Franciaország azt kívánta jelezni római nagykövetének konzultációra történő hazahívásával, hogy megelégelte az olasz vezetők játszadozását, azt, hogy bele akarnak szólni egy szomszédos ország belpolitikájába – jelentette ki pénteken a francia Európa-ügyi miniszter.
Nathalie Loiseau a Radio Classique-nak adott interjújában Párizs előző napi lépésével kapcsolatban hangsúlyozta, nem a helyzet "dramatizálásról van szó", hanem arról, hogy kimondták, "itt a vége a szórakozásnak".
Kitért Luigi Di Maio olasz miniszterelnök-helyettes franciaországi látogatására, amelynek során az olasz Öt Csillag Mozgalom (M5S) vezetője találkozott a francia kormány adó- és gazdaságpolitikája ellen több mint két hónapja tüntető sárgamellényes mozgalom vezetőivel.
| ||
"Hogy egy külföldi kormánytag, aki Franciaországba jön, támogasson valakit, aki polgárháborúra, az elnök megdöntésére szólít fel, és katonai kormányt szeretne – ilyen még soha nem történt" – hangsúlyozta Loiseau, hozzátéve, ez "képtelen beavatkozás, barátságtalan gesztus olyan emberek részéről, akik állítólag kormányoznak, és akiknek prioritása az olaszok érdeke kell, hogy legyen".
Válaszul az olasz kormánytagok csütörtöki megszólalásaira, amelyekben jelezték, hogy készek a párbeszédre a francia kormánnyal, Benjamin Grivaux kormányszóvivő azt mondta: a párbeszéd soha nem szakadt meg, hiszen az európai találkozókon Luigi Di Maio és a másik olasz kormányfőhelyettes, a Liga pártot vezető Matteao Salvini egy asztalhoz ül francia kollegáival, az olasz kormányfő, Giuseppe Conte pedig már többször találkozott Emmanuel Macron francia államfővel.
Mint mondta, a francia kormányt az érdekli, hogy az európaiaknak jobb legyen. A "nacionalista lepra", a populizmus és az Európával szembeni bizalmatlanság visszaszorítására pedig a partnereikkel való együttműködés folytatását nevezte megoldásnak.
Közben Luigi Di Maio a Le Monde című francia napilap pénteki délutáni számában megjelent írásában próbált magyarázattal szolgálni arra, hogy miért akart találkozni a sárgamellényesekkel, miközben továbbra is együtt kíván működni a francia kormánnyal.
Mint írja, mindig is "az európai szociális jogok hajnalcsillagaként tekintett Franciaországra és a gondoskodó állami rendszerére. Ugyanakkor szerinte "ultraliberális politikájukkal" a jobb- és a baloldali pártok is bizonytalanná tették a franciák életét, csökkentették életszínvonalukat.
