Macron hazahívta római nagykövetét, a francia kormány szerint az olaszok szórakoznak velük

  • MTI/narancs.hu
  • 2019. február 8.

Külpol

Az verte ki a biztosítékot, hogy az olasz miniszterelnök-helyettes találkozott a sárgamellényesekkel.

Franciaország azt kívánta jelezni római nagykövetének konzultációra történő hazahívásával, hogy megelégelte az olasz vezetők játszadozását, azt, hogy bele akarnak szólni egy szomszédos ország belpolitikájába – jelentette ki pénteken a francia Európa-ügyi miniszter.

Nathalie Loiseau a Radio Classique-nak adott interjújában Párizs előző napi lépésével kapcsolatban hangsúlyozta, nem a helyzet "dramatizálásról van szó", hanem arról, hogy kimondták, "itt a vége a szórakozásnak".

Kitért Luigi Di Maio olasz miniszterelnök-helyettes franciaországi látogatására, amelynek során az olasz Öt Csillag Mozgalom (M5S) vezetője  találkozott a francia kormány adó- és gazdaságpolitikája ellen több mint két hónapja tüntető sárgamellényes mozgalom vezetőivel.

Luigi Di Maio

Luigi Di Maio

Fotó: Riccardo Antimiani / MTI/EPA

"Hogy egy külföldi kormánytag, aki Franciaországba jön, támogasson valakit, aki polgárháborúra, az elnök megdöntésére szólít fel, és katonai kormányt szeretne – ilyen még soha nem történt" – hangsúlyozta Loiseau, hozzátéve, ez "képtelen beavatkozás, barátságtalan gesztus olyan emberek részéről, akik állítólag kormányoznak, és akiknek prioritása az olaszok érdeke kell, hogy legyen".

Válaszul az olasz kormánytagok csütörtöki megszólalásaira, amelyekben jelezték, hogy készek a párbeszédre a francia kormánnyal, Benjamin Grivaux kormányszóvivő azt mondta: a párbeszéd soha nem szakadt meg, hiszen az európai találkozókon Luigi Di Maio és a másik olasz kormányfőhelyettes, a Liga pártot vezető Matteao Salvini egy asztalhoz ül francia kollegáival, az olasz kormányfő, Giuseppe Conte pedig már többször találkozott Emmanuel Macron francia államfővel.

Mint mondta, a francia kormányt az érdekli, hogy az európaiaknak jobb legyen. A "nacionalista lepra", a populizmus és az Európával szembeni bizalmatlanság visszaszorítására pedig a partnereikkel való együttműködés folytatását nevezte megoldásnak.

Közben Luigi Di Maio a Le Monde című francia napilap pénteki délutáni számában megjelent írásában próbált magyarázattal szolgálni arra, hogy miért akart találkozni a sárgamellényesekkel, miközben továbbra is együtt kíván működni a francia kormánnyal.

Mint írja, mindig is "az európai szociális jogok hajnalcsillagaként tekintett Franciaországra és a gondoskodó állami rendszerére. Ugyanakkor szerinte "ultraliberális politikájukkal" a jobb- és a baloldali pártok is bizonytalanná tették a franciák életét, csökkentették életszínvonalukat.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.