MaNcs, XI. évf. 39. szám, (1999.09.29.) (1999-09-29)
Bambán és félszegen néztem magam elé, mint a szentlélek, aki kisebb látászavarral küszködik a sok cigaretta miatt, a fejében pedig üres, gazdátlan bárányok sétálnak és kolompolnak a puszta mezőn, amelyről letépkedték a virágokat az ízlésdömpingben megzavarodott kalauznők. Most hogyan tovább?
Az úgy volt, itt lesz az expó főhadiszállása. Az ám, gödör itt is, mondják, uszoda épül. Öt éve, ezer éve, expó, millennium, nem mindegy? A szomszédos MAFC-pályát most adták át, stopliban rá se mehetnek, ha egyáltalán, gondnok eldönti, lesz-e meccs. De, legalább, van pálya. Lehet nézegetni, lehajolni, szagolgatni. Mi meg mehetünk idegenbe, öt éve, ezer évig, nem mindegy? Mert.
Már este úgy feküdtem le az egynapos nullkalóriás önmérséklet után, hogy nem voltak kétségeim az álmaim felől, de azt azért nem gondoltam volna, hogy négy darab kétrészes kalandfilmet fogok belepasszírozni az éjféltől hajnali négyig tartó időszakba, négy rohadt és szellemtelen B kategóriás mozit, és mindet végig kell néznem, mert az álmok már csak ilyenek. Persze mindegyik után felkeltem, és már nyúltam az ágy mellé odakészített borosüvegért, amikor rájöttem, de négyszer egymás után, hogy nem készítettem oda, hiszen úgy döntöttem, felnőtt, pánikbeteg, alkoholista férfihoz méltón, hogy nem készítem oda, mert az rossz, amikor reggel hétkor részegen ébredek, és ez igaz is, mert az tényleg rossz, nem is teszek ilyet sohasem, viszont az álmok így kivédhetetlenül jöttek sorban, én meg csak a harmadik után realizáltam az ablakon beüvöltő teliholdat, és akkor már világos volt minden, de tényleg, háromkor olvasni lehetett volna lámpa nélkül, ha tudtam volna, de inkább mindig visszaaludtam, hogy elkezdődjék a legújabb rettenet, pedig nem is rémálmok voltak, csak nagyon valószínű és nagyon részletes álmok, melyekben mindig kellemetlenül éreztem magam, szóval nem féltem, nem üldöztek, nem akartak megölni, csak éppen olyan helyzetekben voltam, ahol nem szeretnék: havas lejtők, ismeretlen pincék, idegen lakások, csupa - egyébként tetszetős, de nekem valamiért mégis nyomasztó - hétköznapi helyszín, ahol mellékszereplők nélkül zajlott az álommunka, de olyan intenzitással, hogy reggelre izomlázam volt, belázasodtam, és begörcsölt a nyelőcsövem, úgyhogy rögtön kenyérhéjat vettem magamhoz, és csendben majszoltam, amíg Iim fel nem ébredt, majd onnantól hangosabban.
Több mint egy hónapja látott napvilágot Kaltenbach Jenőnek, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosának beszámolója a kisegítő, illetve eltérő tantervű iskolákról.
A hét elején közzétett közvélemény-kutatási adatok tanúsága szerint a Fidesztől lefalcolt néhány százezer szavazó - kisebb részben a szocialistákhoz, nagyobb részben pedig (egyelőre legalábbis) a semmibe, a bizonytalanok közé.
Meg kell hagyni, Orbán miniszterelnök elegánsan lazult le Surányi György sikálásáról: reméli, mondta a múlt héten, hogy a jegybank elnöke a jövőben is olyan remekül végzi majd a munkáját, mint ahogy eddig tette. Az pedig, hogy a miniszterelnök siófoki bejelentése után egyes becslések szerint annyi külföldi tőke pucolt meg az országból, mint amennyi mondjuk a fergeteges sikerként elkönyvelt Matáv-privatizációkor beérkezett, tulajdonképpen csak arra bizonyíték, hogy mennyire odafigyel a Nyugat a mi miniszterelnökünk szavaira, és ez a tény jogos büszkeséggel kell hogy eltöltse az amúgy sem lappadt honfikeblet.
TibiMaNcs, 1999. szeptember 2.Azt írja Lovas kolléga, hogy én őt lófasznak neveztem.Nem neveztem.
Dr. Finszter Géza, az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezetője,
Az auschwitzi magyar kiállítás jelenlegi (csaknem negyedszázada működő) formájában alkalmatlan a magyar zsidó holokauszt dokumentálására, ugyanakkor a nemrég kormányfelkérésre elkészült új kiállítástervezet egyaránt kiváltotta a történészszakma és a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) heves ellenállását. Minden érintett fél szeretne egy új szemléletű kiállítást - kérdés, hogy a valós történelem vagy a régi/új magyar mitológia szállítja-e majd az ehhez szükséges narratívát.
