Előre hozott választás Törökországban

Az Erdoğan-terv

  • Kakuk György
  • 2015. november 29.

Külpol

Erdoğan államfő idén júniusban elveszítette parlamenti teljhatalmát, s ezt nem hagyhatta annyiban. A hétvégi előre hozott voksolást rendkívüli körülmények között várja a közel-keleti rendezés kulcsállama: véres merényletek, polgárháborús viszonyok a kurdok lakta vidékeken, s legalább kétmillió szíriai menekült az ország déli határain. Hová rohan Törökország?

A Recep Tayyip Erdoğan vezette Jog és Fejlődés Pártja (AKP) az idén júniusban tartott rendes parlamenti választáson, tizenhárom évnyi kormányzás után elvesztette abszolút többségét. A kurd pártként induló, ám a nagyvárosi, az AKP-t elutasító török szavazatokat is begyűjtő Népi Demokratikus Párt (HDP) megugrotta a 10 százalékra emelt bejutási küszöböt, s a maga 13 százalékával 80 képviselőt küldhetett a törvényhozásba. Abba a törvényhozásba, amely a júniusi választások óta igazából nem csinál semmit – Ahmet Davutoğlu miniszterelnök csak ügyvezető kormányt vezet, Erdoğan pedig azt szeretné, ha pártja koalíció­kötés kényszere nélkül bírna kormányt alakítani. Leginkább azért, hogy módosíthassa az alkotmányt, és kiterjeszthesse elnöki jogait. A legfrissebb közvélemény-kutatások adatai szerint ez most nem jön neki össze. Éppen ezért aggódnak sokan: ha ilyen világos, hogy nem sikerül, akkor bármi megtörténhet.

 

A kurd helyzet

Júniusban, amikor a dél-törökországi Suruçban egy az Iszlám Államhoz (IÁ) köthető öngyilkos merénylő felrobbantotta magát egy politikai rendezvényen, Erdoğan bejelentette: megnyitja repülőtereit a nyugati államok katonai koalíciója előtt, és Törökország beszáll az IÁ elleni háborúba. Másnap török harci gépek azonnal támadást indítottak – a törökországi kurdok ellen. Ezzel véget ért a 2013 óta tartó tűzszünet, a török biztonsági erők újra harcban állnak a Kurd Munkáspárt (PKK) gerilláival. Erdoğan a terrorizmus elleni harcnak nevezi a délkeleten zajló háborút, és következetesen egyenlőségjelet tesz a PKK és az Iszlám Állam közé – miközben az IÁ elleni akciókat nem nagyon erőlteti.

Az államfő provokálni akarta a kurdokat: azok visszaütnek, és a török zászlóval letakart koporsók tetején az AKP visszanyerheti parlamenti többségét. Átlátszó terv volt, nem is működik – bár Erdoğannak veszítenivalója kevés, csak nyernivalója volt, amikor az előre hozott választás mellett döntött. Többségét semmi nem veszélyezteti, viszont ha a HDP mégsem érné el a bejutási küszöböt, a választási rendszer sajátosságának köszönhetően szinte az összes HDP-hely az AKP-hez vándorolna. (Ha egy párt nem éri el a bejutási küszöböt, akkor az egyéni választókerületekben megnyert mandátumai a választókerületben második helyet elért jelölthöz vándorolnak. Bármilyen meglepő is, a HDP legfontosabb területén, a kurdok lakta országrészben ez a párt az AKP.)

A kampányt komolyan befolyásolta az október 10-i ankarai békenagygyűlés elleni terrortámadás is. A két, egymást követő robbantásnak több mint száz áldozata volt, a sebesültek száma meghaladta a kétszázat. Törökország történetének legbrutálisabb terrorakciója néhány napra védekezésre kényszerítette az AKP-t. Selahattin Demirtaş, a HDP elnöke megvádolta a kormányt és – a nevét ugyan nem mondta ki – Erdoğan elnököt is, egyértelműen rájuk hárítva a politikai felelősséget. Némi okkal: azóta kiderült, hogy az öngyilkos robbantók szerepeltek a török titkosszolgálat nyilvántartásában. Vajon miért nem tettek semmit a biztonsági szolgálatok, hogy megakadályozzák a merényletet? – kérdezi most az ellenzék. Közben a terrorelhárító egységek látványos nagyvárosi razziákkal tartják fenn a feszültséget, és keltik azt a benyomást, hogy egyetlen párt garantálhatja az állampolgárok hétköznapjainak biztonságát: az AKP.

Nazmi Gür, a HDP külügyekért felelős alelnöke szerint Erdoğan alkotmányos puccsot hajt végre. „A kampányban el is mondta: megváltoztattam a politikai rendszert, ezért új alkotmány szükséges. Ezzel beismerte, hogy államcsínyt hajtott végre – állítja Gür. – Ha egy demokratikus kormány kerül hatalomra, akkor Erdoğannak és Davutoğlunak nemzetközi bíróság előtt kellene végezniük.”

