Francia törvényhozási választások

Jupiter alkonya

  • Vásárhelyi Júlia
  • 2022. június 22.

Külpol

Múlt vasárnap újraválasztották a francia nemzetgyűlés 577 képviselőjét. Az áprilisban második terminusát elnyerő Emmanuel Macron köztársasági elnök pártszövetsége csúnyán elvesztette abszolút többségét, megerősödött a szélsőjobb és a szélsőbal. Macronnak az elkövetkező öt évben végeérhetetlen politikai csatákat kell majd vívnia, és akár a törvényhozás feloszlatására is kényszerülhet.

A francia parlamenti választás második fordulója alig 46 százalékos részvételt hozott (a választáson csak egyéni jelöltek indulnak, listás szavazás nincs). Miután az áprilisi elnökválasztáson Emmanuel Macron kiütötte szélsőjobboldali ellenfelét, a Nemzeti Tömörülést vezető Marine Le Pent, most a szélsőbal vezette Új Ökológiai és Szociális Népi Unió (NUPES) néven májusban összehozott baloldali szövetséggel már nem tudott megbirkózni. Az elnök Ensemble!, azaz Együtt! néven futó pártszövetsége – amelynek az egy hónapja Reneszánsz névre átkeresztelt saját pártja, a centrista liberális MoDem és Macron első miniszterelnöke, Édouard Philippe Horizons-ja a tagjai – a korábbihoz képest 105 (!) mandátumot veszítve mindössze 245 képviselőt küldhet a nemzetgyűlésbe. Ez az eredmény – a gyenge relatív többség – messze elmarad az abszolút többséghez szükséges 289 mandátumtól – miközben a szélsőjobb és a szélsőbal óriásit lépett előre. Marine Le Pen szélsőjobboldali pártja megtizenegyszerezve (!) törvényhozási jelenlétét, 89 helyet szerzett, a NUPES 131-et, a republikánusok pedig, a várakozásoktól elmaradva, 64-et. Macron veszteségét növeli, hogy alig egy hónapja kinevezett kormányának három minisztere is elvesztette a törvényhozási vetélkedést, ezért máris le kellett mondaniuk, ami azonnali kormányátalakítást kényszerít ki.

Megtört a papírforma

Ez a siralmas eredmény hatalmas pofon a magát a mindenható államvédő Jupiter szerepében láttató Macron számára. Bár azt jól érzékelte, hogy a franciák bizalma uralkodásának öt éve alatt erősen megcsappant iránta, biztosra vette, hogy bejön a húsz éve működő papírforma: a stabil kormányozhatóság érdekében megkapja a törvényhozási abszolút többséget. Elvégre a 2002-ben bevezetett választójogi reform – az elnöki terminus 7-ről 5 évre csökkentése és az ugyanennyi időre mandátumot szerző nemzetgyűlési képviselők megválasztásának az elnökválasztás utánra időzítése – célja épp az volt, hogy a félprezidenciális francia rendszer elnöke ne szoruljon az ellenzékével állandó alkudozásra, netán társbérletre (cohabitation).

Macron 2017-ben, üstökösként robbanva a nagypolitikába, az ország fellendítését és a politika megújítását ígérte, a franciák többsége pedig nagy lelkesedéssel szavazott bizalmat neki, 350 képviselőjét juttatva a nemzetgyűlésbe. Az elnök ötéves mérlege azonban legalábbis kérdéses. Tény, hogy több sikeres reformot is végrehajtott, ilyen volt a munkaerőpiac rugalmasabbá tétele, a fiatalok szakképzésének kiemelt támogatása, a kis- és középvállalkozások, start-upok alapításának és ezzel a munkahelyteremtés ösztönzése adócsökkentéssel és -kedvezményekkel. Az elmúlt évek nagy gazdasági-politikai válságait (Covid, ukrajnai háború) is különféle támogatásokkal, segélyekkel igyekezett – elég sikeresen – ellensúlyozni. A munkanélküliség 7,3 százalékra csökkent, ami az elmúlt több mint egy évtized legjobb eredménye, az 5,5 százalék körüli infláció pedig még mindig a legalacsonyabb az euróövezetben. Mindez azonban nem volt elég ahhoz, hogy Macron lemossa magáról a gazdagok, az elit öntelt elnökéről kialakult képet, akiben nincs szociális érzékenység, egymaga uralkodik a nép felett, és nem működik együtt senkivel.

Nemzetgy?l?si v?laszt?sok Franciaorsz?gban

 
Vackorba harapott
Fotó: MTI/EPA/Pool/AP/Michel Spingler

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.