Megszólalt a Néppárt elnöke: Nem félek a Fidesz kizárásáról szóló vitától

  • Narancs.hu/MTI
  • 2019. március 5.

Külpol

Joseph Daul szerint a plakátkampánnyal Orbán átlépett egy határt

Orbán Viktor átlépett egy határt címmel közölt interjút a Die Welt című konzervatív német lap kedden Joseph Daullal, az Európai Néppárt (EPP) elnökével a migrációval foglalkozó magyar kormányzati kampánnyal összefüggésbe – írja a távirati iroda. Joseph Daul arra a kérdésre, hogy miért erősödnek az Európai Unióban a populisták, elmondta, hogy ezen pártok módszere a félelemkeltés, és "csak a problémákról beszélnek, de megoldásokkal nem szolgálnak".

Arra a felvetésre, hogy Orbán Viktor az EPP tagjai közé kívánja emelni a Jaroslaw Kaczynski vezette lengyel Jog és Igazságosság (PiS) pártot és az olasz belügyminiszter, Matteo Salvini vezette Ligát, kijelentette: "megmondtam neki, hogy ez nem történik meg, amíg én vagyok ennek a pártnak az elnöke". Azzal kapcsolatban, hogy kilenc országból tizenkét tagpárt kezdeményezte hivatalosan a Fidesz kizárását vagy tagságának felfüggesztését, aláhúzta: "nem félek ettől a vitától". Mint mondta, megkapta a szükséges számú indítványt ahhoz, hogy a politikai közgyűlés következő ülésének napirendjére vegyék a Fidesz tagságának ügyét.

A magyar kormánynak az Európai Bizottság EPP-s elnöke, "Jean-Claude Juncker elleni plakátkampányát a leghatározottabban elítéltük". Ez a kampány "megengedhetetlen" - mondta Joseph Daul, hozzátéve, hogy az EPP "egy nagy család, amelyben lehetnek viták, de van egy határ", és ezt Orbán Viktor átlépte. Az európai parlamenti választás és az EU-s politika egy sor további kérdésével is foglalkozó interjúban Joseph Daul hangsúlyozta, hogy az EP-választást felvezető politikai küzdelemben "mindenki ellenünk kampányol majd", és "az lesz a szlogen, hogy az EPP a hibás azért, hogy semmi nem működik Európában", holott 75 éve béke van a kontinensen és "olyan nagy a jólét és a szabadság, mint soha korábban". Ezért aztán az EPP-nek nincs is oka szégyenkezésre - mondta Joseph Daul.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.