Magyarország blokkolja a globális minimumadó bevezetését

Hol marad a borravaló?

Külpol

A magyar kormány vétója miatt egyelőre nem lett uniós jogszabály a globális minimumadóról szóló nemzetközi megállapodásból. Mi az a minimumadó, és mi magyarázhatja a kormány ellenállását?

Nem tudtak megegyezni a 15 százalékos globális minimumadóról szóló irányelv elfogadásáról június 17-i találkozójukon az EU gazdasági és pénzügyminiszterei. Az adózást érintő uniós jogszabályokról csak konszenzussal lehet dönteni a tagállami kormányok képviselőiből álló Tanácsban, és a teljes egyetértés múlt pénteken a magyar kormány ellenállása miatt nem jött létre. Varga Mihály pénzügyminiszter a találkozó után azt mondta, a minimumadó bevezetése adóemeléshez, a versenyképesség csökkenéséhez és munkahelyek megszűnéséhez vezetne Magyarországon, ezért nem támogatják azt, legalábbis nem ebben a „gazdaságilag rendkívül nehéz” időszakban.

Az Orbán-kormány sosem tartozott a globális minimumadó lelkes hívei közé, ám tavaly október 8-án fenntartásai ellenére Magyarország is csatlakozott az erről szóló nemzetközi politikai nyilatkozathoz, amely az OECD égisze alatt született meg 137 állam részvételével. A kormányzati illetékesek akkor azzal érveltek, hogy az eredeti tervekhez képest magyar szempontból kedvező változásokat sikerült elérni a javaslatban, ráadásul a kimaradással nem sokat nyernénk, mert a többi ország a mi közreműködésünk nélkül is kivethetne pluszadót a multik aluladóztatott magyarországi nyeresége után. Az elmúlt fél évben a kormány túlzott nyilvános aktivitást nem mutatott a kérdésben, az OECD-megállapodást az uniós jog nyelvére lefordító irányelvjavaslatot eddig a lengyelek blokkolták. Ám éppen azután, hogy a lengyelek feladták a vétójukat, a magyar kormány rájött: mégsem tudja támogatni a minimumadó bevezetését. Június 13-án – négy nappal a sorsdöntő EU-s tanácskozás előtt – először a parlament gazdasági bizottsága nyújtott be egy határozati javaslatot az uniós irányelv elutasításáról, majd Varga Mihály és Szijjártó Péter is elkezdett a javaslat ellen beszélni, hogy Varga aztán ténylegesen is megakadályozza az elfogadását.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.