Eltiltották két műsor vezetésétől Pálfi Balázst, a rádió Önazonos című melegműsorának szerkesztőjét. Pálfi a műsorszolgáltatási szabályzatot megszegve, válaszjegyzetet közölt Lovas István egy, a Vasárnapi Újságban elhangzott, melegeket sértő jegyzetére.
Az önkormányzatok autonómiája nagymértékben függ az éppen hatalmon lévő politikai erőktől. A mindenkori költségvetési törvény ugyanis nagyban meghatározza az önkormányzatok autonómiájának határait. Az Orbán-kormányt, csakúgy, mint elődeit, nem az önkormányzatbarát kabinetek között tartja majd számon az utókor.
Az aranyhíd valahonnan a képzeleten is túlról, vagy ha mindenáron keresni akarnánk, úgy Badacsony magasából rohan neki a délutáni móló csúcsának, minden nyugodt és fenséges, szinte idegenül szép arcát mutatja a tó. Nyugodt pecázók, elkésett turisták, néha még német hangok is: a vasárnap, mint utószezoni lődörgő veszi birtokába a partot, és akkor sem borzad, ha beljebb érve a nyárinál már valamicskét ritkásabb bazártömegben akciós didgeridoora bukkan a címünkbe foglalt jelzéssel; látott már különbet is. Magyarán: az idő-járásra meg a napfogyatkozás okozta őrületre se lehet fogni semmit. Siófok ezúttal magasról tett a honi parlamentalizmusra, meglehet, mással volt elfoglalva.
A választást megelőző héten Székesfehérváron sokkal inkább a transzszexuális házaspár átoperálása keltett feltűnést, mint a kampány, amely - leszámítva egy-két ösztönös plakáttépkedést - példamutóan visszafogott és talán éppen ezért teljesen érdektelen volt, noha a hét szinte minden napján megfordult a városban egy miniszter, egy pártelnök vagy egy rocksztár.
Az U‚K meghalt, éljen az U‚K: a gerillaszervezet némi huzakodás után beszolgáltatta fegyvereit, tagjai egy részéből pedig létrehozták a Kosovói Védelmi Hadtestet. Ennek nem örülnek a szerbek, akik saját véderő létrehozását jelentették be. Közben lassan Washingtonban is szembesülnek a realitásokkal: a hét végén jelentek meg az első bátortalan prognózisok arról, hogy Kosovónak idővel függetlenné kell válnia.
Vannak kora őszi esték, amikor globális szemlélet tölti el a hírlapírói keblet, és ezek azok a pillanatok, amikor kicsit viccesnek tűnik föl egy-egy magyarországi időközi választás Lórival vagy Lóri nélkül, miközben Indiában lassan egy hónapja választanak már hétvégéről hétvégére, szövetségi államról szövetségi államra haladva, kampányhalottak tucatjaival komplett parlamentet. Habár - lehet - ott is minek.
Az újraegyesítés előtt nagyjából annyit lehetett tudni, hogy a németek megtanulták a történelmi leckét: bár minden német nagyváros faunájához hozzátartozott néhány elszenilisedett neonáci, nyomában a skinheadekkel, de ők inkább az utcaképet színesítették. Aztán felszabadult az egykori NDK, amelynek lakói a jelek szerint a szabadságot elsősorban a neonácik megválasztásával igyekeztek helyettesíteni. Aztán úgy tűnt, ők is elültek. Vagy mégsem?
Szeptember második fele a finn kultúrához való közelítéssel telt a Kortárs Művészetek Házában, ahol az intézmény hagyományaihoz híven természetesen kiemelt szerep jutott a mozgásművészetnek. Volt azonban fényerő, hangerő és gyomorerősítő is a kulturális változatosság kedvéért.
Menekülés a rövidfilmbe - ezt az alcímet adták a francia clermond-ferrand-i rövidfilmfesztivál díjnyertes filmjeiből való válogatásnak. A fesztiválra megmerítkezni rendszeresen kimenekülő magyar fiatalok úgy gondolták, nem árt megismerni a második évezred végének francia mindennapjait kisfilmek által, és ez csak használ a magyar alternatív filmtejesztői hálózatok vérkeringésének. Igazuk is volt, csupán a technika ördögével nem sikerült mindig megküzdeniük.
A hírességek intim szférájába való betekintés tömegeket bír vonzani, pláne ha a celebritások leginkább túlmisztifikált halmazáról, az amerikai filmsztárokról van szó. Nem mindegy persze, hogy mindez egy bulvárlap paparazzoképein vagy - mint esetünkben - egy fotóművész esztétikailag is értékelhető alkotásain valósul meg.
"Ha nem ízlelted meg a keserűt, nem tudod megbecsülni az édeset" - magyarázza MeShell új albumának címét, tematikáját. Szerelemről esik szó, szinte végig, és "a szerelem harc; át kell esnünk a keserűségén, hogy könyörületben részesülhessünk". Részemről rendben, át vagyok esve masszívan, és különben sem várok egy poplemez szövegeitől véresebb eredetiséget. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs vele bajom.
