Külpol

Katonai puccs és két ellenséges atomhatalom: egyszerre, egy helyen ilyen még nem volt. Képszerkesztők seregének képzeletén cikázott át az atomvillanás, majd a jól sikerült gombafelhő jól sikerült képe a címlapon. De nem tartott sokáig a katasztrófahangulat, a pakisztáni hadak nem indultak fel, Kasmírra, nem volt statáriális kivégzés, tömegbe lövetés sem - nem volt ugyanis kire. Néhány tucat ember, kegyencek és családtagok - ennyien tüntettek a megbuktatott pakisztáni kormányfő, Navaz Sarif mellett.

Az erdélyi főiskola-alapításhoz nyújtott kétmilliárd forintos budapesti segítség szinte egyáltalán nem keltette fel a köz érdeklődését. Pedig az Orbán-kormány gesztusa nemcsak a tetemes summa miatt tarthat számot figyelemre: fontos politikai üzenete van, ráadásul társadalmi kihatásai is szerteágazók.

A sánta kutyát könnyebb utolérni, mint a háborús bűnösöket, de néha megesik ennek a fordítottja is. A 78 éves Dinko Sakicot, a jasenovaci KZ egykori parancsnokát múlt hétfőn első fokon a maximális, húsz év börtönbüntetésre ítélte a zágrábi bíróság.

Hetek óta arról győzködik a közvélemény-kutatók az osztrák népet, hogy igazából szörnyen ostoba. Miért akarjátok, ti, világ konzervatívjai, legendás nyárspolgárok a változást - kérdik a kérdezők -, hiszen ilyen jól még sose ment nektek?!

Lengyelországban a liberálisok a tavalyelőtti választások után nem a szocialista utódpárttal szövetkeztek, hanem az egykori Szolidaritásból kinövő jobboldali formációkkal léptek koalícióra. Mintha az MDF, a Fidesz meg a kisgazdák az SZDSZ-szel kormányoznának együtt, de néhány kisebb jelentőségű államigazgatási poszt jutott volna a Pofosznak és a KDNP-nek is. De ettől nem lett jobb semmi. A rendszerváltás óta például még egyetlen kabinet sem volt annyira népszerűtlen, mint a mostani, a Jerzy Buzeké. A szeptemberi felmérések szerint a lengyelek 74 százalékának volt negatív véleménye a Szolidaritás Választási Akció Társadalmi Mozgalom (RS AWS) és Szabadság Unió (UW) alkotta kormánykoalíció tevékenységéről, s csupán 19 százalékuk vélte úgy, hogy jól végzi feladatát.

Az elmúlt hetek oroszországi fejleményeiről beszámoló híradások szinte kivétel nélkül azt sugallták, hogy a politikai történések legfőbb színterévé ismét a Kaukázus vált, és Oroszországot csak pillanatok választják el a második csecsen háborútól. Az események alaposabb vizsgálata azonban óvatosságra int. Felettébb kérdéses ugyanis, hogy Moszkva valóban elszánta-e magát egy újabb átfogó csecsenföldi háborúra. A fenyegető hang, a jelentősnek tűnő szárazföldi erők fölvonultatása, de még a légierő immáron több hete tartó bevetése sem elég bizonyíték erre.

Az U‚K meghalt, éljen az U‚K: a gerillaszervezet némi huzakodás után beszolgáltatta fegyvereit, tagjai egy részéből pedig létrehozták a Kosovói Védelmi Hadtestet. Ennek nem örülnek a szerbek, akik saját véderő létrehozását jelentették be. Közben lassan Washingtonban is szembesülnek a realitásokkal: a hét végén jelentek meg az első bátortalan prognózisok arról, hogy Kosovónak idővel függetlenné kell válnia.

Vannak kora őszi esték, amikor globális szemlélet tölti el a hírlapírói keblet, és ezek azok a pillanatok, amikor kicsit viccesnek tűnik föl egy-egy magyarországi időközi választás Lórival vagy Lóri nélkül, miközben Indiában lassan egy hónapja választanak már hétvégéről hétvégére, szövetségi államról szövetségi államra haladva, kampányhalottak tucatjaival komplett parlamentet. Habár - lehet - ott is minek.

Az újraegyesítés előtt nagyjából annyit lehetett tudni, hogy a németek megtanulták a történelmi leckét: bár minden német nagyváros faunájához hozzátartozott néhány elszenilisedett neonáci, nyomában a skinheadekkel, de ők inkább az utcaképet színesítették. Aztán felszabadult az egykori NDK, amelynek lakói a jelek szerint a szabadságot elsősorban a neonácik megválasztásával igyekeztek helyettesíteni. Aztán úgy tűnt, ők is elültek. Vagy mégsem?

Nem a szénfekete haj és a sötétes bőrszín a nyugodt élet titka Moszkvában manapság - de vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy egy-két robbantás még, és nyílt, pogromszintű csecsenüldözésbe csap át a közhangulat az orosz fővárosban. Bár vannak olyan kombinációk is, amelyek egészen máshol, mégpedig helyben, ezen belül is magában a Kremlben keresik a terrorakciók kiindulópontját. Több szálon fut tehát a hisztéria, ráadásul nyakaskodnak a cserkeszek, engedetlenkednek a tatárok, egyre gyanúsabb állagú a nagy, kaukázusi orosz tömbvaj.

Szakírónk hosszú évek után először, konferenciaturizmusból kifolyólag, a volt Jugoszláviába látogatott. A konferencia célja a megértés, valamint a népek barátságának előmozdítása volt. Lássuk, előrehaladt-e a tárgyban a szerző.

A múlt héten Budapesten a regionális Soros Alapítvány szervezésében rendezték meg azt a donátori konferenciát, melynek célja a jugoszláviai független média pénzbeli támogatásának elősegítése volt. Ha nem is váratlanról, de fordulatról mindenképpen szó van.

Azt csak a kelet-timori ügyekben járatlan ember hihette, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik, amikor múlt hétfőn példás nyugalomban és nagy létszámban felsorakoztak a helybéli választópolgárok hazájuk autonómiája vagy teljes függetlensége felől dönteni. A békesség nem tartott sokáig. Amikor a hét második felében kihirdették az eredményt, beköszöntött a téboly. Az utolsó hírek káoszról, mészárlásokról és arról számolnak be, hogy csak találgatni lehet, mi is történik valójában.

Úgy tűnik, Barak mégiscsak bevált: bár már megválasztása másnapján rázendített a fanyalgókórus, az új izraeli miniszterelnök végül csak aláírta, illetve aláíratta a közel-keleti békefolyamat újabb, hosszú évek óta legjelentősebb fázisát jelentő egyezményt a palesztinokkal, a világ meg örül, és még az sem zavarja, hogy egyelőre nemigen van rá oka.