Az óceániai sziget, pontosabban a sziget keleti fele négyszáz évig portugál gyarmat volt, majd amikor a portugálok feladták a birodalmukat, mintegy tíz napig úgy látszott, itt a függetlenség. De ez tévedésnek bizonyult. Indonézia, a szigetvilág óriásállama minden aggály nélkül bevonult a számára természetesen jelentéktelen, tizenhatezer négyzetkilométeres területre, ha már a nyugati rész úgyis hozzá tartozott. A kelet-timoriak azonban nem értettek egyet ezzel a megoldással, amivel csak növelték bajaikat. A harcokban, a népirtásban, a mindezeket követő éhínségben kétszázezren haltak meg, ami mindenképpen sok, akkor különösen, ha meggondoljuk, hogy ma sincsenek többen nyolcszázezernél. Fogyatkozó, bár időről időre nekibátorodó gerillamozgalom, elüldözött, bebörtönzött függetlenségi vezetők, élükön Xanana Gusmaóval, akit saját bevallása szerint igen kevéssé érdekel a politika, inkább lett volna költő, de így alakult végül, be is zárták húsz évre.
Szerencséjére csak hetet kellett leülnie, mert ekkorra - tavaly májusban - megbukott Szuharto, az indonéz elnök. Gusmao büntetését házi őrizetre mérsékelték, és annak ellenére, hogy hivatalosan szeptember 15-re várhatja szabadulását, már hónapok óta tárgyal indonéz tábornokokkal, amerikai és portugál diplomatákkal a türelem és önmérséklet szellemében. Megbékélést, a függetlenség kérdésében fokozatosságot hirdetett, és ebben a felszabadítási mozgalom többi vezetője is követte a példáját.
Talán ez is - valamint a nemzetközi nyomás - hozzájárult ahhoz, hogy Indonézia ideiglenes elnöke, Habibie az év elején kormánya tagjai számára is meglepetést okozva irányt váltott, és bejelentette, hogy még az idén, az őszi elnökválasztás előtt népszavazást kell tartani Kelet-Timorban egy viszonylag engedékeny autonómiatervről, amelynek a teljes függetlenség az alternatívája. Ez a népszavazás zajlott le a múlt hétfőn, közel 99 százalékos részvétel mellett, majdnem 80 százaléknyi függetlenségpárti szavazattal.
Birodalmi visszavágó
Habibie januári döntése után az indonéz hadsereg rögtön akcióba lépett, és hozzákezdett több, függetlenségellenes milícia felfegyverzéséhez. A katonák nem annyira az elnök ellen akartak fordulni ezzel - az új elnök ugyanúgy a diktátor embere volt, mint a vezérkar hatalmasságai -, sokkal inkább az ország politikai életében elfoglalt sajátos pozíciójukat érezték kockán forogni. A hadsereg hivatalosan az alkotmány legfőbb őre, Indonézia területi egységének legfontosabb védelmezője, meghatározott és nem is túl kicsi létszám-kvótával a törvényhozásban. A katonák többek között éppen Kelet-Timor bekebelezésével és kíméletlen pacifikálásával igyekezték illusztrálni negyedszázaddal ezelőtt saját fontosságukat, ezért nem szívesen mondtak volna le ennek a legjobb indulattal is csak félsiker-történetnek a felplankolt, túlgerjesztett mítoszáról.
A milíciák tagsága jelentős részben volt katonákból meg az indonéz megszállók egykori tisztviselőiből áll, akiknek elemi érdekük maguk felett tudni a hadsereg óvó szárnyait. Amikor nyilvánosságra került a népszavazás eredménye, a Kelet-Timor fővárosába, Dilibe vezető utak mentén már hadrendben várták, hogy akcióba léphessenek. Aztán eljött a terror, a bosszú és a rettegés ideje. A hétvégén még helyszíni tudósítók számoltak be a milicisták tombolásárol, amit az indonéz rendőrök és katonák nemigen igyekeztek megakadályozni. Hétfőn, lapzártánk idején már arról szóltak a jelentések, hogy sorra távoznak az elvileg már szinte független, a valóságban viszont ismét a legkegyetlenebb elnyomás viszonyai között élő országból az ENSZ és a Vöröskereszt megbízottai, de az újságírók legvakmerőbbjeit is hathatós eszközökkel biztatják távozásra.
Sapu Jagad
Eközben nagyarányú menekülési és kitelepítési mozgásokról érkeznek hírek. Először a megszállás során ide települt indonézek százai tülekedtek a kikötőkben és a repülőtéren, a hadsereg által vezényelt repatriálásra várva. Később már arról érkeztek beszámolók, hogy immár a helyi lakosságot kényszerítik alapos válogatás után részben a sziget nyugati részébe induló teherautókra, részben olyan hajókra, amelyeknek nem túl távoli, a túlélésre azonban teljes mértékben alkalmatlan szigetek a valószínűsíthető úti céljai. Egyre több nyilatkozat tesz célzásokat egy esetleges újabb népirtásra, amely immár korántsem a dühöngő milicisták spontán akciója lenne.
Több nyugati hírszerző szolgálatnak ugyanis már hónapok óta tudomása volt az indonéz hadsereg egy titkos hadműveleti tervéről, amely az Operasi Sapu Jagad nevet viseli. Ez annyit tesz, mint "A Totális Tisztogatás Hadművelete". Az akció főbb elemei: a lakosság nagyarányú áttelepítése Nyugat-Timorba; az ellenállás szűköcske intellektuális elitjének megsemmisítése; a függetlenségpárti katolikus egyház felmorzsolása; és végül, de mindenekelőtt: a külföldi szemtanúk eltávolítása. A terv katonai, utánpotlási és adminisztratív vonatkozásait állítólag a legapróbb részletekig kidolgozták arra az esetre, ha a népszavazás a függetlenséget akaró kelet-timoriak győzelmével végződik. Most már a végrehajtás folyik, amit csak egy bátor nemzetközi fellépés akadályozhatna meg.
Kovácsy Timor
