtt felgyújtották egy mezőgazdasági iskola fiú tanulóit is. Lányokat eddig is vittek magukkal konyhai segéderőnek és tábori feleségnek, mármint szexrabszolgának, hogy azután néhány évvel később terhesen, elgyötörten hazaengedjék áldozataikat.
A közfelháborodás azonban most, a vizsgára készülő lányok elrablása után öltött első ízben országos, sőt nemzetközi méreteket. Ennek nem egyszerűen maga a terrorakció az oka, hanem az is, hogy immár egy hónappal a végrehajtása után a hatóságok még mindig tehetetlenek. Még az sem világos, hányan vannak a felkelők fogságában, aminek az is oka, hogy a támadók az iskolában talált összes iratot elégették. Kevésbé érthető, miért nem ismerik még csak nagyjából sem az emberrablók rejtőzködési helyét. Persze ennyi idő alatt már bőven volt idejük kisebb csoportokra szakadni, ráadásul a környezetet ismerők szerint a hatalmas erdőségben a kameruni határ mentén, ahová bevették magukat, a domborzati viszonyok lehetetlenné teszik a követésüket gépjárművel. A hatóságok mindezen felül arra is hivatkoznak, hogy amennyiben megközelítenék a terroristákat, csak túszaik életét veszélyeztetnék. A lakosság egyre felháborodottabban veszi tudomásul, hogy a - ráadásul keresztény, konkrétan pünkösdista - államfő, Goodluck Jonathan konkrét lépések bejelentése helyett optimista általánosságokat mond csak a több mint kétszáz lány kiszabadulásáról, azt állítva, hogy nem vitték ki őket az országból. Ennek semmiféle alapjáról nem tudni, hiszen az emberrablás a kameruni határ közelében zajlott le. A Boko Haram vezetője egy korábbi videoüzenetében kifejezetten kéjjel közölte a kétségbeesett szülőkkel, rokonokkal, hogy a lányokat potom pénzért eladják feleségnek. Egy újabb üzenetben viszont, amely már szürke egyenhidzsábban mutatta az állítólag immár igaz hitre tért túszokat, felajánlotta, hogy cseréljék ki őket a szervezet bebörtönzött tagjaira, amit a kormány eddigi nyilatkozatai határozottan elutasítanak. Előrelépésnek számít viszont, hogy az önállóságára büszke Nigéria, amely eddig nem kért külső segítséget a probléma megoldásához, most végre hozzájárult, hogy amerikai felderítő repülőgépek kutassanak a terroristák és túszaik után.
