MaNcs, XI. évf. 42. szám, (1999.10.21.) (1999-10-21)
Kedves rovatom, nem-e lehetne-e már egyszer végre úgy komolyan leülnünk, benne vagyunk a tanévben, rád fér egy kis gyakorlás, szájadat betedd, nyisd ki füledet, vedd ki azt a rohadt rágógumit a szádból, neked beszélek!, kezet a padra, csak papírt és tollat lássak, szétültetlek, fiam.
A sláger, az sláger - mondom Iimnek, aki éppen az aligátort fojtogatja, úgyhogy kiabálnom kell -, az a rossz benne, hogy akkor is beletelepszik az agyamba, ha nem akarom, vagy ha kifejezetten utálom az előadót. Itt van például az a múltkori előzetes, amiben Mary Zsuzsi mint egy mániás fázisban vergődő nyugdíjas BKV ellenőr rázta magát, és azt énekelte, hogy Se veled, se nélküled... én meg azóta se tudok szabadulni tőle.
Mert rövidebbek a nappalok, és rosszabbak az éjszakák. Mert sűrűbbek a hajnali fölriadások. Hosszabbak a krákogások, köpni se tudok. Pedig eléggé utálkozom. Mert október tizenötödikén bezárt a Duna parti devidám csónakház. Mert most jövök Frankfurtból. Mert ott volt Ottlik (Katused Varavalges. Loomingu Raamatukogu 1998; Scoala le linga granita. Univers 1988, Lei 18.000), nem volt ott Mándy. Mert épp olvasom a Budapesti Negyed nyári-őszi számát, A Kerepesi úti temető I-II., az őszit különöst. A temető leírása, parcelláról parcellára, sírról sírra, andalító olvasmány, szűrt októberi fényben. Bejártam a sírkertet képzetben, a Bal oldali falsírboltoktól az 56. parcelláig. Sírokat. Találomra. A jobb árkádsor és az út között, Kisteleki báró Lévay József (miniszteri tanácsos, államtitkár; 1897-től báró; báró Lévay Lajos politikus bátyja, báró Lévay Henrik biztosítóintézet-alapító unokaöccse) 1863-1951. Ennyi. Kétezeregy híres regény, életzanza. Halálzsugor. Mert megint van célja életemnek. Kilencre viszem a gyereket óvodába. Nap mint nap. Nagy feladat, nem is sikerül. Akkor most hogy´ engedjük be/ki apukát, zárva az óvoda. Istenem, apuka marad, térdig gázol játékokban-gyerekben, délben lefekteti az óvó nénit. Apuka nagy egy hülye. Mert. Mert a Farkasrétre, ki a ki a, jártunk a Gesztenyésbe, Búfelejtőbe, az Ezüspontyban volt a "lakodalmam", vas-. Mert a Kerepesi temető mellett visz a 37-es villamos MTK-meccsre. Két felkiáltójel, a kapun FELTÁMADUNK!, a kerítésen HÍRES GÁBOR A LEGNAGYOBB KIRÁLY! Két égbekiáltó. Mert az öltöző a temetőkerítésnél, szünetben lecseréltek, néztem a zuhany ködéből a sírok között anyókát. Csak menj a sírkövek közé. A labda után, engem küldtek, akkor is, idegurult. Átjött. Mert ide temessen el én. Mert közelg halottak napja, talán azért. Emlékezem két őszi temetésre.
A "zsidókérdésről" tudniillik mondanivalóm túl kevésnek tűnik. Úgy 1988-ban betévedtem a bácstopolyai könyvtár alkalmi antikváriumába, ahol szert tettem két, az első világháború alatt íródott katolikus brosúrára, mely nem mást leplezett le, mint hogy az egész világháború a zsidók meg a szabadkőművesek csinálmánya. Akkortájt gőzöm sem volt e két populáció mibenlétéről, s az egyházi jellegű propaganda ocsmánysága annyira megdöbbentett, hogy direkt átálltam a "másik oldalra", azóta meggyőződéses anti-antiszemita vagyok, és ezzel a magam részéről lezártam az ügyet.
Azt nem lehet állítani, hogy az SZDSZ a választások óta valami frenetikus sikerszériában lenne. Hát nem. Inkább az van, hogy a párt vezetői és 1998-as első fordulós szavazói még mindig azon morfondíroznak, hogy a második fordulóban átszavazzanak-e a Fidesszel szemben talpon maradt szocialista jelöltre, vagy inkább szarjanak bele az egészbe, és maradjanak otthon. Pedig egy pillantás a naptárra, és kiderül: a két forduló közötti két hét lassan másfél éve elmúlt.
