„Magyarország csak hallgathat” – Elfriede Jelinek a Narancsnak

  • narancs.hu
  • 2015. november 26.

Külpol

Orbánt lenácizta az osztrák kancellár, mire Orbán visszanácizott. De mit szól a szájkaratéhoz az osztrákok Nobel-díjas írója, akit épp most akart betiltani a lengyel kormány? Ízelítő legfrissebb lapszámunkból.

Magyar Narancs: Nyelvi szempontból hogyan látja a politikai retorika változását Ausztriában? A magyar politikusok vegyenek leckét az osztrák kollégáktól, vagy épp fordítva? Mondok egy példát: az osztrák kancellár nemrég a náci Németország faji politikájához hasonlította, ahogy Orbán a menekültválságot kezeli. Erre Orbán azt mondta, hogy egy osztrák politikus szájából elég abszurd, ha lenáciz minket.

false

Elfriede Jelinek: Ami a náci múltat illeti, Magyarország csak hallgathat. És most itt a zsidók majdhogynem hibátlan, kései deportálására gondolok. Ez ügyben mások mellett Kertész Imrét lehet és kell is olvasni. Mindez természetesen Németországból és Ausztriából indult ki, efelől semmi kétség.

Azt gondolom egyébként, hogy nem kellene egymástól semmit sem tanulnunk, főleg azt nem, hogyan kell kerítéseket építeni, de pillanatnyilag a kerítést Ausztria még nem akarja. Egyszer talán még ez is megtörténik, de én ezt nem tudom elképzelni.

Köves Gábor interjúja Elfriede Jelinekkel legfrissebb nyomtatott lapszámunkban olvasható!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.