Kártérítést fizet a holland vasúttársaság a második világháborús deportálásokban játszott szerepe miatt

  • Narancs.hu/MTI
  • 2019. június 27.

Külpol

A túlélők 15 ezer eurót kapnak.

Kártérítést fizet a holland állami vasúttársaság (NS) a második világháború alatti deportálásokban játszott szerepe miatt, több tízmillió eurót fognak elosztani a holokauszttúlélők és hozzátartozóik között - jelentette be a vállalat. A társaság közleménye szerint „sok tízmillió eurót” különítettek el a náci koncentrációs táborokba szállított, főként zsidó és roma áldozatok, illetve a rokonaik számára.

A még életben lévő nagyjából ötszáz túlélő fejenként 15 ezer eurót, az özvegyek 7500 eurót, az áldozatok gyerekei 5000 eurót fognak kapni. Mint írták, a közreműködés a zsidók deportálásában „fekete lap a cég történetében”.

„Lehetetlen olyan pénzösszeget meghatározni, amely akár minimálisan is kárpótolhatna az érintettek szenvedéséért” - szögezte le Job Cohen, a tavaly felállított kompenzációs bizottság vezetője. A második világháború alatt mintegy 100 ezer holland zsidó, az ország zsidó közösségének 70 százaléka veszett oda. Többségüket elhurcolták, majd koncentrációs és megsemmisítő táborokban ölték meg. A városokban összegyűjtött, deportálásra kijelölt áldozatokat Hollandián belül vonattal szállították tranzittáborokba, ahonnan aztán tovább vitték őket a haláltáborokba.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.