A cseh külügyminiszter szerint megtörténhet, hogy lebontják az etnikai falat, amellyel Ústí nad Lábemben elválasztották a roma lakótelepet a város többi részétől, tudhatjuk meg a napisajtóból, és itt akár abba is hagyhajtuk a sztori követését, megvan a happy end: féktelen elemző kedvünkben akár azt is dörmöghetnénk, hogy lám, Európa mégiscsak jelent valamit, a cseh külügyminiszter ugyanis Finnországban számolt be erről a fejleményről, mely földrajzi kontextusba azért helyzete magát, mert épp ez az ország az Európai Unió soros elnöke.
E heti számunk megjelenésének napján mutatják be Magyarországon legújabb, Simon mágus című filmjét. A mű az idei filmszemlén -ahol a fődíjat (gyáván és bután - a szerk.) nem adták ki - a legmagasabb hivatalos elismerést aratta, mint legjobb rendezés.
Decembertől új mobilszolgáltatóKatona Kálmán hírközlési miniszter és Jeremy Forword, a Vodafone Airtouch Plc, az RWE Telliance, az Antenna Hungária Rt. és a Magyar Posta Rt.
Flusser a magasbanA Budapesti ´szi Fesztivál hagyománya, hogy az Artpool Művészetkutató Központ arra készteti a Liszt Ferenc tér járókelőit, emeljék pillantásukat a kutyapiszokszintnél magasabbra: ezúttal Vilém Flusser lámpaoszlopra adaptált gondolatai között kóvályoghatunk. A közeli P60-ban (Paulay E.
Érthető, ha most, az 51. Frankfurti Könyvvásár zárása után nemigen esik szó mindazon különös fordulatokról, melyekkel a hivatalos és nem hivatalos magyar kultúrkormányzat (beleszámítva a személy- és koncepciócseréket is) a magyar díszvendégi szerepre készült. Pedig ha valamikor, éppen a Buchmesse befejeztével annyit érdemes leszögezni, hogy mind az előző kabinet programja, mind a most többé-kevésbé érvényesülő hivatalos elképzelés valamit erősen félreérthetett a vásár céljáról és jellegéről. Az ugyanis, hogy magáról ki mit gondol, a közel 400 000 könyv és hatezer kiadó tömegében csak mérsékelten érdekes.
Az utóbbi író neve Cs-vel kezdődik, pártvezér is, valamint antiszemita, s különösen azért haragszom rá, mert elfelejtette kurziválni a nevemet. Az előbbié E-vel kezdődik, és megnyitotta az 51. Frankfurti Könyvvásárt a múlt heti ÉS-ben megjelent zseniális beszélyével. Esterházy talán nem tudta, hogy mit csinál, de sokkal valószínűbb, hogy tudta. Én mindenesetre elöljáróban megköszönném neki, hogy hatástalanította a frankfurti magyar PR robbanékonyabb összetevőit.
Járai pénzügyminiszter expozéjával hétfőn kezdetét vette az év társasági és médiaeseménye, a költségvetési vita. A sarokszámok ismertek az efféle ezoterikus (legalábbis taktikusan ily módon tálalt) témák rajongói és az érdeklődő kevesek számára. Némely kulcsszámok - mint a 262 milliárddá zsugorult 413 milliárd - máig munkát adnak a kisgazdaalgebra művelőinek. De mi most túltekintünk a pankráción, és a költségvetés más neuralgikus pontjait vesszük górcső alá: ezek a jövőre várható inflációs ütem és a költségvetés, no meg a tb-alapok számítható hiánya körül találhatók.
A Köztársaság kormányának minapi döntése szerint a magyar királyok egykori koronáját - hazai múzeumainkban lévő műkincseink legértékesebbikét - 2000. január 1-jétől az Országgyűlés mai épületében fogják elhelyezni. "Millenniumunk alkalmából", az államalapítás 999. évfordulóján egy olyan koronát fognak rendőrileg a Parlamentbe kísérni, amit Szent István király soha nem viselt.
