Akár százezer halott - itt tartottak a becslések, amikor lezártuk a lapot. India északnyugati részében, az ország egyik legfejlettebb térségében pusztított a földrengés, amelyet aztán még kisebb-nagyobb földlökések egész sorozata követett. A döbbenetet egy-egy csodálatos megmenekülés elszigetelt híre hivatott enyhíteni, de ezek legfeljebb a kívülálló lelkén könnyítenek.
Első nekifutásra úgy 3,3 milliárd dollárra becsülték a károk helyreállításához szükséges összeget (lapzártakor már 5 milliárdról beszéltek). Indiának nincsenek ekkora tartalékai, úgyhogy a kormány azonnal 1,5 milliárdnyi kölcsönért folyamodott a Világbankhoz és az Ázsiai Fejlesztési Bankhoz.
Gudzsarat állam - a földrengés epicentruma - kétszer akkora, mint Magyarország, és négyszer annyian lakják. Éppen a fejlettsége az, ami miatt a katasztrófa következményeit alighanem egész India megérzi majd. Hatalmas károk érték az állam gyógyszer- és ruházati iparát. A legnagyobb ipari üzemek többsége sértetlenül vészelte át a földrengést, de az infrastruktúra összeomlása miatt ezek sem tudnak termelni. Napi kétszázmillió dollárnyira becsülik az emiatt elszenvedett veszteséget. Az újjáépítéshez hónapokra lesz szükség, és attól lehet tartani, hogy mindezek következményeként 4-5 százalékkal is visszaeshet India összkivitele.
Az emberi károkat természetesen nem lehet fölmérni, még akkor sem, ha szándékosan szűkítjük a látókörünket, és csupán arra gondolunk, hogy Indiában kevesen kötnek biztosítást, vagyis tízezrek váltak nincstelenné.
A felszín alatt
A Föld felszíne hét fő kontinentális táblára oszlik, amelyek folyamatos mozgásban vannak. Ezek a mozgások természetesen csak évmilliók során okoznak komolyabb felszíni változásokat. Százmillió évvel ezelőtt például az egymáshoz folyamatosan közeledő eurázsiai és indoausztráliai táblát tenger választotta el egymástól. Úgy hatvanmillió évvel ezelőtt aztán egymásnak ütköztek, és a szélük iszonyú erővel egymásnak torlódott. Ebből az ütközésből jött létre a Föld leghatalmasabb hegylánca, a Himalája. A mozgás azóta is tart, és a Himalája lassan bár, de ma is egyre emelkedik - műholdas mérések szerint évente mintegy fél centiméterrel. Az efféle mozgások során létrejött törésvonalak mentén alakultak ki azok az övezetek, ahol az átlagosnál nagyobb a földrengések valószínűsége. A mostani indiai földrengés is egy ilyen övezetben következett be - mondják legalábbis a hamarjában összeállított tudománynépszerűsítő írások, amelyek tartalmát még a semmihez sem értő, de mindenbe belefontoskodó újságíró is képes felfogni, miközben a szakember haja nyilván égnek áll.
A Richter-féle skálán 7,9-es erősségűnek mért első földlökés az erősebbek közé tartozik - évente átlagosan tizennyolc ilyen erejű következik be a Földön, ami igazából kevésnek számít, hiszen kisebbek szinte naponta adódnak. Hogy erről az évi tizennyolcról sem tudunk, ez azért van, mert nagy részük a tengerek mélyét mozgatja meg. Mindamellett az erő és a pusztítás mértéke között nincs egyenes arányosság. Ugyanezen a területen utoljára 1819-ben mozdult meg a Föld közel hasonló erővel, és akkor kétezren vesztették életüket.
A pusztító korrupció
Magáról a földrengésről senki sem tehet, a pusztítás mértékével azonban már bonyolultabb a helyzet. Több indiai lap első reakciói között is szerepel a vádpontok között az építőiparban, pontosabban az építési engedélyek kiadása-megszerzése körül elharapódzott korrupció. Konkrét esetekről egyelőre nincs szó, idő sem volt a gaztettek felgöngyölítésére. Az viszont tény, hogy a központi, szövetségi kormányzat 1998-ban ajánlásokat dolgozott ki az építési előírások szigorítására, részletezésére. Gudzsarat állam azonban nem vette figyelembe ezeket a javaslatokat - igaz, a többi sem, legfeljebb másutt kisebb a földrengésveszély. Mint ahogy nem valósították meg egyetlen indiai államban sem azt a központi javaslatot, amelynek keretében komoly képzési programot indítottak volna azoknak a kiokosítására, akiknek a különféle hivatalokban jóvá kell hagyniuk az építési terveket. Habár rejtély, hogyan csökkenthette volna a képzettség a korrupciós hajlandóságot, hacsak nem a szaktudással párhuzamosan növekvő felelősségtudat jótékony következményeire gondolunk.
Ami a közvetlen katasztrófaelhárítást illeti, egyelőre nem hallani panaszokról: az indiai hadsereg az első beszámolók szerint a feladata magaslatán áll. Bírálatok inkább azt a körülményt illetik, hogy a szövetségi államok túlságosan is a katonaságra hagyatkoznak, és kevés hajlandóságot mutatnak saját polgári védelmi erőik kialakítására. Panaszokat legfeljebb abban a vonatkozásban lehetett hallani, hogy a mentési munkálatok centrumaitól távolabb eső, kevésbé sűrűn lakott területekre lassan érkezett meg az élelmiszer, az ivóvíz és minden más segítség. Ahogy az már lenni szokott.
- kovácsy -
