Milliók halálát okozhatja az USAID programok törlése

  • narancs.hu
  • 2025. március 23.

Külpol

Nemcsak közéleti, hanem ügyeket is támogatott az Egyesült Államok. Ezek törlése felfoghatatlan károkat okoz egy tanulmány szerint.

Az új amerikai kormányzat először felfüggesztette az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) támogatásait, majd a jelentős részüket törölte. Olyan programokat is, amelyek humanitárius feladatokat támogattak a fejlődő országokban, főleg Afrikában. A pénzek megvonása a HIV, a malária és hasonló betegségek elleni gyógyszerek hiányához vezet, ami miatt a szakértők szerint rengetegen meghalhatnak a következő évben.

A programok befagyasztásáról Donald Trump hivatalba lépése után szinte azonnal döntött, 90 napra blokkolta a kifizetéseket. A fő indok az volt, hogy az ügynökség, a kritikusai szerint legalábbis, beavatkozik más országok belpolitikájába, baloldali ügyeket támogat és átláthatatlanul működik, és kell 90 nap arra, hogy erről meg is bizonyosodjon az elnök. A felfüggesztés végül a programok 83 százalékának a törlését jelentette.

Elon Musk március 3-án azt posztolta a közösségi médiában, hogy „senki sem halt meg amiatt, hogy egy rövid szünetet tartottunk a külföldi segélyek finanszírozásának ellenőrzése miatt. Senki.” Utalva arra, hogy itt inkább pénzszórás és haszontalan ügyletek finanszírozásáról volt szó. A New York Times szombaton közzétett jelentése a Center for Global Development (CGD) becsléseire hivatkozva azt állította, hogy a finanszírozás csökkentése világszerte körülbelül 3 millió ember halálát fogja okozni a következő évben.

Ez magában foglal több mint 1,6 millió embert, akik az Egyesült Államok által biztosított HIV- és AIDS-gyógyszerek hiánya miatt halhatnak meg, csaknem 550 ezer embert, akik élelmiszersegély nélkül veszíthetik életüket, valamint 1 millió embert, akik vakcinák és a tuberkulózis, illetve a malária elleni gyógyszerek hiányába halhatnak bele. Az áldozatok többsége olyan kelet- és dél-afrikai országokban él, ahol ezek a támogatások jelentették az egyetlen esélyt, írja a 444.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.