Nem bíztak semmit a véletlenre azok, akik képernyőre álmodták az RTL Klub Heti hetes című humoros csapatversenyét: népszerű, egész képernyőt betöltő arcok, akik rögvest lecsapják a feldobott labdát, és csak annyira bunkók, amennyire feltétlenül kell, legfeljebb csak egy kicsivel jobban. No, erre a jobbanra felkapták a fejüket olyanok is, akiknek, vélnénk, semmi közük ahhoz, hogy mit tartanak viccesnek egy kereskedelmi tévé műsorkészítői.
A magyarországi szabadelvűség tovább csúszott arrafelé, ahová a rendes nemzeti erők szerint való - a béka segge alá. Két apró jelét adta ennek a múlt hét.
Van-e így érintkezés, ahogy ezeket a dolgokat írom (kérdem magamtól), és ahogy írom, sikerül-e saját magammal érintkeznem legalább? Mi igaz abból, amit hiszek: hogy gyötrelem a "saját" megnyilvánulás, és hogy inkább elviselem (valamit muszáj!) mások elmeéleit (fordítandó könyvek és jellegük), semhogy nekem legyen adva egyre, hogy mondjam, csak mondjam, csak mondjam? Érintkezni magammal: két felem nem érintkezik, mesélem itthon. Legékesebb, éktelen példája ennek a vízszintes - éji - testhelyzet meg a nappali függőleges.
Végzettsége szerint festőművész, de néha bútort és porcelánt készít, könyvet illusztrál és hangjátékot ír. Szinte mindennap előveszi a baritonszaxofonját és gyakorol. Koncerteken lép föl. Utoljára tizenegy éve állított ki nagyméretű táblaképeket. A legújabbakat november 7-ig nézhetjük meg a Budapest Kiállítóteremben, a Szabadsajtó utca 5. szám alatt.
Kedves olvasó, nézd el, ha ez az írás - műfaja szerint koncertbeharangozó - túl személyesre sikerült. Fő motivációm épp nem a nosztalgia, hanem egy időszak lezárása.
Katonai puccs és két ellenséges atomhatalom: egyszerre, egy helyen ilyen még nem volt. Képszerkesztők seregének képzeletén cikázott át az atomvillanás, majd a jól sikerült gombafelhő jól sikerült képe a címlapon. De nem tartott sokáig a katasztrófahangulat, a pakisztáni hadak nem indultak fel, Kasmírra, nem volt statáriális kivégzés, tömegbe lövetés sem - nem volt ugyanis kire. Néhány tucat ember, kegyencek és családtagok - ennyien tüntettek a megbuktatott pakisztáni kormányfő, Navaz Sarif mellett.
Bennünk van a hiba, ez tisztán látszik: a svájci moziról sem tudunk túl sokat, kérdezne csak valaki a portugálról. Műkedvelőink legjava sorolna pár rendezőt, Alain Tanner, Marcus Imhof, Claude Goretta, Kuoni pásztor esetleg, vagy néhány filmcímet, Fehér városban, A csónak megtelt, A magyarok nyulaitól..., ilyenek. Apropó, magyarok: Svájc kicsi, de filmkészítésre felette hajlamos ország, figyelemre méltó óragyártással. A Cirko-Gejzír filmszínházban most például huszonegy darab olyan svájci film lesz, amelyek mindegyike így vagy úgy, de Magyarországról szól. Ilyen nincs, bár ismerünk olyan országokat, melyeknek összesen nincs huszonegy filmjük, ami bármiről is szólna. Ráadásul még időben is vagyunk: a díszszemle nemzetünk ünnepén indul, és egy hétnél is tovább tart.
Nem sok minden árulja el a komfortos Hunnia mozi előtt - sőt magában a moziban sem -, hogy a kávézóban fotókiállítás látható. A fotókiállításon viszont azt nem lehet tudni, hogy kinek a képei vannak kitéve, hol és mikor készültek. Ezen nehézségek sem tudtak minket elriasztani, és némi kérdezősködés után megtudtuk: Szabó Róbert Fülöp-szigeteken készült fotóival állunk szemben. Pedig egy kis (ön)reklám nem ártott volna - a képek megérdemelnék.