Tricky with DJ Muggs and Grease: Juxtapose
Volt időszak, amikor az irigyelt Amerika sztárírójelöltjei féltékenyen tekinthettek Európa keleti felén élő kollégáikra, hiszen azoknak bármely gesztusa, írása, megszólalása vagy meg nem szólalása politikai tettnek számított. Mindez nem csak a múlté. Néhány művet (s így íróikat is) a közelmúltban is megtisztelték azzal, hogy puszta létüket politikai megnyilvánulásként kezeljék. Szilágyi Ákos Szittya-szótyára ilyen mű. Nem ettől és nem ezért lesz bestseller.
(Iskolai dolgozat Szilágyi Ákosnak a Szittya-szótyár apropójából)
Két éven át rendes hisztéria övezte a Frankfurti Könyvvásárra való felkészülésünket - hogy tehát október 13-18. között mi leszünk a világ legnagyobb ilyen rendezvényének középpontjában -, a célegyenesbe érve azonban a külső szemlélőt egyre inkább a normalizálódás tényeivel tömik a szervezők. Hogy a múlt heti sajtótájékoztató Gundel-falatjairól és minőségi borairól ne is szóljunk.
Idén áprilisban Kell-e kultúrát közvetítenie a televíziónak? címmel rendezett a Teleki Alapítvány Budapesten médiakonferenciát. A kérdés provokatív jellege és tartalmi sugallata, azon túl, hogy bármely kulturális területen dolgozó szakembert érzékenyen érint, arra a bizonytalanságra utal, ami nemcsak az utóbbi évtized szűkebb kulturális médiapiacát, hanem a kultúra jelenlegi magyarországi helyzetét is jellemzi. Szükség van-e egyáltalán kulturális műsorokra a televízióban? Ha igen, milyen "szervírozást" igényel a magas és az alternatív kultúra ebben a rapid szellemi, mentális paradigmaváltásban, ami a kilencvenes évek világfalujának magyar dűlőjén zajlik? Levonhatók-e a médiapiac fogyasztói ítéletéből a kulturális műsorokra és a kultúrára vonatkozó messzemenő következtetések?
1938-ban Budapesten született, és Szentmiklósi Péternek hívták. Az 1956-os forradalomban az ELTE joghallgatójaként vesz részt, majd decemberben disszidál. Különböző ausztriai menekülttáborok után, 1959-ben érkezik az Egyesült Államokba, ahol megismerkedik az ötvenhatos emigráció két nagy reményű figurájával, Zsigmond Vilmossal és Kovács Lászlóval. A mára már világhírű operatőrök hatására fordul a filmkészítés felé. Kezdetben alacsony költségvetésű, független filmek standfotósa, művészeti vezetője. 1964-ben amerikai állampolgárságot kap, és Peter Sorel néven folytatja pályáját. Fényképészként első világszerte elismert filmje az 1968-as Szelíd motorosok. Azóta is számos hollywoodi blockbuster standfotói és plakátjai viselik keze nyomát (Száll a kakukk fészkére, Amerikai história X, hogy mást ne mondjunk). Nemrégiben Szabó István munkatársaként dolgozott a torontói fesztiválon már bemutatott Sunshine (Napfény) című nemzetközi produkcióban. Most a Dorottya Galériában rendezett kiállítás alkalmából látogatott haza a régi motoros.
Passzióból mintegy Passion című albumával - rajta Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című filmjének afrikai és közel-keleti inspirációkra épített zenéje - indította el lemezcégét Peter Gabriel 1989-ben. Azóta a Real World több mint 80 kiadványnál és 3 millió fölötti példányszámnál tart: virágzik, és ünnepel, ahogy kell: zenével, munkával.
A birminghami autószalon megtekintése akkor fulladt kudarcba, amikor véletlenül betévedtem a SEGA standjára. Nem tudom, egyáltalán mit keresett a cég egy autókiállításon, de tény, hogy velem együtt több újságíró felejtette magát a zombilövöldözős, fejleszaggatós gépnél. Gondoltam, itt ugyanaz lesz, csak most a játszás számít majd érdemi munkának. Nem így lett.
A múlóban lévő nyárban az óromán (regáti) megyékkel határos székely végekre igyekvő szervezetlen turistát a legkülönbözőbb önjelölt hazai, kút- és lófők próbálták beijeszteni agyhártyagyulladás-ügyben. A hazai sajtónak soha nem tett jót az uborkaszezon: keleti szomszédunk járványhelyzetével foglalkozó tudósításai nyomán a lassan fellendülő székelyföldi turizmus a Horia-Closca-parasztlázadás időszakának mutatóit produkálta, ami nagyban erősítette a mégis arra vetődők világvég-fílingjét. Az agyhártya-ügyben kérdezett csíki lakosok pedig olyan szemmel néztek ránk, mint Bruce Lee a részecskegyorsítóra. A válasz általában annyi volt: "Itt nincs járvány, mi szoktunk mosdani."