Az előrejelzések szerint az AKP 40 százalékra számíthat, a kemálista, szociáldemokrata irányultságú, ugyancsak ellenzéki Republikánus Néppárt (CHP) 25 százalékra, a HDP 13-15-re. Erdoğanék a radikális nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) segítségével szerezhetnék meg a kormánytöbbséget. Úgy tűnik tehát, koalíció lesz – már ha lesz egyáltalán választás. A HDP szerint csupán akkor kezelhetjük tényként, ha már megtörtént; attól tartanak, hogy a PKK elleni harcra hivatkozva Erdoğan elhalaszthatja a voksolást, vagy ha ezt nem is teszi meg, a biztonsági szempontból aggályosnak minősített városokban nem nyittatja ki a szavazóköröket. Ilyen helyek pedig a HDP bázisát jelentő, kurdok lakta délkeleti országrészben vannak. Előfordulhat, hogy ezeket a szavazóköröket áthelyezik más városokba, ahol „biztonságban” lehet szavazni. Erre a HDP-nél csak legyintettek – ha ez lesz, ők felkészültek.

Sokan aggódnak azért is, hogy – mivel az ankarai robbantás után mért adatok szerint Erdoğannak elfogytak a lehetőségei arra, hogy demokratikus úton biztosítsa többségét – az AKP csalni próbál, és nyilvánvalóan fals eredményt hirdet ki, majd pedig leveri a rá következő zavargásokat. Ez csak tovább radikalizálná a kurdokat, és eszkalálhatja a jelenlegi fegyveres konfliktust is.

 

Háborúban

A délkeleti országrész városai már csatatérré változtak, Cizre, Nusaybin, Diyarbakır, Şır­nak, Bingöl utcáin a török biztonsági erők időnként utcai harcot vívnak a kurdokkal. Civil áldozatok is vannak, a teljes kijárási tilalom olykor napokig tart. A PKK-hoz köthető, a városi gerillahadviselésben jártas fiatalokból álló szervezet, a YDH-H (Ifjúsági Hazafias Forradalmi Mozgalom) tagjai a fegyveres ellenállást a hegyekből a nagyvárosokba hozták. Frusztráltak és dühösek, hogy a török rendőrség bármit megtehet a kurdokkal: mindennapos a törvénytelen fogva tartás, házkutatás, bebörtönzés. Ottjártamkor Diyarbakır belvárosa, a városfalon belüli Sur negyed még mindig a török biztonságiak és a gerilláik harcának nyomait mutatja: felszedett utcakövek, eltorlaszolt utcák, kiégett önkormányzati épület, bezárt iskola, amit a rendőrség mesterlövészei használtak, szétlőtt mecset. S persze az ellenállás graffitijei mindenhol. Ilyen, hogy a nagyvárosokat is elérjék a napokig tartó fegyveres összecsapások, még a 90-es években, a gerillaháború csúcspontján sem volt, magyarázták helyiek.

A HDP az ankarai robbantás után biztonsági okokra hivatkozva lemondta az összes nyilvános kampányrendezvényét. Az AKP azonban ott van minden kilométerkőnél. Az őket támogató médiumok lelkesen beszámolnak a kampányukról, a többit pedig már vagy bezárták, vagy bezárással fenyegeti őket a török médiahatóság. Az AKP irigylésre méltó kampányajándékot is kapott, amikor Angela Merkel a menekültválság megoldását célzó diplomáciai offenzívát elindítva Törökországba látogatott, s nemcsak 3 milliárd euró segélyt, de vízumkönnyítést is kilátásba helyezett, ha Ankara valamilyen módon leállítja a menekültek Európába vándorlását. A német kancellár leült az elnök mellé az aranyozott karimájú fotelbe, a Boszporusz partján az ügyvezető miniszterelnökkel sétált, és nagyon vigyázott, hogy az ellenzék egyetlen vezetőjével se találkozzon. Erdoğan pedig éppen ott tart, hogy az ankarai robbantás a PKK, az Iszlám Állam és a szír titkosszolgálat, a Mukhabarat Törökország elleni összeesküvésének a része; a potenciális elkövetők listája a választásig persze még igény szerint változhat. Ehhez képest Davutoğlu kormányfő a kampány vicces arcát jeleníti meg – amikor azt mondja, hogy „mi 360 fokkal más irányban állunk, mint az Iszlám Állam”, vagy amikor Şanlıurfában ugyanazt a kórházat ígéri meg a hallgatóságnak, amit az előző kampányban Erdoğan elnök már át is adott. De a miniszterelnök kilátásba helyezte már azt is, hogy ha az AKP jut hatalomra, minden magányos férfiembernek találnak feleséget.

(A szerző újságíró, a DK elnökségi tagja. A riport a German Marshall Fund of the United States támogatásával készült. A leírtak nem szükségszerűen egyeznek a GMF véleményével.)

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!