Le Cirque Désaccordé Társulat: Érted teszem ezt! - Vendégjáték a Nagycirkuszban
Finom kis film, pont nekem való. Nézném máskor is, ártatlanul. Minden jel arra mutatott, hogy ez így nem fog menni. Mármint ártatlanul, nekem. Mielőtt bűneimet felhoznám, nyilvánvaló: nem róluk van szó, tőlük én még úgy mozizok, mint egy csecsszopó. Az van, hogy ez az új Enyedimozi egy új Enyedimozi, amire készül az ember. Nem ölt szép ruhát, csak felkészültségét próbálja ráncba szedni. Who the Fuck is Simon? Ellenpéter régről. Aztán beül az ember tudományos pofával, tud mindent, a híradó alatt megírhatná a Jézus Krisztus szupersztárt a tévének.
Tényleg arról van szó, amire rádöbbent Wim Wenders a Lisszaboni történetben: Portugália lelkének megismeréséhez a fado a legpontosabb bedekker. Más országban nem hallunk ilyet, mégis ismerős; titokzatosan légies, mégsem gyökértelen. Úgy szokták nevezni, hogy portugál blues - úgy gondolom, kíméletlen szembesülései alapján. De felfejthető még számos párhuzam: a görög rembetikával, a zöld-foki mornával, az argentin tangóval; ha úgy tetszik, a tenger melankóliájával és a kikötők elragadtatásával, a színes bőrű és az európai lakosság asszimilációjával. Nyilvánvaló: Portugália brazíliai és afrikai gyarmatainak is van pár szava e zenéről.
A romániai álomnak az a kulcsa, hogy ki kell várni, amíg arra téved a nyugati impresszárió. Tíz évvel ezelőtt a Kárpátoktól délre már bejött ez a Taraf de Ha•douksnak, jó két éve pedig a Kárpátoktól északra a Fanfare Ciocarliának is. Így lett két világsztárja a romániai cigányzenének, ki sem kellett (addig) mozdulniuk a faluból.
A Csodák Palotája szerencsés átmenet egy fizikaszertár és egy vidámpark között. A szeptember óta látható új kiállítás, a Bolondos tudomány fő attrakciója egy kimustrált MIG vadászrepülő, a körhintát Coriolis szobának nevezik, és labdázni, ugrálni is lehet tudományos alapon.
Zene, tánc, multimédia-program és egy kísérlet zajlott a múlt hét végén a kortárs művészetek transzformátorházában. A progresszív minifesztivál fő attrakciójának a testre erősített elektronikus érzékelőkkel megzenésített kibernetikus táncszínház bizonyult. Az interaktív mozdulatszínházat lehetővé tévő új technológia a bodycoder interface, amely a nehézbúvárkodás hőskorának munkaruhadivatját és a vámpíros némafilmek főhőseinek darabosságát idézte.
Extravagáns testperformer és fasizmuskutató. A szélsőséges szellemi és testi pozíciók megszállottja. Leginkább testoperának nevezhető előadásaiban alig fedett testtel, furcsa pozíciókban még furcsább hangokat csal ki magából, és mindezt időnként elektronikus kunsztokkal tetézi. Dietmar Bruckmayr, alias Didi, az október 22-23-án megrendezésre kerülő Két nap építészet Bécsből című rendezvényen lép fel. Kérésünkre számítógép elé ült, és Bécsből az interneten keresztül adott interjút.
Bogdán Emil, a Magyar Köztársaság országgyűlési képviselője - az szégyenkezzen emiatt, aki rá szavazott - a múlt heti 168 "rában kijelentette, hogy a majmok genetikailag közelebb állnak az emberhez, mint a pigmeusok. Ezért - tette hozzá - az emberek közössége rosszul van meghatározva, azaz máshol kéne meghúzni az emberi faj határait. Bogdán Emil - aki az MTA Mezőgazdaság Kutatóintézetének főállatorvosaként ment nyugdíjba, így a biológiában járatlannak éppenséggel nem nevezhető - nem először mond ilyeneket, de ennyi is elég, hogy kijelenthessük: Bogdán Emil egy rasszista seggfej, aki baromságokat beszél.
Váratlanul sikerült elcsalnom dr. I.-t focimeccsre. Fizettünk fejenként 500 forintot, ezért másfél óra alatt a következő élményekben volt részünk: egy testes roma szurkoló "buzicigány"-nak nevezett, egy fiatalabb antropológus viszont olyan zsidónak, akinek palesztin az anyja, végül egy lelkes angyalföldi drukker felénk lőtt pisztollyal. Én menekülés közben mondtam, hogy ennél többet sehol sem kapni ötszázért, dr. I.-nek azonban nem volt elég az izgalmakból, és mindenáron sügerezni akart.
